Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Alkotás | Életrajz | Események, ajánlók, hírek | Esszék, tanulmányok | Kritika ]


Az utolsó tangó

Szerző: Mika Róbert
2004. július 3. 9.51

 Marlon Brando első mozifilmje, amiben rögtön főszerepet kapott, 1950-ben készül. A Fred Zinnermann által rendezett Férfiak (The Men) című filmdráma már hordozza a siker jeleit. Nevét az 1951-ben készült A vágy villamosa című mozidarab főszereplőjeként ismeri meg igazán a közönség.


Az atletikus felépítésű és vad tekintetű színészt nemcsak a nézők fogadják kegyeikbe, hanem olyan nagy filmrendezők is versengenek érte, mint Elia Kazan, Arthur Penn, John Huston, Sidney Lumet, Charlie Chaplin, Bernardo Bertolucci és Francis Ford Coppola. Elég néhány film címét  elsorolni: Viva Zappata (1952), Julius Caesar (1953), Oroszlánkölykök (The Young Lions, 1958), Lázadás a Bountyn (Mutiny on the Bounty, 1962). Csupa főszerep!

Lázadó, kemény természete szinte vonzza az embereket, legyen az néző, rendező, színésztárs. A kezdeti – mert ez csak a kezdet volt – sikerek után némi pihenőképpen B kategóriás filmekben játszik (kivéve talán a Queimada című filmdrámát)  szupergázsiért, de ez mintha csak erőgyűjtést jelentene nála. A negyvenes évei végét taposó Brando hatalmas lendülettel tör be újra a mozivilágba. 1972-ben három filmmel is megajándékozza a rajongókat, amiből kettő világsiker lesz. A keresztapa (The Godfather, 1972) nemcsak a Brandót szeretőket örvendezteti meg, hanem Oscar-díjat is hoz a színész számára. Ám Az utolsó tangó Párizsban (Ultimo tango a Parigi, 1972) Pauljaként is brillírozik. A szerepeket mintha rá szabták volna… végletekbe csúszó személyiségek, olykor botrányos hősök.

Visszavonul saját szigetére, az Oscar-díj átadására egy indián asszonyt küld maga helyett, aki felolvassa tiltakozó levelét az amerikai kisebbségi politika ellen. 1979-ben forgatja az Apokalipszis most (Apocalipse Now) című háborús drámát. A lázadó, kemény, de néha érzékien lágy Brando révbe ért.

A nyolcvanas években csak súlya gyarapodik, a kilencvenes években eléri a 160 kilót. Hét gyermeke közül az elsőszülött fia lelövi lányának barátját. A fiút tíz évre ítélik, lánya öngyilkos lesz. A két gyermekét is elvesztő Brando magánélete hullámvölgybe jut, immáron kiszámíthatatlan, szeszélyes. Az ezredforduló előtt még eljátszik pár szerepet felemás sikerrel, 2001-ben még sikerre viszi A szajré (The Score) című thrillert, de a 2005-re tervezett Brando és Brando című alkotást már nem érhette meg. Az egykor ünnepelt sztár Los Angelesben tengette utolsó éveit szegényen, végrehajtók elől bujkálva, állami és szakszervezeti segélyen élve.


Oldaltérkép