Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Cédé | Dévédé, film, tv | Koncert | Könyv ]


Az MRA I. tribute band tehetségkutatója

Szerző: rotan, képek: Mika Róbert
2007. június 4. 13.45

 A Magyar Rockzenészekért Alapítvány június 2-án az Újpesti Gyermek- és Ifjúsági Házban rendezte meg I. tribute band tehetségkutatóját. A fellépő együttesek listáját látva már előre sejteni lehetett, hogy változatos, jó kis buli lesz, hiszen magyar (LGT) együttestől kezdve a Police-on és a Red Hot Chilin keresztül a (dupla) Metallicáig igen nagy volt a merítés. Tovább színesítette a programot, hogy az LGT-emlékzenekarnak fúvósszekciója is van, s a Snakebite pedig akusztikusgitár-koncertet adott. Tíz együttes mutatkozott be, s az esti gálán két régi motorosnak számító tribute band, a Cry Free Deep Purple Cover Band és a Kiss Forever Band szórakoztatta a nagyérdeműt.


A zsűri

A rockkoncerthez kicsit korai műsorkezdésre (13.15, némi csúszással) ennyi fellépőnél szükség volt, hiszen ha a rendezők tartják a szoros forgatókönyvet, akkor is este tízig tartott volna a minifesztivál, azonban a fel-le szerelés  Nagy Beáta időigényét ismerve jó nagy csúszásra számítottunk. Ez végül nem jött be, hiszen csúszás valóban volt a tehetségkutató első részének végén s főként az eredményhirdetés elhúzódása miatt, azonban a két gálá(n)s banda kicsit lecsípett a programjából, s így fél 11-re véget ért a buli. De kezdjük az elején!
A jegyár baráti volt, elővételben 1200-, a helyszínen 1600-ért lehetett hozzájutni, s ebbe beletartozott a két 500 forintos étel-ital kupon, ami a szervezők hozzáértését dicséri. Az már nem, hogy az ételről nem gondoskodtak megfelelően, pedig egy nyolcórásra tervezett rendezvényen előbb-utóbb megéhezik az ember, főleg, ha sör és más üdítő is van. A bécsis szendvicsek kis késéssel megérkeztek ugyan, ám hamar el is fogytak, s utána már csak zsíros kenyeret lehetett kapni hagymával, nekünk ez nem okozott  Az a fránya dobgondot, de lehet, hogy ezzel nem volt mindenki így. Az italválaszték és az ár viszont megfelelő volt, bár a sör lehetett volna hidegebb is. Arról pedig végképp nem tehettek a szervezők, hogy nagyon meleg volt a teremben.
Az Újpesti Gyermek- és Ifjúsági Ház jó helyszínnek tűnt, mintegy száz szék várta az érdeklődőket az előadóteremben, s a színpad előtti részt üresen hagyták, hátha lesznek fanok is. A színpad elég nagy ahhoz, hogy egy közepes méretű zenekar elférjen rajta, arra azonban kicsi, hogy az  Tóth Bálintilyen tehetségkutatóknál praktikus kétszínpados felállást meg lehessen valósítani. Így a forgatókönyv betartatásakor főleg a dobfelszerelés összerakóit kellett noszogatnia a műsorvezető Tóth Bálintnak, aki számos rock- és könnyűzenei rádióműsorral a háta mögött jó ismerője a hazai rockéletnek, s lassan 10 éve tűnik fel kisebb-nagyobb rendezvények házigazdájaként is. A nem túl hálás feladatot többnyire jól, szellemesen oldotta meg, bár néha sikerült kiválasztania a leginkább elfoglalt zenészt. Az összekötő szövegekből több fontos információt kaphattunk. Például elhangzott, hogy a Magyar Rockzenészekért Alapítvány 2004-ben alakult, s feladatául tűzte ki, hogy felkarolja, menedzseli, segíti a fiatal, tehetséges zenészeket. Az alapítvány vezetője, Nagy Beáta megjelenésével is emelte a rendezvény fényét, ő azonban ennél sokkal többet tesz, maga és a kurátorok is anyagi ellenszolgáltatás nélkül végzik néha hálátlan feladatukat.

Ácédécé


Police Tribute Band


Redlightdistrict



Az első fellépő az egy éve alakult és ebben a formációban fél éve játszó Ácédécé (AC/DC tribute) volt, az énekest leszámítva egyenszerkóban, fehér ingben, nyakkendővel. Angus Young játékát a két szólógitáros felváltva adta elő, alapvetően jól, de nem elég bátran – de tudjuk, hogy ez csak a második fellépésük volt. Jó hangulatot teremtettek, de mire belemelegedhettek volna, már vége is volt a mintegy húszperces blokknak, s jöhetett egy más műfaj. A négyfős, 2006-ban alakított Police Tribute Band tagjai is „klasszikusokat” játszottak (pl. Walking on the Moon, Roxanne), de néha talán kicsit merevek voltak. A Walking on the Moon refrénje stílszerűen „Elszakadt egy húr” lehetett volna, emiatt az addig jó hangzás megváltozott, s egy számmal így korábban is fejezték be, kár. Ezután jött rövidnadrágban, pólósan/félmeztelenül a Redlightdistrict tatai zenekar, amely főkent régebbi Red Hot Chili Peppers-számokat játszott látványosan, a show-elemeket sem mellőzve, ami egy rockkoncerten alapkövetelmény. Jól összeállított programjukat dinamikusan nyomták le, addig a megjelenést, a műsort és az előadást tekintve nekünk ez tetszett a leginkább. A dobosuk is kellőképpen laza fickó (utolsó előtti kép, sörrel), a moderátor kérdésére (hol, mit, miért stb.) kedvenc lemezként a High Voltage című AC/DC-albumot említette. A minifesztivál hangulatára jótékony hatást gyakoroltak: dinamikus, könnyed (nem könnyű!), eladható zenét játszottak, és nagyon odatették magukat.

Metallust


Vertigo


Metal Angel’s Judas Beast



A következő blokk egy kicsit keményebbre sikeredett két Metallica- és egy Judas Priest-tribute-tal. Fogalmam sincs, tudatos volt-e vagy a véletlen műve, hogy egymás után következtek. A pécsi, már DVD-t is kiadó Metallust két hosszú számot játszott, de a nyersebb hangzású s döngölősebb nyírbátori Vertigo nekünk meggyőzőbbnek tűnt. A mini párharcot a zsűri szerint a Metallust nyerte minimális különbséggel, ám én a Vertigo produkcióját összefogottabbnak láttam. Az mindenesetre kiderült, hogy Metallicát játszani sem egyszerű dolog. Egy nagy fazont ismerhettünk meg a Metal Angel’s Judas Beast énekesében, aki 44 évesen döntötte el, hogy 19-20 éves társaival (akiknek még a nevét se nagyon tudta) Judas Priestet fognak játszani. A kiállásában inkább, mint hangterjedelmében Rob Halfordra hajazó Bártfay „Metal Angel” László üde színfolt volt még az aznapi, nagyon színes palettán is. Mint elmondta, ebben a felállásban két fellépés és két próba volt mögöttük. Hogy Metal Angel mennyire komolyan gondolja, amit csinál, arról annyit, hogy az anyaegyüttes által elismert feldolgozásai vannak, s csak egy link a necces elérhetőségeik közül: http://www.myspace.com/metalicusangelus.

Scorpions Tribute Band


 

 Freeze Out



A következő blokk a műfajokat tekintve sokkal változatosabb volt. A Scorpions Tribute Band épp most érkezett haza Ukrajnából, ahol az Edda előtt lépett fel egy koncerten. Három, talán mindenki számára ismert dalt adtak elő, két gyorsabbat és egy lassút (Rock You Like a Hurricane, Loving You Sunday Morning, Still loving You). Az énekes termetében, s a lényeg, hangszínében is igen hasonlított Klaus Meinére. Ezt követően jött a számunkra sötét ló Freeze Out, egy Mr. Big tribute, a szabolcsi zenekar másfél éve játszik együtt. Az énekes itt is arc, elmesélte legutóbbi egri fellépésük történetét, ahol fizetség gyanánt bablevessel kenyerezték le őket… A magyar együttesről semmit, de a Mr. Bigről is igen keveset tudtunk. Ehhez képest jó kis rakendrollt adtak elő! Majd az egyetlen magyar bandát követő tribute band, az LGT-emlékzenekar következett négyfős fúvósszekcióval. A régóta együtt játszó, s majdnem változatlan formában, de fúvósok nélkül fellépő Mozi zenekar már lemezt is kiadott. A Mindenki, régi kedvencem, az Ülök a járdán és a Zenevonat szerepelt a műsorukban. A szinte visszaadhatatlan Presser-hangot az egyik gitáros, Somlóét az énekes tolmácsolta. Minden szempontból jó produkciót láthattunk. A versenyt, még egyet csavarva a műfajokon, a két, akusztikus gitárosból és egy énekesből álló Snakebite zárta, mely Whitesnake-számokat játszott profi módon. Mondhatnám, hogy könnyű volt nekik, hiszen 4-5 (az LGT-emlékzenekar esetében 9) fő helyett csak két hangszert és az éneket kellett összehangolni, de nem mondom. Nagyon jók voltak, bármely unplugged koncerten megállták volna a helyüket.

LGT-emlékzenekar


Snakebite



Összességében jó, tehetséges zenekarokat hallottunk, s most is bebizonyosodott, hogy a magyar tribute bandák legalább annyira vagy… tudnak zenélni, mint a saját, olykor kétakkordos számokat előadó befutott zenekaraink. Az egész esemény – hála a színes rockpalettának – kimondottan élvezetes és érdekes volt.

A verseny végeredménye


A gálán a Scholtz Attila énekes, MRA-kurátor és (nem nőgyógyász) zsűritag vezette Cry Free – Deep Purple Cover Band lépett először dobogóra. Talán még jobban szóltak, mint legutóbb. A télen érkezett billentyűs, Nagy Attila jól beilleszkedett, és a csak az LGT-emlékzenekarban hallott, tehát aznap igencsak mellőzött billentyűjátékot egy jó kis szólóval is bepótolta. Majdnem ilyen nagyszerűen sikerült a dobszóló is, azonban a csúszás miatt elmaradt. Kállai János szólógitáros a koncert előtt büszkén mutatta meg másik együttese, a K3 új lemezét, melyen a Dream Theater egyik tagja is zenél egy szám erejéig. Jani ezúttal is kitett magáért: fergeteges szólót vágott ki: AC/DC-vel kezdődött (Back In Black) majd átcsapott a Purple The Well Dressed Guitar című számába. Egyfajta új hangzást is felfedezhettünk Nagy Attila és Kállai Jani páros játékában, sokszor már-már nem lehetett tudni, melyik hangszer szól. Remek csapat, remek összeállítás. Atka hangjáról csak egy felszakadt sóhajt szeretnék idézni az egyik résztvevőtől: ez a hang nem semmi!


A gála másik résztvevőjeként a Kiss Forever Band lépett színpadra. Kisebb baleset érte a zenekart, Prágában kellett hagyniuk a dobosukat papírjait intézendő, így egyik régi barátjuk helyettesítette – de smink nélkül. Az aznap fellépett együttesek közül a Kiss Forever Band játszik a legrégebben, s ez profi előadásban mutatkozott meg. A 18 országban több mint 500 koncerten fellépő tribute band nagy mókamesterekből áll. Bár nekem egy kissé egysíkú a Kiss zenéje, de a kifestett, állandóan mókázó tagok tettek róla, hogy senki ne unatkozzon. A hülyéskedésen kívül nagyon jól visszaadták anyazenekaruk számait, és mindhárom gitáros felváltva énekelt is. Ők teremtették aznap a legforróbb hangulatot. Pesszimistán álltam hozzá a KFB koncertjéhez, még az is megfordult a fejemben a koncert előtt, hogy elmegyek róla. Borúlátó gondolataimat meg is osztottam Kállai Janival, aki megnyugtatott. És igaza lett, ezek a fiúk mindent tudnak, legalábbis azt mindenképpen, hogy hova kell mennünk, ha hiányzik egy Kis(s)-érzés…


Az alapítvány legalább ilyen jó bulit szeretne tartani június 16-án Ibrányban is, ahol a III. MRA Rockzenei Tehetségkutató Verseny
lesz a Magyar Rockzenészekért Alapítvány, az Ibrányi László Művelődési Központ és az Ibrány Jövőjéért Egyesület szervezésében.

Arcok


Oldaltérkép