Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Életrajz | Esszék, tanulmányok | Interjú, riportok | Kiállítások, ajánlók, hírek | Kritika ]


Klara Zetkin, pogácsa nélküli kiállítás, Szegedi Katalin

Szerző: pogácsás zoltán
2005. július 29. 7.57

Ki a kakukktojás? – kérdezhetném gonoszkodva, s erre legalább három jó választ lehetne adni. Különös levelet* kaptam a minap, természetesen villanypostán. A kényelmes tárlatnézésre noszogató meghívó nem éppen szokványos, bár elveszi a zsurnaliszták kiállítás-kenyerét. De a kedvét nem, hiszen gyöngyöző üveg komló, bubimentes üdítő mellett lehet végignézni úgy egy kiállítást, hogy előtte nem kellett autóba ülni, elfogyasztani az önkormányzat ingyenvizét a 80 fokos dugóban, urambocsá tömegközlekedni.

Szendvics

A nyolcvanas évek végén egy tavaszias napon, amikor már mindenki érezte a kikeletet és hogy a nemzetközi nőnap körül nincs minden teljesen rendben („mé pont március nyolcadikán legyek rendes az asszonnyal?” – tette föl a költői kérdést az utca embere), akkori munkahelyemen, egy általános iskolában fogyatkozó férficsapatunk a növekvő női részlegnek próbált összekínlódni egy következő nőnapi műsort. Előzőleg már énekoltunk, verset szavaltunk, voltunk viccesek, érzelgősek (huh) stb. Az egész délután termése egy szűk tízperces műsor volt, de azóta sem írta meg senki emlékirataiban. Ami viszont végképp fölháborított: az iskola vezetése nem szervezett pogácsát és szendvicset! Az ember apait-anyait belead – többek közt a férfi igazgatóval, s utóbbi még csak azzal sem honorálja sziszifuszi munkánkat, hogy gondoskodik a betevőről („tudjátok, a gazdasági helyzet…”). Summa summarum, a tanári falára fölkerült:
I Love You Klara Zetkin, szendviccsel

* A meghívó

Kedves Barátaim, Rokonaim és Üzletfeleim!
 
Szeretettel meghívlak Benneteket virtuális kiállításomra, melynek a Virtuartnet Galéria ad otthont.
Kétségkívül nagy hiányossága az ilyesfajta virtuális kiállításoknak, hogy nincs pogácsa, se kannás bor.
Előnye viszont, hogy tömeg sincs, és nem kell végighallgatni a büntető megnyitóbeszédet, továbbá nem kell merő udvariasságból lelkesedni a művekért.
Mindenki egerészhet kedvére, melyhez kellemes szórakozást kívánok.
 
Szeretettel:
Szegedi Kata

A tárlat a http://www.virtuartnet.hu/szegediexh/szegedi.htm címen érhető el.

Virtuartnet

Most azonban a szervezők előre szólnak, hogy nem lesz, nem lesz pogácsa itten. És ez kuruc tett, a kurucok pedig nem árultak zsákbamacskát (bár ahogy a nyelvészeket, régészeket ismerem, lehet, hogy előkotornak egyet). Szegedi Katalin rajzait, festményeit kollázsait az idén volt szerencsém megismerni, a javíthatatlan illusztrátorral rögtön interjút is készítettem.

„Mesekönyveket rajzolok. Ez a munkám, a hobbim, az életem. Boldog vagyok, hogy azt csinálhatom, amire világéletemben vágytam. Ötéves voltam, amikor egy éjszaka felébresztettem az anyukámat, és közöltem vele megmásíthatatlan szándékomat: ha nagy leszek, mesekönyvrajzoló szeretnék lenni! Olyan szép könyveket szeretnék készíteni a mai gyerekeknek, mint amilyenek engem is elbűvöltek kiskoromban.”

„Királylányos” műveit a General Press Kiadó az utóbbi néhány évben az olvasókkal is  megismertette (Petre Ispirescu: A hegyek tündére, Ludwig Bechstein: Az elvarázsolt királykisasszony), saját maga is írt könyvet (Álomcirkusz), illetve Alekszej Tolsztoj: Aranykulcsocska, avagy Burattino kalandjai és (azóta) görög barátnője, Alexandra Bizi: A kislány, aki nem tudott aludni) meséjét is e műhely adta ki. A Cartaphilus Kiadó Kányádi-kötetében (Kecskemesék) finom humorát is megismerhettük.
Júniusban kiállításra invitáltam olvasóinkat az Újlipótvárosi Klub Galériába. Azóta kedvenceimmé váltak „mostoha” Lola-képei, melyek még nem találtak maguknak könyvet (a virtuális kiállításon is láthatók).

„A már az Óperenciás-tengeren is túl ismert mesekönyv-illusztrátor kedves grafikáiból válogatott. Az est apropója, hogy a görögül már korábban kiadott A kislány, aki nem tudott aludni című könyv magyarul is megjelent, és a könyvbemutatót összekötötték a kiállításmegnyitóval.”

És hogy ne maradjon a virtuális kiállításra járó megnyitó nélkül, közöljük Bardi Erzsébetnek, a General Pressnél megjelent Szegedi Katalin illusztrálta könyvek felelős szerkesztőjének a galériában elmondott megnyitóját, remélem, ezzel nem büntetek senkit:

Kivételes ajándék az élettől, ha az embernek az a hivatása, ami a hobbija. Ez a munkája, ebből él, s közben ez az élete  értelme is.
Szegedi Katalin ezen szerencsés emberek közé tartozik. Azt csinálhatja, amire világéletében vágyott: kicsi kislány kora óta rajzol.
De szerencsésnek mondhatjuk magunkat mi is, e kiállításon egybegyűltek. Hiszen Szegedi Katalin nemcsak önmagának rajzol, hanem nekünk is – bár mostanság szívesen fest kiadói felkérés nélkül, holott válogathatna a magyar sőt külföldi kiadók megbízásaiból.
És bizton állíthatom, hogy Önök között én vagyok az egyik legszerencsésebb: a falakon látható képek egy részét keletkezésük után szinte azonnal módomban volt látni. Hogy miért? Kiadóm, a General Press Kiadó A kislány, aki nem tudott aludni című mesekönyv megjelenésének apropóján kért fel e kiállítás megnyitására. Úgy éreztem, hogy – bár nem szeretek szerepelni – tartozom annyival Szegedi Katinak, a General Press Kiadónak, s magamnak, hogy ne csak közvetve, mint a Kiadó s Szegedi Katalin munkáinak felelős szerkesztője asszisztáljak képeinek népszerűsítésében, hanem közvetlenül, testközelbe kerülve Önökkel mint befogadókkal ismertessem meg a rajzait. S mindezt nem kis büszkeséggel teszem.
Ne feledjék: ezek a rajzok könyvekbe készültek… A mesékkel együtt érik el igazán hatásukat. De ott vagyunk közöttük észrevétlenül mi is, így részesévé válunk a műalkotásnak. Különleges folyamat ez: különleges, mert nem csak gyönyörködtetnek és elvarázsolnak bennünket ezek a rajzok, de – mint minden igazi művészi alkotásnak – külön-külön van mondanivalójuk mindenki számára.  Éppúgy a gyermekeknek, mint a gyermeki lelkű felnőtteknek.
Bízom benne, hogy Szegedi Katalin rajzai megerősítenek bennünket abban, hogy a mesék mennyire fontosak az életünkben. Szórakoztatnak, felkeltik kíváncsiságunkat, megbékítenek félelmeinkkel s vágyainkkal. De életünket igazán csak akkor gazdagítják, ha mozgásba hozzák képzeletünket. Szegedi Katalin varázslatos rajzaival egy teljes, önálló világot teremt, úgy, hogy ez a világ kísértetiesen hasonlít az általunk elképzeltekhez. S ebben rejlik a titka. Az egyik legfiatalabb Szegedi Kati-rajongó, barátnőm négyéves kislánya, Eszter, arra a kérdésemre, hogy miért tetszenek neki ezek a rajzok, azt felelte: „Teljesen így képzeltem el a királykisasszonyokat, s ugyanilyen ruhákat képzeltem el nekik.”
Bár a szakma több díjjal is kitüntette Szegedi Katalint (néhány napja pl. az Aranykulcsocska c. könyv elnyerte az IBBY, azaz az Év Gyermekkönyve-díjat), s az általa illusztrált köteteket nem csak Magyarországon, de Koreában, Görögországban, Németországban, s az Amerikai Egyesült Államokban is ismerik, s elismerik, nekünk nem feltétlenül kell megmagyaráznunk, rajzai miért olyan magával ragadóak: lehet, ezzel szétrombolnánk varázsukat.
Nem maradt más hátra, mint hogy azt kívánjam: nézelődjenek, gyönyörködjenek, gazdagodjanak, adják át magukat könnyű szívvel e varázslatos mesei, de nagyon is valóságos képi világnak – s olvassanak minél több Szegedi Katalin által illusztrált, szép gyerekkönyvet. Hiszem, hogy közben megszépülnek általuk.

Ezek után semmi linkeskedés, tessék linkelni!
www.virtuartnet.hu/szegediexh/szegedi.htm


További linkek:
Állati elmék – Kányádi Sándor: Kecskemesék 
Királylányok márpedig vannak – Szegedi Katalin kiállítása 
Könyvheti anziksz – 2005 
Egy javíthatatlan illusztrátor: a Szép Magyar Könyv díjas Szegedi Katalin  

Oldaltérkép