Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain



Megnyitó megnyitás nélkül

Szerző: GA
2006. december 10. 10.00

 Rég várt eseményre gyűltek össze a törökbálintiak és a települést kedvelők december 8-án: az újjáépített és megnagyobbított Munkácsy Mihály Művelődési Ház és Volf György Könyvtár ünnepélyes megnyitójára. Örömmel és keserűséggel. Örömmel, mert másfél év után végre visszakaphatták a nagyközség kulturális központját. És keserűséggel, mert mégsem kaphatják vissza még egy ideig.


Adminisztratív okokból, no meg néhány szomszéd „jóindulatának” köszönhetően a november 23-án kiadott használatbavételi engedély még nem emelkedett jogerőre, így hát a már berendezett, „belakott” épület nem fogadhatta a vendégeket. A már kétszer elhalasztott megnyitót végül mégis megtartották – jobb híján a legnagyobb teremben, ami csak van Törökbálinton: a Zimándy Ignác Általános Iskola sportcsarnokában.
Elhasználódott a régi művelődési háza a törökbálintiaknak. Falai salétromosodtak, vakolata pergett, berendezése elkopott, idejétmúlt; közel állt ahhoz, hogy életveszélyes legyen. És kicsi is lett a több mint 10 ezer lakosú falunak a 3 ezres lélekszámra tervezett épület; a 30 ezer kötetes könyvtár is szorongott benne. Viszont hiába számít Törökbálint gazdag településnek (éves költségvetése meghaladja a 4,5 milliárd forintot), az épület felújítására már nem tellett. Ám ahol kevés a saját erő, ott segíthet a külső pénz, jelen esetben a PHARE-támogatás. 3 millió euró, meg persze a saját pénz, összesen mintegy 1 milliárd forint pedig lehetővé tette, hogy ne egyszerűen felújítsák, rendbe hozzák az épületet, hanem lebontva azt egy újat, nagyobbat, szebbet építsenek.


Az Antal Jenő – Tari Zsuzsanna építészházaspár impozáns épületet tervezett, jóval nagyobbat, mint a régi. Akkorát és olyan impozánsat, hogy bármely nagyobb település is megirigyelhetné! A művelődési ház helyén állt egykor az a ház, melyben rövid ideig Munkácsy Mihály élt és alkotott; a községben festette a munkásságában ritkaságszámba menő Fasor c. tájképét. A könyvtár névadója, Volf György törökbálinti születésű nyelvész volt, a községben utcát is neveztek el róla. A nevet a Falumúzeum megnyitásával egy időben vette fel az intézmény, s ez alkalomból dr. Kiss Jenő professzor, az ELTE magyar nyelvtörténet tanszékének vezetője méltatta elődjét. Az új épületben helyet kapott egy színházterem, kiállítóhelyiségek, klubszobák, végre kényelmesen fér el benne a külön szárnyat kapott könyvtár, kényelmesen próbálhatnak a község együttesei, ezenkívül a korábbi kocsma helyett a Munkácsyról elnevezett elegáns kávéház várja a kultúréhüket és -szomjukat már csillapított, éhes-szomjas vendégeket. 2005-ben végleg bezárta kapuit az öreg ház, hogy az intézmény vagy  másfél évig szétszórva, kölcsönhelyiségekben működve folytassa életét (a római katolikus plébánián, a községi sportpálya épületében, a Falumúzeumban). Az új épület pedig felépült, igaz, kicsit később az eredetileg tervezettnél, de így is igen gyorsan.
Törökbálint büszke kulturális életére. Noha Budapest közvetlen szomszédságában mindenki azt várná, hogy egy álmos „alvóváros” legyen, nagyon is él. A szomszédos Diósddal már évek óta közösen megrendezett fúvószenekari fesztivál, a különféle szimfonikus koncertek (elsősorban a Budapesti Strauss Zenekar hangversenyei) mellett kiállítások, a művelődési ház és a Német Közösségi Ház klubprogramjai, tanfolyamok, sportesemények mutatják a pezsgő életet. Nem is beszélve a sok helyütt ismert és fellépő fúvószenekarról, a kórusokról, a Hagyományőrző Tánccsoportról. Jogos tehát, hogy mindezek méltó helyet kapjanak az új művelődési házban, más civil szervezetekkel együtt.
Az ünnepélyes megnyitót a Grossturwaller Musikanten fúvószenekar vezette be, karmesterük, Bán László szerzeményével, a Törökbálinti fanfár ősbemutatójával. Ezután Szabó Éva, a Munkácsy Mihály Művelődési Ház igazgatója üdvözölte pár szóval a megjelenteket, hogy utána ismét egy Bán László-ősbemutató hangozzék el, a Múlt-jelen-jövő, amely a kultúrház zenébe foglalt rövid története. Ezután köszöntötte a megjelenteket Keller László polgármester, Budaörs (és a környező települések, így Törökbálint) országgyűlési képviselője. Mint kifejtette, akárcsak polgármesteri tevékenységében, az új művelődési ház megnyitása és működtetése során is a szolgálat és a szeretet vezérelte, vezérli most és fogja vezérelni később is. Keller László virággal köszönte meg az építkezésben részt vevő hölgyeknek és az intézményeket az építés alatt, a mostoha körülmények között is kiválóan működtető két igazgatónak áldozatos munkájukat. Rövid beszédet mondott még György Gábor, az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének vezetője, aki uniós tagságunkról és annak anyagi vonatkozásairól beszélt, valamint dr. Németh Imre, a Fejlesztéspolitikai Irányító Testület tagja, volt agrárminiszter is, aki a kulturális intézmények fejlesztésének fontosságát emelte ki.


A beszédek után került sor a harmadik ősbemutatóra. Törökbálint díszpolgárától, Bogár István zeneszerző-karmestertől 2005-ben az akkori polgármester, Turai István megrendelt egy zeneművet a még épülő művelődési ház megnyitójára, melyben egyszerre léphetnek fel a falu büszkeségei: a fúvószenekar és a kórusok. A tanár úr „túlteljesítette” a megrendelést: a Keuler Jenő  szövegével felhangzó Ünnepi zene c. kantáta nem csupán a Grossturwaller Musikanten zenekart, a Törökbálinti Cantabile Kórust, a Lendvai Károly Férfikórust és a Törökbálinti Kamarakórust szólaltatta meg, hanem kiegészült egy hegedűszólóval, melyet a szintén törökbálinti Csáky-Bogár Rita hegedűművész játszott, valamint egy tenorszólóval és két szóló női hanggal is, Komáromi Márton, Pölcz Zsuzsanna és Täjler Ildikó tolmácsolásában. A nagybeteg, csak lélekben jelen levő, a község zenei életében meghatározó szerepet betöltő szerző helyett „felfedezettje”, Vékey Marianna vezényelte a művet. A kantáta bemutatja Törökbálint egykori és mai nagyjait, akikre mind a szöveg, mind a zene frappánsan utalt. Az előadókon és a közönség soraiban is érezhető volt a meghatottság és a szerző iránti tisztelet.
A hivatalos rész után a jelenlevők átsétálhattak megcsodálni az új művelődési házat, ahol a helyi nyugdíjasklub tagjai kalauzolták őket. Majd, aki még ott maradt, az részt vehetett az immár örömünnepben, ahol sztárvendégként Horváth Charlie és Palcsó Tomi is fellépett.
Reméljük, mielőbb elhárulnak az akadályok, és végre valóban birtokba veheti a nagyközség az új művelődési házat. Programjaik a kibővült térnek köszönhetően valószínűleg bővülni fognak, javasoljuk mindenkinek, hogy látogassanak el hozzájuk! Sok sikert hozzá mindenkinek!

 

A programokról részletesen Törökbálint hivatalos honlapján lehet tájékozódni:
www.torokbalint.hu


Oldaltérkép