Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain



Töredékek III. – Agybrehm és Pósa bácsi asztala

Szerző: Mika Róbert
2006. február 18. 17.50

 Különös állatok gyűltek össze a fantázia szülte erdei tisztáson. A kacsalogányt, a denevércsét, a birkandúrt, a vöcsökörszemet, a pillangólyát, a pumacskát, a kecskengurút még az emberi képzelet csak-csak befogadja, de a cápacsirta, a rókatica, a bikardhal, a békagyló már túlmutat minden hagymázas álmainkon. Szerencsére nem is kell komolyan venni a fenti és az ehhez hasonló gyanús teremtményeket. Nem afféle génmanipulációs dologról szól a hír, hanem egyfajta szójátékról.


Agybrehm

 A magyar nyelvnek nagy hagyománya van a szójátékok terén. Aranytól Karinthyn és Romhányin keresztül Weöresig sorolhatnánk azoknak a nevét, akik a szócsavarás mesterei voltak. Egyre kevesebben emlékeznek viszont a tíz éve elhunyt Vargha Balázsra ( http://www.opkm.hu/konyvesneveles/2003/3/8VarghaB.html), a Fabula című felejthetetlen és népszerű televízió-műsor szerkesztőjére, műsorvezetőjére. A számos könyvet publikáló, irodalomtörténész és pedagógus 1972-ben megjelent Játsszunk a szóval! (Móra) című kötetében olvashatunk többet az agybrehmekről és más izgalmas, érdekes szójátékról.
Mindezt azért írom le, mert itt van ez a furcsa könyv, amit közel egy évig tologattam jobbra-balra a könyvespolcon. Érthetőbb a dolog, ha a címére vetünk egy pillantást: to popo ez is (SUP Kiadó). Hmm… ez meg mi lehet? Amikor belelapoztam a kötetbe, furcsa absztrakt „verssorokat” találtam…

rakamaz
deszk
áta
kocs
ibafa
szeghalom
nak

Ez nem az én stílusom, dünnyögtem magamban, és visszatettem a polcra. Végül azért győzött  a kíváncsiság, hiszen Pusztay János mégiscsak egy elismert nyelvészprofesszor , és egy alkalmasnak tűnő pillanatban elérkezett a megvilágosodás pillanata. Az absztraktnak tűnő sorok összeálltak magyar helységnevekké, amelyek megfelelő helyen elválasztva új értelmet kaptak. A fenti példa ekként hangzik, ha az ember jól játszik a szóval:

Rak amaz deszkát a kocsiba, faszeg-halomnak.

Briliáns ötlet, leleményes, nagyszerű kivitelezés. Érdemes forgatni, ízlelgetni, és nem utolsósorban: játszani a szavakkal. Pusztay Jánosnak helye van a cikkünk elején említett mesterek sorában!

Egy egyszerű feladat a könyvből játékosabb olvasóinknak (ráadásképpen a kötet címe is megfejthető):

kismacs
kám
bolhás*

A Pósa-szobor és a Pósa-asztal

„Miközben tízezrek ünneplik, még méltatói közül is többen leszögezik: Pósa költészetének nem  az eredetiség a legfőbb erénye. Egy eredeti ötlete, eredeti mondata vagy jelzője nincs. De ami nemzeti kincse van a magyar léleknek (...) ő azokat gyermeki játékokká dolgozta fel és elszórta örökhatású, örök kincsekül az országban. (Gárdonyi Géza)

Az általános iskolát a Városligettől nem messze végeztem. A pedagógusok a kisiskolásokat csaknem mindennap kivitték a közeli parkba. Játszó terünk a Pósa-szobor** környéke volt, később ezt a területet elzárták és Vakok kertje lett, így mi is kiszorultunk innen. De addig is a nagy bajuszú bácsi felügyelte játékainkat. Pósa bácsit szerettük. A napközis tanár nénik mellett ő jelentette az állandóságot, a gondos felügyeletet. Kivéve azokat az alkalmakat, amikor leesett a friss hó. Jóságos Pósa bácsink célponttá vált. Reménykedem, hogy csínytevésünk nem vette sértésnek, és talán ő is szívesen közénk állt volna egy vidám hócsatára.

„Az 1890-es években írói kör alakult az Orient szállóban, a »Pósa asztal«. Pósa e körnek ős  jogon elnöke, fő varázsló mestere volt. Jeles írók fordultak meg asztaltársaságában, Jókai Mór, Blaha Lujza, Mikszáth Kálmán, Herczeg Ferenc, Feszty Árpád. Felfedezte Móra Ferencet mint ifjúsági írót. Vendégei egymással versenyezve adták gyermekeknek szóló kézirataikat »Az Én Újságom« (Singer és Wolfner Kiadó – a szerk.) számára, várták az elismerést a gyermek olvasóközönség részéről.” (Szabó Katalin, Szlovákia)

„Pósa Lajos időközben megnősült. Mind kevesebb időt szentelhetett az asztaltársasági kötelességeknek. Később betegsége akadályozta a gyakori megjelenésben. Oly bánatosan szopogatta kevéske borát, mint az elborult Vörösmarty a Csigában hajdanában. A Lajos-napok alig vonzottak már lelkes irodalmi szállítókat, senki se nyomtatta a névjegyére, hogy a Pósa-asztal tagja. Dankó Pista elment, miután aranyórát szerzett dalaival. Pósa ágynak dőlt. Kettecskén, hármacskán búslakodtunk a régi röppentyűsök, túláradó kedvű, harsogó hangú asztaltársasági tagok maradékai, már a hűséges Lányi, a népszínházi cimbalmos is vidékre költözött.
Végül csak egyetlen ember látogatta a Pósa-asztalt, amely ünnepélyesen terpeszkedett az  Orient sarkában, nemzeti színű szalagok, koszorúk, üdvözletek, tréfás díszpolgári oklevelek alatt. Egyetlen tag jelent meg esténkint, akit áhítatos szemmel nézhetett a bevetődő vidéki, aki a Pósa-asztal nagyságát és múltját képviselte, mint egykor Helfy Ignác Kossuthét. – Egy pesti tűzoltótiszt volt az utolsó Pósa-asztal látogató, akit egyszer vendégként idevezettek. Esténkint komolyan és ünnepélyesen szívta virzsíniáját. Házőrző kuvasz morgásával űzte el az asztaltól a gyanútlan vidékit, aki egyéb hely hiányában az asztalhoz akart telepedni. Várta vissza Pósát és táborát. Számon tartotta az emlékeket, az asztaltársasági szokásokat; a borbüntetéseket önmagára kirótta, és megitta. Egymagában megtartotta a különböző névnapokat. Dupla porciót evett és ivott, ha valamely jeles régi asztaltársasági tag nevéhez érkezett a kalendáriomban. Elborongott a szépasszonyokon, népszínházi Blahánén, akik egykor a Pósa-asztal vendégei voltak, akiket versben ünnepeltek, akikbe mindnyájan szerelmesek voltak.
Vigyázott az írók asztalára. (Krúdy Gyula: Régi pesti históriák, részlet)

Pósa bácsinak új szobor kellene (persze, a régit megtartva). Pósa-asztal-szobor. Olyan, amelyhez leülhetnének korunk irodalmárai, gyermekversfaragók, meseírók, gyermekdalszerzők, no és a gyerekek. Ahol közös a nyelv, és mindenki elmondhatná a véleményét versben, énekben a mai és egy elképzelt szép világról.
És szó sem esne a buta felnőttek gonosz játékairól.
De egy jó kis hógolyózás beleférne…

„Pósa Lajos költeményeivel rohamosan meghódította a gyermekvilágot. A  pedagógiai gyermekköltészet satnya virágai rövid időn belül eltűntek a sötétségben s a családi és iskolai élet egén csak egy csillag, a Pósa költészete ragyogott. Az ő versei, a gyűjteményes kiadványok, a gyermekújságok, a tankönyvek és olvasókönyvek révén eljutottak a palotákba és a kunyhókba.
A gyermekek százezrei szavalták és szavalják Pósa verseit. Ezer és ezer olyan gyermek szívja magába Pósa versművészetének szellemét, akik azelőtt talán soha verset nem hallottak, más gyermekek pedig külföldi zamatú, vagy egyáltalán nem nekik való versélményeken nőttek fel. A gyermekek a Pósa versein megtanulják s megszeretik a versművészetet élvezni, lelkük művészi szellemet, formákat vesz magába, s előkészülnek a magasabb nemes kultúra befogadására.” (Nagy László pedagógus, gyermekpszichológus)

* Kismacskám bolhás (topo poezis)
** Margó Ede 1930-ban készítette a talapzattal együtt 3,16 m-es bronzszobrot. A talapzat két oldalán eredetileg egy-egy dombormű volt, amelyek sorsa 1952 óta ismeretlen.


Oldaltérkép