Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Cédé | Dévédé, film, tv | Koncert | Könyv ]


Rockmulatság és atomvillanás a Wigwamban – Zepsession és Cry Free

Szerző: terminator
2008. január 13. 17.54

 Szokásos újév-köszöntő buliját tartott a Cry Free Deep Purple Cover Band a Fehérvári úti Wigwamban. Hogy nem csupán itthon nem fenékig tejfel a tribute együttesek élete, az kiderült Atka (civilben Scholtz Attila), a CF énekese felvezetőjéből: az eredetileg meghívott osztrák Black Sabbath-klón időközben feloszlott, így viszont lehetőség nyílt egy másik „rokon” banda, a Led Zeppelint játszó veszprémi Zepsession bemutatkozására. A kései kezdetű rockmulatatság azonban nem sült el rosszul.

 A hely szelleme 

Odafelé Bill (nem Szőke) kapitány lemezével melegítettem, hangolódtam rá a mindig az éccakába nyúló Wigwam-bulira. Haverock, buli, tüzes víz – ahogy a hely szelleme sugallja: „halál a májra”. A tízre hirdetett koncert, nem meglepetés, jó félórás késéssel indult, de előtte Scholtz Attila ecsetelte, mi várható az este folyamán, és hol tart az immár két éve folyamatosan készülő, de ki nem hordott jubileumi
dévédé. Már a borítónál tartanak, tehát a 15. évfordulóra biztos meglesz.
A veszprémi Zepsession (korábban Session) lépett fel először, s a manapság különösen divatos Led Zeppelintől – még azok is Zep-őrültekké váltak a tavalyi összeállás hírére és azóta is, akik korábban nem is szerették – húzták el a nótá(n)kat, a legismertebbekből. A műsor gerincét a kettes lemez slágerei adták, de felhangzott például az elsőről és a negyedikről is szám. Ki gondolta volna úgy harminc évvel ezelőtt, hogy az A Hét című politikai fejtágító zenéjét 2008-ban egy éjszakai indiántábor kellős közepén egy magyar banda döngeti majd, nem is akárhogyan, mindenki örömére. A számok többsége jól szólt, és az eredetit közelítette. A veszprémi srácok mindent beleadtak, dinamikusak, vidámak, felszabadultak voltak, nagyon jó hangulatot teremtettek. (Legközelebb a Picasso Pointban nyomulnak Budapesten.)

 Holubecz Bálint    Tatai Tamás
  Nagy Gergő   Cseh Balázs

Rég elmúlt már tizenegy, mire végre szétnyílt a függöny, és tűzzel, füstben kezdett a CF, mint oly sokszor: Burn
. Majd jött a kihagyhatatlan Perfect Strangers, a Hush. A hangulat kitűnő volt, többen voltunk, mint két éve, és azt hiszem, a tavalyinál is. A jó zenétől és az elfogyasztott tüzes és egyéb vizektől sokan elvesztették ugyan a fejüket a koncert alatt, de hajnalra vagy másnap(osan) megtalálták. A Wigwam nem adott közleményt a hadiösvény áldozatairól. A banda szokásos meglepetése részeként a méltatlanul kevéssé a közvélemény figyelmének középpontjában álló 1973-as Who Do We Think We Are című lemezről csemegézett. A Woman from Tokyo máskor is elhangzott/elhangzik tőlük, de például a Mary Longot eddig nem hallhattuk. Egy három számból összegyúrt medley-t is előadták. Volt Child in Time, Speed King, Lazy Sonka úrral (Nagy Attila, a Hammond-, szinti-, zongorafelelős értő, sziporkázó tolmácsolásában). A beilleszkedés idején érzékelhető, kissé megilletődött fellépés már a múlté: felszabadult, kreatív játéka a Cry Free szerves része lett. Megszokhattuk már, hogy Atka, a basszusgitáros Kecskeméti Csaba és Sonka úr séróból sok mindent lenyom, de ez nem mondható el Blaskó Gyuri sorstársamról, ő nem séróból oldja meg a feladatot. A dobos és a basszeres általában hálátlan szerepet kap egy rockbandában, pedig a jó alapot ők adják, mint ezen az estén is (séróból vagy a nélkül): nem lehetett rájuk panasz.

  Magas C Blaskó György bőrjeibe, cinjeibe temetkezve
  Kállai Jani  Kecskeméti Csaba
 Sonka úr  Kállai–Scholtz kettős

Külön kiemeljük ezúttal is Kállai János
gitárjátékát. Nem tudom, mit gondol a felesége, amikor Jani kezébe veszi a játékszerét, de én biztos féltékeny lennék a helyében. Olyan lelki és testi kapcsolatban állnak koncert közben, hogy az valami fergeteges. Az egyik legnagyobb magyar rockgitárosnak gondolom, kár hogy ezt még nem mindenki tudja. Jó látni, hallani, amint évek alatt egy-egy Purple-nóta a „sima”, autentikus reprezentálás után formálódik a keze alatt. Például a Speed King vagy a Lazy is egy kicsit más lett tegnap, hol keményebb, hol virtuózabb, mint az eredeti. Mondhatnák egyesek, akik először látják, hogy ez nem az eredeti, csakhogy sokan vagyunk, akik azt is hallottuk már tőle. A K3 vezetője ezúttal is odatette magát, ravaszkodott, Long Live Rock and Roll, AC/DC-riffek is előbukkantak, sírt, üvöltött, döngött a kezében a gitár, ahogy a nagy rockkönyvben meg van írva.
Hamar elszáll a koncert. A forró hangulatot még egy improvizatív Füst… és egy Fekete éjszaka (sokaknak az lett, atomvillanással) fémjelezte ráadás zárta.
Nem állt meg az élet a sátorban, rögtön kezdődött utána a rockdiszkó. Akkor jöttem el, amikor a P. Mobil épp rázendített a Rocktóberre: „Ha elkopik a bőrnadrág, a hosszú hajat levágják…” Azt már mondanom sem kell, hogy hazafelé megint békávés esetem volt, fél háromkor Nagytétényben három ellenőr szállt fel az éjszakai buszra, nálam persze csak gyűjtőjegy, s az új éjszakai tarifáról/jegyről lövésem sincs. Summa summarum: ez sem tudta elvenni virágos jókedvemet: ahogy az A38 korábbi, lengyel sajtósa mondta volna (szintén zenész), überállat koncert volt.

 Black night 

Wigwam, 2008. január 12.


Oldaltérkép