Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Cédé | Dévédé, film, tv | Koncert | Könyv ]


K3 – Kállai Trió

Szerző: Mika Róbert
2005. július 26. 7.58

 Régi tartozásunkat pótoljuk most be, amikor a Kállai Triót (K3) mutatjuk be. Az együttes alapítójának, névadójának, vezetőjének, szólógitárosának nevével olvasóink már nemegyszer találkozhattak, amikor a Cry Free Deep Purple Cover Band körüli eseményekről hírt adtunk. Fegyelmezett, pontos, sallangmentes játéka elismerést váltott ki belőlünk, amikor először írtunk az akkor még számunkra ismeretlen gitárosról.

Nagy fába vágta a fejszéjét Kállai János, amikor trió formációt álmodott meg leendő zenekarának. Nem véletlen, hogy a rockegyüttesek többsége legalább négy emberből áll. Persze léteznek sikeres triók, vegyük például a ZZ Topot (egész kellemesen dübörögtek a PeCsában két évvel ezelőtt) vagy az SBB-t, de ezekben az együttesekben negyedik „hangszerként” szerephez jut az ének. Márpedig a Kállai Trióban ne keressenek éneket, a fiúk tisztán instrumentális zenét játszanak. Ilyenre általában csak a szakma nagy öregjei, azok is inkább unplugged koncerten vállalkoznak. Üdítő volt legutóbb a Wigwamban hallani a Szekeres Tamás Projectet, amikor felülemelkedve a technikai nehézségeken, fergeteges zenéket nyomtak. A kihívás tehát adott, de felmerül a kérdés, hogy sikerül-e megvalósítani az álmot? 

Amikor Jánossal leültünk beszélgetni egy budai kerthelyiségben – nem ismerve akkor még a lemezt –, rögtön azzal kezdtem, hogy kifejeztem ellenérzésemet a különböző zenei segédeszközök használata miatt. Nem lepődött meg, csak elmosolyodott, és kijelentette, hogy ők pedig használnak ilyesmit, nem is keveset, és nem is akármilyen céllal. Én persze megpróbáltam szögletre tolni az öngólgyanús elméletemet, de János nem hagyta, és ennek utólag nagyon örülök.  Kifejtette: ne gondoljam, hogy valamiféle negyedik hangszert akarnak a trióba becsempészni. Egyszerűen arról van szó, amit a konyhaművészetben vadításnak neveznek, azaz a kellő íz fokozásának érdekében akár a sütibe is só kerülhet. Ettől még nem lesz sós az egész, viszont sokkal jobban kiemelkednek az összetevők.
Hosszú idő óta folyik a Kállai Trió műhelyében az a kísérlet, miként lehetne a szintetikus hangzásokat beépíteni a zenéjükbe úgy, hogy ne legyen illúzióromboló, ellenkezőleg, harmonikusan illeszkedjék a koncepcióba. Az együttes tisztában van vele, hogy letűntek azok az idők, amikor két gitárt és egy dobot el lehetett adni. Ahhoz, hogy „versenyképesek” legyenek, valami még kell, hogy érthető módon kifejezhessék mondanivalójukat, ne végtelen gitárszólók halmazából álljon zenéjük. A megoldás kulcsa a szintisampler lett.
Miután átrágtuk magunkat a témán, János átnyújtotta a cédét. Szeretőn, féltőn, gondoskodón, büszkén, ahogy édesapa viszi gyermekét az első osztályba az első tanítási napon. És ekkor minden megváltozott körülöttünk, talán még a nap is kisütött ezen a késő májusi kora délelőtti borongós vasárnap. Szemben velem a szerény gitáros, kezemben a lemez, melynek borítóján egy határozott és magabiztos, szinte kihívóan farkasszemet néző, kedvenc Jackson Stealt Ex hangszerét ölelő gitárvirtuóz. Záporoztak a kérdések az együttes és János életútjáról, a nehézségekről, az örömökről beszéltünk. Diskurzusunk néha mellékvágányra tévedt ugyan, de mindennek jelentősége volt, és természetesen mindig a Kállai Trió apropójával fejeződött be az eszmefuttatás. De nézzük, kik is ők!

Kállai János 1976. november 14-én született Budapesten. 1986 óta gitározik. A gimnáziumi érettségi megszerzése után a Póka Egon vezette Kőbányai Zenei Stúdió tanulója lett, ahol 2001-ben sikerrel zárta tanulmányait. Kis kiruccanást tett a dzsessz felé. Tanárai Szalai Gábor, Tornóczky Ferenc, Maróthy Zoltán, László Attila, Babos Gyula voltak. A mesterek közül László Attila és Babos Gyula gyakran szerepel honlapunkon. Kedvenc gitárosa közül Joe Satriani, Steve Vai (vele 1999-ben találkozott személyesen) a múlt évben (G3), Yngwie Malmsteen nemrégen volt hazánk vendége. De szereti Allan Holdsworthot, Mike Sternt és Greg Howe-t is. Kedvenc időtöltése természetesen a zene, de egy zöld leguán lelkiismeretes gazdája is. Játszott a Voice és a Mother Funker együttesekben, jelenleg a Kállai Trió mellett a Cry Free csapatát erősíti.

Szuna Péter basszusgitáros is Budapesten született 1977-ben, jelenleg Dunaharasztiban él. 1992 óta zenél.  Ő is Póka Egon iskolájába járt, ahol 2002-ben végzett, viszont a dzsessz műfajjal tartósabb kapcsolatot épített ki, a Binder Károly vezette tanszakon az idén végez. Tanárai Ullman Ottó és Lattman Béla. Kedvenc basszusgitárosai Mark Egan, Anthony Jackson, John Patitucci, Alain Caron, Studniczky Zsatyi, Lattman Béla és Szappanos György. Játszott a Voice-ban, a Sziámiban és a Mother Funkerben. A trió mellett a Jazzterfieldben zenél. A zene mellett a számítógép a kedvenc időtöltése (kiváló honlapjukon ez látszik is). 

A dobok mögött Nagygyörgy Gábor adja a ritmust, aki 1977. október 19-én született Budapesten. 1994-ben kezdett el dobolni. Nesztor Iván volt a mestere. A Magyar Televízióban hangmérnökként dolgozik, szabad idejében cédét és zenei dévédét gyűjt, motorozik, filmez és fényképez. Kedvenc dobosai Mike Portnoy, Terry Bozzio, Virgil Donati, Mike Mangini, Rod Morgenstein, Simon Phillips, Ed Warby, Csörsz Zoltán és Ian Paice. Együttesei voltak: Brain Drain, Makin History, Universe és 1997-ben a Cry Free.

Az együttes családfája egyre szerteágazóbb, 1995-től hegyezve van. 1997 augusztusától, amikor Szuna Péter végleg elfoglalta a helyét a zenekarban, már csak a dobos kérdése szerepelt a napirenden. Az mindenképpen említésre méltó, hogy Bóna Krisztián dobossal, Voice és Mother Funker néven a csapat már ért el sikereket, fel-feltűnt az újságok hasábjain mint tehetséges zenekar. Tavaly nyártól, Nagygyörgy Gábor személyében, az új ütőssel a trió kérdése végleg megoldottnak tűnik. Az, hogy a fiatalemberek nemcsak a rock területén szereztek jártasságot, hanem a dzsessz világában is otthonosan mozognak, már előrevetítette, hogy abban a bizonyos cédében nem fogok csalódni.

Ha azt állítom, hogy az ezüstkorong külleme takaros, akkor keveset mondok. Sok élvonalbeli együttes megirigyelhetné. Látszik, hogy gondosan megtervezték, koncepciója van, ahogy a rajta lévő számoknak is.
Minden szám egy-egy világ, egy-egy történet. Miután elváltunk, szinte természetes, hogy az autó lejátszójába toltam a lemezt, és izgatottan vártam a zenét.  Meglepetésemre nem történt semmi – eszembe jutott egy régi könyvhéti sztori, amikor egy nagy nevű médiaszemélyiség üres lapokkal teli könyvet vitt a vásárra, és sokan otthon (!) felháborodtak rajta. Később jutott eszembe, hogy János előre figyelmeztetett, a lemez elején egy multimédiás track található. Szerencsére az egy perces némaságot végre megtörte az egészen kiváló muzsika.
Nem véletlen János vonzódása Vaihez (idén megint jöhet) és Satrianihoz. Az első számot akár Vai is játszhatná. Lendületes, jól szerkesztett, igazi precíziós gőzhenger. A lemezen amúgy is folyamatosan visszaköszön e két gitárvirtuóz szellemisége, talán nem véletlen, hogy János először Satriani tribute-bandát szeretett volna. A kiváló számokról elég, ha annyit mondok, hogy például a Highway to Space (Országút az űrbe) azóta is a cédéválogatásomon van, és így a K3 együtt dübörög a kocsimban olyan nagyszerű együttesekkel, mint a Rammstein, a Nightwish, a Therion vagy a Rhapsody. És a mágikus puttyogások tényleg színesítik a gitármuzsikát. Akár a Rammsteinnél, kellemes aláfestések az egyébként olykor banális samplerek. Sokszínű ez a gitárzene, néha végtelenül nyers, a legprimitívebb nyomulás, majd ugyanabban a számban lágy, finom szólók váltják a dübörgést. Nagyon sok stílust érintenek, egy számon belül sem kell megunni monoton gitárnyúzást.
Színes, mozgalmas lemez kerekedett, a Kállai Trió mindent beleadott, megpróbálta egész repertoárját belesűríteni a korongba. Ez természetesen minden első lemeznél így van, a bizonyításvágy során a debütáló titánok mindent meg akarnak mutatni magukból. De ez nem baj, a következő korongnál pedig már van mire építeni.
Aki pedig kételkedik abban, hogy Magyarországon jó zenét lehet hallgatni akár a legeldugottabb indián sátorban is, az menjen el a Wigwamba 2005. július 30-án, és ismerkedjen meg a tehetséges bandák közt a Kállai Trió zenéjével is.

A lemez:

Above the World*

1. Highway to Space
2. Into the Deep
3. Meeting ont he Pluto
4. Planet 5
5. Above the World
6. In Memoriam Great-grandfather

* A lemezen található számokat a tagok folyamatosan finomítják, a számok címképzése eltérő lehet, de a kulcsanyag nem változik!


Oldaltérkép