Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Ajánlók, hírek | Kritika ]


Summerfest – fergeteges csütörtöki Táncpanoráma

Szerző: PP
2007. augusztus 17. 7.44

 A 14. százhalombattai folklórfesztivál eseményei ezúttal is a Szent István téren zajlanak. A fővárostól 28 kilométerre lévő település egykor tipikusan szocreál főteréből a város amit lehetett, kihozott. Ma már a betontengert oldja a Makovecz-Imre-féle katolikus és a Finta József tervezte református templom épülete, valamint számos szobor, fa stb. A tér közepén állították föl a Summerfest művelődési központ melletti másik fő színhelyét, a Világ Zenei Sátort, ahol délutánonként a gyerekeknek, később pedig a nagyobbaknak számos programot szerveznek. A téren kirakodóvásár fogad, kézművesek kínálják portékáikat.

Az erdélyi kürtőskalácstól és a megszokott vásári édességektől a házi rétesen és a perecen keresztül a lángosig és a lacikonyháig sok mindennel lehet csillapítani az éhséget, a szomjoltásról pedig a sörsátor és a borházak, igaz délután ötkor még csak egy volt nyitva, gondoskodnak. A kézművesek szőtteseket, lábbelit, bőrmívestárgyakat, szűröket, fazekastermékeket kínálnak.
Igazi élet ekkor még csak a nagysátorban tapasztalható, itt nemzetközi játszóház folyik. Sok a gyerek és a néző is. A középpontban természetesen a mozgás van. A Barátság Művelődési Központ, a fő helyszín belső udvarában lágy keleti zene szól, s az Urbán Ghawazze táncegyüttes és vezetője, Fodor-Hódi Marcsi törzsi orientális táncot (ez a hastánc) tanít a fiatalabb-idősebb korosztályoknak, mely a női erőt, büszkeséget és a közösségbe tartozást hivatott megmutatni. Ha kell, a táncegyüttes tagjai megfogják a nem helyesen mozgó csípőt, és segítenek. A sátorban héttől a Khamoro roma zenekar lépett fel, de mi a Táncpanorámát választottuk, ahol meglepetésekre számítottunk.

  Erdélyi kürtőskalács-készítő Erdélyi szőttesek 
  Gomba...  ...és más játékok a nemzetközi játszóházban
  Kerámiák  Plakátkiállítás

Az előzetes programban India, Indonézia, Macedónia, Venezuela, Oroszország, Togó műsora  Hastánctanításszerepelt. A konferálást most is Szigetvári József fesztiváligazgató, a Summerfest (egyik) lelke és motorja vállalta magára. Az összekötő szövegekből kiderült, hogy a fesztiválra érkezők maguk fedezik az ideutazást, menzán ebédelnek, nincsenek nagy fellépti díjak, tehát a Summerfest nem a nagy pénzről és a sztárokról szól. Ennek ellenére a világ számos országából, ezúttal 24-ből, szívesen érkeznek a most már a CIOFF (Nemzetközi Néptáncfesztivál-szervezők Világszövetsége) által védjeggyel is elismert eseménysorozatra. Olyannyira szívesen, hogy számos visszajáró is található közöttük. Szigetvári ezt a sikert – természetesen a szervezőkéről nem szólt – részben a családiasságnak és a bensőséges hangulatnak tudja be. A vendégeket 14 éve családoknál szállásolják el, s a szövődő barátság kialakulásának, a nagyon is eltérő kultúrák, emberek megismerésének, az előítéletek oldásának ez a legjobb módja. A fesztivált nagyon sok itt-ott feltűnő, sürgölődő önkéntes is segíti, erre pólójuk és a nyakukban lógó kártya is felhívja a figyelmet. Közösségépítő esemény például a helyi közös programokon, budapesti városnézésen kívül a már hagyománnyá váló ökumenikus istentisztelet is, ahonnét kilépve a városiak süteménnyel, ételekkel vendégelik meg a táncosokat.
 Mezei Richárd önkéntesAzt már én teszem hozzá, hogy itt a rendezvény értékét nem milliókban mérik. Ma sok helyen financiális szempontból értékelik egy-egy esemény eredményességét, a Summerfest nem erről szól, ezt az első fellépő együttes, az indiai Újdelhiből, Pandzsáb tartományból érkező IAFFC – Bhangra Dance Group fényesen bebizonyította. Már hétszer hívták meg őket a szervezők, de vízum- és egyéb problémák miatt először érkeztek a fesztiválra. Színes ruháikkal, a dobra és a csörgőkre építő zenéjükkel, fergeteges előadásukkal és a belőlük áradó kirobbanó jókeddvel elkápráztatták a közönséget. A bangra, amit előadtak, egy a mezei munkák elvégzése utáni „bulitánc”, ezt jól kivehettük. Nem könnyű összeállítani egy ilyen programot, de a csúcspont már az első fellépőnél megvolt.
A második tánccsoport az indiai ritmusok után szintén két dobbal adta meg az alaphangot. A makedón KUD Gerdan Ohridból érkezett, ők már korábban is jártak Százhalombattán. Nehéz feladatot kaptak, hiszen nem hálás dolog egy keleti tánccsoport után egy jóval fegyelmezettebb és sokkal ismertebb programmal előállni és sikert aratni. Balkáni, a fúvósokra és a harmonikára épülő zenéjükkel és sokkal pontosabb, kimunkáltabb táncukkal mégis nagy tapsot kaptak.
A terminálok egyike, ahol az addig készített képeket lehet végignézni a művközpont aulájábanAz eredeti programmal szemben a következő fellépő egy hirosimai dobegyüttes volt, a Bunkyo Japanese Drums, mely nem először járt Magyarországon. Alacsony, nőies, látszólag törékeny 16–17 éves középiskolás lányok dübörgő, feszes, férfias kiáltásokkal megspékelt ritmusokkal töltötték meg a színháztermet. A felvezető szövegből kiderült, hogy a béke üzenetét és az emlékezés fontosságát viszik magukkal mindenhová: a fellépők mindegyikének családjában szedett áldozatot az 1945. augusztus 6-i atomtámadás. A második számot – furulyás, lírai résszel lágyabbá téve – kifejezetten a fesztiválra írták, nagy sikert aratva. Hogy fizikailag milyen megterhelő az előadásuk, azt a számok közti – a második sorban ültünk – lihegés, zihálás bizonyította. Magyarul mondták az összekötő szöveget, nagy részét érthetően, sejthetően. Ma már mennek is tovább, hogy Hirosimára emlékeztessék előadásukkal más országokban is az embereket. Megjelenésükkel és előadásukkal nagy sikert arattak.

  Indiai kavalkád  A ritmusról gondoskodók
  A makedón csoport  Egyiküknél még a gatya sem bírta a tempót
  Japán lányok...  ...munkában


A szünet után Indonéziából, a néhány évvel ezelőtti szökőár epicentrumának közeléből érkező tánccsoport lépett fel, a bandungi Institut Teknologi Bandung. A fellépők tehát a történelem és a közelmúlt tragédiáira is emlékeztették a megjelenteket, de legfőképp arra, hogy fel lehet állni minden katasztrófa után. Náluk is a dob vitte a prímet. Keleti, színes ruháikkal, szép, mosolygó táncosaikkal és nagy pontosságot kívánó előadásukkal – ezt főleg az „ezer kéz táncában” és a tányéros táncban csodálhattuk meg – elvarázsolták a közönséget.
Az est utolsó fellépőit a fesztiváligazgató úgy konferálta föl, hogy a Kavkaz együttes Dagesztánból érkezett ugyan, és több száz éve küzd függetlenségért, de hivatalosan a nagy testvérhez, Oroszországhoz tartozik, amint a programban szerepel. Példának állította őket az identitásmegtartás szempontjából, és különleges műsorszámot ígért. És az est folyamán nem először leesett az állunk. Amit a Kavkaz művelt, az maga volt élni akarás, az életszeretet, az erő, a férfiasság/nőiesség, a küzdelem, a harc hangsúlyozása. Valami olyan dinamizmus, féktelen jókedv, szépség áradt belőlük, hogy előadásuk talán az indiai csoportét is felülmúlta. A lányok gyönyörű, változatos ruhákban, mosolyogva elragadóak voltak, a fiúk férfiasak, szilajak – és a kisfiúkat nézve, amint métereseket ugráltak, vetődtek, forogtak a térdükön, rikoltottak tele szájjal (a legkisebb épp most veszthette el a tejfogait), elgondolkodtató, amit Szigetvári is felvetett a műsorszám után, náluk identitásproblémákról nincs szó. Vajon mi hogy neveljük iskoláinkban a mi gyerekeinket? Megállapította, hogy ő még ilyen előadást nem látott Százhalombattán, pedig eddig már több mint 300 tánccsoport tette tiszteletét.
És visszatérve a Summerfest üzenetére, igazat adhatunk a fesztiváligazgatónak abban, itt csütörtökön nem sztárok, hanem csillagok léptek fel.

  Ezer kéz tánca... ...az indonéz csoporttól
  A szép dagesztáni lányok először  Kirobbanó életszeretet
  Olykor valódi szikrát vető fegyveres tánc   A szép dagesztáni lányok másodszor


A Táncpanoráma után a Szent István-templomban fiatal tehetségek, Eredics Salamon, Oláh Aino csembaló- és blockflötekoncertjét lehetett meghallgatni, aki pedig könnyedebbre vágyott, annak a nagysátorban Palya Bea és együttese zenélt. A téren már zajlott az élet, a fröccsház is üzemelt, a Szárma húzta a talpalávalót a borivóknak. Szép este volt.

  Palya Bea és együttese a nagysátorban


Oldaltérkép