Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Életrajz | Esszék, tanulmányok | Interjú, riportok | Kiállítások, ajánlók, hírek | Kritika ]


Királylányok márpedig vannak II. – Szegedi Katalin kiállítása

Szerző: Frank N. Stein
2006. december 4. 8.00

A kép sarkában Füvetrágó Erdei CsudaKirálylányt akar? Irány a Francia Intézet! Alice és Amália címmel nyílt kiállítás a világszerte elismert grafikus műveiből. Szegedi Katalin ezúttal – néhány régebbi darabja mellett – két újabb, még ki nem adott mesekönyv illusztrációiból válogatott. Az egyik Boldizsár Ildikónak, a tárlat megnyitójának a műve, és Amáliáról, a már ismert boszorkányról szól. A másik pedig egy régóta készülő vállalkozás, Lewis Carroll meséje, az Alice Csodaországban.
Királylányok (és boszorkányok), mint
legutóbb írtuk, márpedig vannak, természetesen csíkos zoknival is.

Szegedi Katalinnak a Francia Intézetben nyílt új kiállítása. November 30-án szép számú érdeklődő gyűlt össze a megnyitón, s a tárlat jelentőségét mutatja, hogy nagyon sok (gyerek)könyvkiadó képviseltette magát. Jó volt látni terhes anyukákat is, akik már most szoktatják picinyeiket a javíthatatlan illusztrátor varázslatos grafikáihoz, jól teszik!
Mielőtt a kiállításra térnénk, először is le kell szögeznünk: volt pogácsa
! A Francia Intézet nevében Christophe Thomet, a médiatár vezetője köszöntötte a megjelenteket, s átadta a szót Boldizsár Ildikónak, aki a maga elragadó stílusában, meleg szavakkal nyitotta meg a kiállítást (lásd alább). Az író és az illusztrátor szemmel láthatóan egy húron, a mese húrján pendül. A méltatás után a finom dzsesszt játszó Just in Time (Fábián Julianna – ének, Neumann Balázs – zongora, Soós Márton – bőgő) húzta a képalávalót. Szegedi Katalin korábban már figyelmembe ajánlotta Fábián Julit, véletlen vagy nem, most láttam az együttest először, és nem csalódtam.  Just in Time
És nem utolsósorban a képek. Nagy kedvencemet, a még mindig könyv nélkül árválkodó Lolát is felfedeztem a kiállított művek között. Látható a honlapunkon a legtöbbet keresett, galambbegysalátás Aranyhajú lány néhány illusztrációja is és a két fő attrakció képei.
Szegedi Kata mindent bevet újabb kollázsaiban. A madártollon, szövetanyagon, francia kártyán, csipkén kívül ezúttal már keksz is látható az egyik alkotáson, a tárlaton elég veszélyes magasságban, hiszen a totyogók is elérhetik a képet. Számtalan királylányt, boszorkányt, tüneményt – köztük Füvetrágó Erdei Csudát – láthat, erdőkben barangolhat, béka- és halinassal találkozhat, aki ellátogat a kiállításra. Sőt, néhány illusztráció meg is vásárolható.
December 29-éig, királyfiaknak is.

Christophe Thomet, Szegedi Katalin és Boldizsár Ildikó
 Két királylány

Boldizsár Ildikó megnyitóbeszédéből:

„Talán nem lepődnek meg, ha elárulom, hogy engem meglehetősen szoros érzelmi szálak kötnek az egyik nőalakhoz, nevezetesen Amáliához, aki húsz évvel ezelőtt költözött a meséimbe. Ez a boszorkány mind ez idáig csak a képzeletemben élt, papíron nem volt arca, szeme, hajkoronája, seprűje és ruhája. Amikor tavasszal kiderült, hogy meséim új kiadását Szegedi Katalin illusztrálja majd, úgy jártam, mint a mesebeli király: az egyik szemem sírt, a másik nevetett. Nevettem, mert titokban évek óta vártam ezt a pillanatot, reménykedtem, hogy Szegedi Kata egyszer nekem is rajzolni fog, és sírtam, mert attól féltem, hogy Kata egészen máshogy látja majd az én  kedves boszorkányomat, és ez bizony kimondott vagy kimondatlan konfliktusok forrása lesz. Bizonyára ismerik azt az érzést, amikor csalódottan nézünk egy illusztrációt, és azt gondoljuk magunkban: hát… én nem ilyennek képzeltem...
Hogy eláruljak néhány műhelytitkot közös munkánkat illetően, Szegedi Katalin nem kérdezett tőlem semmit, nem is szólt, csak elkezdett dolgozni. Először Amália alakját festette meg. Soha nem felejtem el azt az érzést, amikor e-mailen megérkezett az első kép: a meghívón látható gyönyörű hölgy [sokakat az írónőre emlékeztet – a szerk.] nézett velem farkasszemet a monitorról, és én felkiáltottam meglepetésemben: nahát, pont ilyennek képzeltem! Boldogító és mámoros érzés volt átélnem, hogy Szegedi Katalin épp olyannak látja Amáliát és a többieket (a Fekete Világkerülő Embert, a Vízikirályt, a Füvetrágó Erdei Csudát), amilyennek én. (Bár ha őszinte akarok lenni, az ő Amáliája egy kicsit még mindig szebb, mint az enyém.) Attól kezdve izgatottan vártam az újabb és újabb képek érkezését, és valóban: Kata minden mesebeli történést úgy hívott életre a rajzaival, ahogyan az az én képzeletemben élt. Csodáltam munkabírását, ötletességét, szín- és arányérzéket és mindenek felett azt a finomságot és érzékenységet, amellyel a szöveget átélte és élővé tette. Amália a vörös hajkoronájával, a szépséges kék ruhájával és zöld szemével immár halhatatlan lett, és ebben oroszlánrésze van Szegedi Katalinnak, aki pont úgy tudta őt megfesteni, ahogyan én láttam. Illusztrátor és író között ennél nagyobb lelki és szellemi összhangot elképzelni sem lehet.

Amália erdejeA kép sarkában Füvetrágó Erdei Csuda

Sajnos nem áll módomban interjút készíteni Lewis Carroll-lal, hogy megkérdezzem tőle, vajon a Szegedi Kata-féle Alice mennyire hasonlít arra a kislányra, akit ő egykor megálmodott, de biztos vagyok benne, hogy Carroll nemcsak azért bólogatna udvariasan, mert morózussága ellenére világéletében jól nevelt angol úriember volt, hanem azért is, mert valóban így gondolná. Persze morogna valamit a csíkos harisnyákról meg a modern hajviseletekről, de hamar belátná, hogy Alice épp attól halhatatlan mesehős, hogy minden kor a maga képére tudja formálni. Alice ugyanis az a kislány, aki mindannyiunkban benne él: szertelen, álmodozó, bátor és félénk, nagyszájú és szorongó, ügyes és ügyetlen. Az a lány, aki nem retten meg attól, hogy kipróbáljon új dolgokat, és akkor sem esik kétségbe, ha minden összezavarodik körülötte. Szegedi Katalin hihetetlen pontossággal és irigylésre méltó ötletességgel állította elő képein azt a groteszk, már-már abszurd világot, amelybe Alice egy mesebeli véletlen folytán belecsöppen. Az álom olykor meglehetősen abszurd és követhetetlen logikáját, amelyet Lewis Carroll oly bámulatosan adott vissza meséjében, Kata technikai bravúrral oldotta meg: a színek, formák, anyagok ötvözete remekül illusztrálja az Alice bejárta tájakat és helyszíneket, méghozzá az álmokhoz hasonlatos, ám csöppet sem zavaros eklektikával.
Hát igen. Szó esett eddig egy boszorkányról és egy kislányról, de nem esett szó az aranyszőke királylányról, akit e két megátalkodott nőszemély között Kata képvisel. Ha rajtam múlna, reggeltől estig királylányokat rajzoltatnék vele, mert ő tudja a legszebbeket rajzolni ebben a hazában. Nem csoda, hiszen elég tükörbe néznie vagy önmagába merülnie, mert azt, hogy milyen egy királylány, saját magából tudja leginkább rekonstruálni. Éppúgy, miként a képein, méltóság van benne, kedvesség, figyelem, finomság, bölcsesség és szeretet, valamint éppannyi szigor, amennyi az életben maradáshoz és természetesen a kompozícióhoz szükséges. Így tudja összekötni egy királylány a boszorkányok és a szeleburdi kisleányok életét.
Szegedi Katalin a kislány, a boszorkány és a királylány alakjába mindannyiunkat belefestett a magunk örömeivel, fájdalmaival, zűrzavaraival, szerelem- és boldogságvágyával. Köszönjük meg neki!
És lehetne-e másképp köszönetet mondani, mint ezekkel a szavakkal: nyíljanak meg ezek a képek a női és – különösen – a férfiszívek számára egyaránt!”

A békainas és a halinasEgyél meg!
Igyál meg!Magyarország – Nyitott könyv (plakátpályázat)

Alice és Amália – Szegedi Katalin kiállítása

Francia Intézet (1011, Budapest, Fő u. 17.)
Megtekinthető: 2006. december 29.
http://www.francia-intezet.hu/


Oldaltérkép