Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Reneszánsz év 2008 | Úttalan utazás ]


Ad 4.: Mátyás király öröksége – Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) a Nemzeti Galériában

Szerző: leho
2008. március 29. 9.14

Napba öltözött asszonyMárcius 28-án nyitották meg a 4× a reneszánszról kiállítássorozat utolsó és a felölelő korszakot tekintve is utolsó tárlatát. A Magyar Nemzeti Galéria kiállításának fókuszáról – mint cseppben a tenger – nemrég megbizonyosodhattunk: amikor restaurálás alatt álló táblaképeket, műveket tekinthettünk meg még nem százszázalékos állapotban. Ez a reneszánsz kiállítássorozat – most már ki lehet jelenteni – profi szervezést és kivitelezést mutat, a nyilatkozatokból kiderül, van elegendő pénz és ötlet mindenre, és a promóció is átlag feletti, a reneszánsz év, úgy tűnik, eléri célját.

A többnyire csak szavakban erőltetett emlékévek (pl. Bartók) után jobb tematikus ünnepségsorozatok következtek (Batthyány- és főleg Kodály-), a reneszánsz év 2008 pedig, úgy tűnik, minden szempontból eléri a várt hatást: van pénz kiállításokra, pályázatokra, egyéb programokra; értékes, egyedülálló kiállítások/rendezvények születnek; a kiadványok szintjén is már tavaly év végén eredményt mutattak föl – és ami a leglényegesebb, a szakmai mellett nagy a közönségérdeklődés a programok és pályázatok iránt.

  Az aláírás


A kiállítássorozat utolsó eseményeként március 28-ám nyitották meg a 2008. július 27-éig látható Majorosi EmeseMátyás király öröksége – Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) című kiállítást. A február végi ínycsiklandó, kulisszák mögé való bepillantás után most már teljesen restaurált műveket láthattunk. A tól–ig folyamatokat mindig szerettem, most is kíváncsi voltam, mi lett a még nem százszázalékosan restaurált, rekonstruált művekből, illetve milyen nagy dobása van még Bereczky Lorándéknak.
A március 28-i tájékoztató keretében írták alá –
tavaly szintén nevezetes alkalommal – a Magyar Nemzeti Galéria és a Pannon 1994-ben kezdődött és azóta is gyümölcsöző kapcsolatát. Nem szokásunk ok nélkül dicsérni a multikat, de a Pannon e tevékenysége példamutató, jó lenne, ha minél több nagy- és Bereczky Lorándközépvállalat követné erejéhez mérten a példáját. A sajtótájékoztatón Majorosi Emese, a cég sajtó- és információs igazgatója kiemelte, hogy a „Pannon kultúratámogató tevékenységének egyik legfontosabb eleme a Magyar Nemzeti Galériával fennálló, egyedülállóan hosszú távú partnerség”. A galériaigazgató öröme megszokottan humoros és komoly kinyilvánítása mellett megjegyezte, hogy a Vaszary- és a Zichy-kiállítás nem jöhetett volna létre a telefonos szolgáltató nélkül. Amint most az aktuális kiállítást is támogatta a Pannon, s rajta kívül a CIB Bank is beszállt 8 millió forinttal társadalmi felelősségvállalás programja keretében.
Mikó ÁrpádBereczky Loránd, miután megvolt az aláírás, elmondta, hogy szó sincs a múzeumok rivalizálásáról, e kiállításuk és az egész kiállítássorozat igazolja, hogy a hazai közgyűjtemények igenis segítik egymást: e tárlatott például jelentős részben, nemcsak tárgyakkal, hanem szakmai munkával is támogatta elsősorban a Nemzeti és az
Iparművészeti Múzeum, de a győri egyházmegyei gyűjteménytől a váci Tragor-múzeumig számos intézmény közreműködött e nagyszerű demonstráció létrejöttében.
Mikó Árpád kurátor pedig – mielőtt végigvezetett volna a termeken –, több, bajusz alatt megjelenő mosoly kíséretében alig tudott választani, mit mondjon el a 450, köztük nagyon sok külömleges tárgyról. Láthatóan öncenzúrát gyakorolt, pedig lett volna miről mesélnie.
A kiállítás csodás, olvassák a múzeum „fülszövegét” és nézzék a képeket, legalább egy látogatást megér!

Mátyás király öröksége – Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század)

A kiállítás a Mátyás király nevével összeforrt reneszánsz kor művészetével s annak utóéletével Puttófoglalkozik. A Nemzeti Galéria mostani kiállítása nem előzmény nélküli: az 1983-ben rendezett Mátyás király és a magyarországi reneszánsz című tárlat 550 ezres látogatói létszámával negyedszázada tartja a hazai kiállítások látogatottsági rekordját.
A kiállítás alsó időhatárát a Jagelló-kor (1490–1526), fölső határát pedig a 17. század vége adja. Azt tűzték ki célul, hogy egyfelől – legalább szemelvényekben – bemutassák a késő reneszánsz művészet hazai történetét, másfelől értelmezzék a korszakot a kora újkor kultúrájának egészében. Komoly adósságot törlesztenenek, mert a hazai művészettörténet-írásból – és következésképp a köztudatból is – ennek a korszaknak a képe hiányzik a leginkább.
A mintegy 450 kiállított műtárgy között a látogató megcsodálhat frissen restaurált táblaképeket, kódexeket, címeres nemesleveleket, festményeket, iparművészeti alkotásokat, ötvöstárgyakat, fazekasmunkákat és liturgikus tárgyakat. A kiállítás kiemelkedő alkotásai a frissen restaurált táblaképsorozatok, illetve a késő középkor legfontosabb és leglátványosabb képzőművészeti műfajának, a táblaképekkel, szobrokkal díszített szárnyasoltár-művészetnek fennmaradt darabjai. Több műremeket frissen restaurálva, először láthat az érdeklődő nagyközönség.

 

 

  A restaurált Szent Katalin-sorozat két darabja

 


A kiállítás főbb egységei

I. A Jagelló-kor: variációk különböző témákra
E néhány évtizedben többféle művészeti stílusirány élt egymás mellett: a közvetlenül Itáliából eredő Kassai Gradualereneszánsz, a késő gótika közép-európai változatai, illetve vele párhuzamosan, tőle elválaszthatatlanul az északi reneszánsz elemei. A Mohács előtti időszak magyarországi művészete jól dokumentált, mégis olyan művek láthatók itt (a közismert Báthory-madonna mellett), amelyek az utóbbi időben bukkantak fel, vagy eddig ilyen összefüggésben nem mutatták be őket.
Az egész országot tekintve a késő középkor legfontosabb, leglátványosabb egyházi művészeti műfaja az Alpoktól északra a táblaképekkel, szobrokkal díszített szárnyas oltár volt. A csíksomlyói ferences templom egykori főoltárának középképe Szűz Máriával és szentekkel, vagy a szintén erdélyi illetőségű két tábla (a Napba öltözött asszony és Krisztus színeváltozása) az erdélyi oltárművészetet reprezentálja; néhány táblakép – közöttük a Szepességből származó (frissen restaurált) Szent Katalin-sorozat (1520) – a felföldi oltárokat. A késő középkor másik fontos műfaja a – jelentős egyházi központokra jellemző – hatalmas kóruskönyvek sorozata. Egyet mutatnak be közülük, a ritkán kiállított Kassai Graduálét (1518), amelynek miniatúráin olykor látványosan vegyülnek a késő gótika és az északi reneszánsz elemei.

II. A magyarországi humanisták és a késő reneszánsz művészet
A nyomtatott könyv a 16. század második felének egyik fontos médiuma Magyarországon. Pozsony nemcsak a kormányhivatalok székhelye, hanem az egyik legfontosabb szellemi központ is volt: itt Thuróczy János Magyar krónikája (1488)gyülekezett a művelt hivatali elit, a török hódítás elől ide menekültek a káptalanok. Radéczy István egri püspök, királyi helytartó házának oltalmában humanista kör alakult, amelynek tagjai – például Mossóczy Zakariás, Istvánffy Miklós, Zsámboky János és mások – könyvgyűjtők is voltak. Köteteik között számos díszes kötésű példánnyal is találkozunk. A reneszánsz korszakán végigfutó másik műfaj a magyar történelem illusztrált kiadása. Thuróczy János krónikája – amely Mátyás király megbízásából jelent meg 1488-ban – volt az a késő középkori munka hazánkban, amelyet a királyok képmásai és sokfigurás, mozgalmas jelenetek díszítettek. Ezt követően a 16. században többször is napvilágot láttak a magyar történelmet bemutató könyvek, de csak ritkán illusztrálták őket. Csupán a 17. század elején merült fel Magyarországon illusztrációkkal kísért, új magyar történelmi munka kiadása. Ferenczffy Lőrinc királyi titkár kezdeményezte egy ilyen mű megalkotását: a szöveget Elias Berger udvari történetíró állította elő, a narratív ábrázolásokat – zömmel csatajeleneteket – Isaac Maior, a királyképmásokat egy másik, a királyi udvar körül működő mester alkotta. A korszakban rendkívül eleven a Mátyás-tradíció, a nagy király dicsőséges emlékének tanúiként jelennek meg Mátyás és Beatrix híres márvány képmásai, amelyek 1572-től a Habsburgok gyűjteményeihez tartoztak.

III. A vallási megújulás művészeti emlékei
A 16–17. század nemcsak a török háborúk, hanem a vallási megújulás korszaka is. Minden felekezet kialakította viszonyát a művészetekhez. Ennek bemutatásához a bevezetőt a magyar bibliafordítások  Püspöksüvegsora nyújtja, a Jordánszky-kódex töredékétől egészen a Károli- és a Káldy-féle fordításokig. Illusztrációik általában a felekezetre is utalnak: a katolikus kiadások címlapján szentek serege sorakozik fel, a reformátusokén nincsenek figurális ábrázolások. Szerepel olyan héber nyelvű Biblia is, amelyet Magyarországon használtak a 16. század végén, és Luther Márton zsoltárfordításainak olyan kiadása, amelyet a hazájukból elüldözött anabaptisták (habánok) hoztak magukkal ide. A miseruhák (olykor török padlótakaróból szabva), úrihímzések mellett a liturgikus ötvöstárgyak szép kollekcióját is bemutatjuk.

IV. A síremlékművészet
A korszak szobrászatának legjelentősebb műfaja a síremlék. Ezeket eredetiben nehéz kiállításon bemutatni, bár legszebb példájuk, Hans Rueber von Püchsendorf (magyarul Rueber János) felső-magyarországi főkapitány monumentumának központi figurája, az elhunyt életnagyságú márványszobra, éppen az MNG gyűjteményében található. Régi gipszmásolaton mutatják be a 16. század közepének legszebb kőepitáfiumát, Thurzó Elek lőcsei síremlékét (1543) is, amely a kiterjedt közép-európai kapcsolatokkal rendelkező család magas igényeinek megfelelően készült. Az erdélyi fejedelmi síremlékek legkorábbikát, Izabella királyné tumbáját is történeti gipszmásolat képviseli. Ezt valószínűleg csak 1571 után készítették el, fia, János Zsigmond tumbájával egyszerre, talán Báthory István megrendelésére. A nagy fejedelmek, Bethlen Gábor vagy I. Rákóczi György síremlékei ma teljesen átalakítva, oltárépítményekként állnak a gyulafehérvári székesegyházban.

V. Az építészet emlékei
Néhány eredeti kőfaragvány jelzi a Jagelló-kori késő gótika és kora reneszánsz együttélését, elsősorban a – kevéssé ismert – egri székesegyház töredékein keresztül. Az esztergomi Bakócz-kápolna (1506–1507) vagy a gyulafehérvári Lázói-kápolna (1512) kiváló példája a magyarországi kora reneszánsz építészetnek: mindkettőt építészeti felmérések és részleteikről készült gipszmásolatok segítségével próbáljuk a látogatók elé idézni. A magyar urak közül valaki – valószínűleg Nádasdy Tamás – Andrea Palladióval is kapcsolatban állt, erről a nagy itáliai építész saját kezű levele tanúskodik.

 Karzatmellvéd Nagyszebenből (17. század)


VI. Néhány konzervatív iparművészeti műfaj
A főúri reprezentáció iparművészeti alkotásainak néhány fontos csoportját is bemutatja a kiállítás. A hazai textilművészet legfontosabb jellemzője az úrihímzés. Ez mindenféle műfajú textilen megjelenő, mindent beborító díszítési mód. A világi textileken éppúgy feltűnik, mint az egyházi használatban lévő darabokon. Lepedőszéleken, párnahuzatokon futnak a végtelen minták, változatos színekben pompázva. A másik, importműfaj a keleti szőnyegeké: sok maradt ma is erdélyi templomokban, és hajdan még több volt belőlük. Kiállítottak török hímzéseket is: szőnyeget, nyeregtakarókat; ezek is részei voltak a mindennapi életnek Magyarországon. A kor luxuskerámiájának számítottak a habán fazekasok által előállított fehérmázas, színes festéssel dekorált edények: korsók, palackok, tálak. A habánok – anabaptisták – nyugatról Magyarországra, majd Erdélybe menekülve itt találtak nyugalmat legalább egy évszázadon keresztül. Zárt közösségeik kézművesipara igen magas színvonalú volt.

VII. Festészet és sokszorosított grafika
A festészet igen fontos műfaja a 17. században a portré. Csekély 16. századi előzmények után a 17. század elején bontakozott ki Magyarországon. Az ősgalériáknak legitimációs szerepük volt: ezeken a sorozatokon a főúri családok valóságos és fiktív őseiket is megjelenítették. Néhány uralkodói portré is szerepel a kiállításon: II. Ferdinánd mint magyar király, magyar ruhában, a Szent Koronával a háttérben, vagy Mária Krisztierna erdélyi fejedelemnének, Báthory Zsigmond feleségének miniatűr portréja. A portrét és a funerális reprezentációt ötvöző ravatalképek közül is kiállítanak néhányat: Lackner Kristóf protestáns városbíró és a soproni katolikus plébános, valamint Zichy György halotti képmását, és néhány festett epitáfiumot, amelyek a barokk korszakhoz is tartoznak.

 A magyar nyelvű Jordánszky-kódex egyik lapja

Szent István portréja (1637–1656 között) 


VIII. Ötvösművészet: régies formák, modern ornamentika
A korszak legfontosabb, igazán reprezentatív, gazdag anyaggal ránk maradt műfaja az ötvösművészet volt. Kiváló ötvösök működtek a Felföldön és Erdélyben is; sok mestert ismerünk, egyre bővülő életművel. A Nagyszebenben működő Hann Sebestyént tartjuk hagyományosan a barokk stílus első protagonistájának Erdélyben, de motívumai között jelen vannak a késő reneszánsz metszet-előképei, és edénytípusai is meglehetősen tradicionálisak. Az ornamentika nemcsak az ötvösműveket borította el, hanem a könyvkötéseket, fegyvereket, fafaragványokat és a miniatúrafestészet alkotásait is.


 Egy ötvösremek

Az egyik restaurált táblakép: Krisztus ostorozása (1522, majd kétszer átfestve) 


Mátyás király öröksége – Késő reneszánsz művészet Magyarországon a 16–17. században

2008. március 29. – július 27.
Kurátor: Mikó Árpád művészettörténész

Magyar Nemzeti Galéria
Budavári Palota
H-1014 Budapest, Szent György tér 2.


Oldaltérkép