Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain



76. Ünnepi Könyvhét – Beharangozó

Szerző: Köves József
2005. május 29. 23.42

 Múlt évben jelent meg a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése és a Vince Kiadó gondozásában a Köves József és Murányi Gábor által írt Könyvhetek krónikája – Az ünnepi könyvhét 75 éve című jubileumi kiadvány, melyet honlapunkon is bemutattuk. Most, a 76. Ünnepi Könyvhét előtt e kötetből szeretnénk idézni kedvcsinálóként, illetve Köves József izgalmas írásával szeretnénk emléket állítani az esemény kigondolójának, Supka Gézának.

A könyvnapok első ötven éve – „…könyvnap rendeztessék”

1927 pünkösd vasárnapján Miskolcon gyülekeztek a könyves szakemberek: kiadók és kereskedők. Itt rendezték meg ugyanis a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesületének, a magyar könyvszakma akkor már 49 éve működő, nagy tekintélyű társadalmi-érdekvédelmi szervének rendes évi közgyűlését. A napirend a hagyományos volt: elnöki beszámoló, a szakosztályok referátumai stb. A vitában azután szólásra jelentkezett egy nagy műveltségű, ismert újságíró, aki nem volt ugyan tagja az egyesületnek, de folyóiratát, a Literaturát azzal a határozott szándékkal indította meg és szerkesztette, hogy a művelődést, a könyvet, az olvasást népszerűsítse benne.
Supka Géza (1883–1956) – a javaslattevő – nemcsak a polgári radikális sajtónak volt kiválósága, ismert író, történész, művelődéstörténész is volt, egyike az utolsó polihisztoroknak. Kiváló tollú író, irodalmi szerkesztő, népszerű adomázó (publikált szellemes anekdotagyűjteményt is), könyvtáros, diplomata (a Károlyi-kormány követe Prágában), politikus, műfordító, szabadkőműves páholymester, reklámszakember. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált, ahol régiségboltot nyitott, és kereskedőként kereste a kenyerét. Visszatérve a Magyar Hírlap publicistája lett. Már nemzetközi hírű régész volt, amikor esténként egy ferencvárosi kabaréban gitáron kísérte barátai, Zuboly és Somlyó Zoltán kupléit. 1926-ban alapította a Literatura című irodalmi és bibliográfiai folyóiratot, amely – rövid szünettel – egészen 1938-ig rangos orgánuma volt az irodalmi életnek, rendszeresen számba vette a kortárs irodalom és a könyvkiadás eredményeit, felhívta a figyelmet az írók nehéz szociális körülményeire, s ennek javítása érdekében együttműködött az Írók Gazdasági Egyesületével, amelynek egy ideig Supka a főtitkára volt.
1925-ben Supkát nemzetgyalázási perbe fogták A nagy dráma című könyvéért, amelyben az első világháború okait elemezve nyíltan szembeszállt a nacionalista tendenciákkal.
Móra Ferenc 1931-ben így írt róla: „Nekem Supka Géza nagyon ritkán látott barátom, de olyan jótevőm, amilyent nekem nemigen adott az élet. Ha tíz esztendővel ezelőtt nem fog karon az ő páratlanul szeretetre méltó zsarnokságával, sohasem kerülök a szegedi körtölés mögül a világ elé.” A második világháború idején Supka részt vett az ellenállási mozgalomban.
A háború után a Nemzeti Múzeum elnöke, majd – mint a Polgári Demokrata Párt tagja – a Világ című napilap szerkesztője és nemzetgyűlési képviselő lett.
Az említett miskolci tanácskozáson Supka javaslata általános elismerést aratott, a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel fogadta, és – ahogy erről az egyesület hivatalos lapja, a Corvina tudósít – „Supka Gézának a nagy fontosságú kezdeményezésért és megragadó előadásért jegyzőkönyvi köszönetet mond.”
A javaslat, amelynek hátterében ott állt az irodalom és az irodalmi élet számottevő korabeli fellendülése, tulajdonképpen az volt, hogy a magyar könyv népszerűsítése érdekében évenként könyvnapokat kell rendezni. Supka a Literaturában kidolgozott, megfontolt, minden részletre kiterjedő tervezettel állt elő. „Az évnek egyik napján […] az ország minden városában és falujában könyvnap rendeztessék, amely […] az írót és a közönséget közvetlen kontaktusba hozza egymással, hogy ezen a napon egyszer egy évben a könyvírás és a könyvkiadás művészete is kimenjen az utcára, éspedig ingujjban, közvetlen, bohém formában.”
Óva intett attól, hogy a könyvnap a korszakban divatos perselyező, közönségpumpoló nappá váljék. Közös propagandaalapot akart teremteni színházi és műkedvelő előadások, szerencsejátékok (lottó és karikadobás) bevételeiből, irodalmi kiállítások belépődíjaiból. Számolt az „úri közönség” sznobizmusával is: árverést javasolt írók autogramjaiból, emléktárgyaiból, kézirataiból a propagandaalap javára. Magát az ünnepet valahogy így képzelte el: „… gerincét a festői könyvvásár teszi ki, amely a városnak lehetőleg valamely csendesebb terén, amennyire lehetséges, históriai épületek vagy természeti szépségek keretében folyik le […] egyszerűbb, de művészien dekorált polccal, állvánnyal, tolókocsival, ponyvasátorral, bódéval vagy pavilonnal.  Kívánatos lenne, ha a nagyobb cégek megfelelően díszes nagy reklámkocsikat – élőképekkel és könyveladással – járatnának ezen a napon. […] A könyvnap reggelén katonazene vagy régi festői jelmezbe öltözött kürtös heroldok hívják fel a figyelmet a nap jelentőségére.” (Elképzelése ilyen formában 45 évvel később, Debrecenben valósult meg először.)
Supka arról sem feledkezett meg tervezetében, hogy – a könyvvásár rangját emelendő – mindenütt ismert személyiségek nyissák meg a rendezvényeket, s írók-színészek tartsanak előadást a könyvről. A vásáron „diákok külön bódékban iskoladrámákat játszanak: ismert írók konferanszokat tartanak […] a helyi sajátosságokat, kultúrhistóriai adottságokat, kuriozitásokat híres, ott szülött íróinak bevonásával öleli fel.”
A városon kívül – írja a továbbiakban – a könyvnapot megelőző héten díszítsék fel a könyvkereskedéseket, legyen kirakatverseny, írói előadás, könyvesbolti kiállítások.
Hogy miért kell a könyvnap, arról így ír tervezetében: „Az olvasók megfogyatkozott száma mellett a kiadók csak bevált magyar és külföldi írókkal mernek rendszerint a közönség elé lépni: új írók bevezetésének a rizikója és költsége, a legjobb esetben is várható kis példányszám mellett nemigen fizeti ki magát…” Magyarországon kevés az olvasó – fejtegette -, nyolcmillióból egy-kétszázezer. (Ma talán ennyi sincs.) Ebben hibásak a „a könyvelőállítás és –terjesztés szervei, amelyek csak igen kis mértékben látják be azt, hogy 1. az olvasóközönséget fel kell nevelni magunknak, 2. tehát ezért fel kell kutatni a legelrejtettebb zugokban is, 3. folytonos és ügyes propagandával ébren kell tartani benne a tudatot, hogy kötelessége önmagával, karrierjével, családjával és hazájával szemben az, hogy folyton olvasson…” (részlet)


Oldaltérkép