Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Cédé | Dévédé | Koncert | Könyv ]


Solti György utolsó felvétele

Szerző: Szabó Ildikó
2006. augusztus 24. 21.18

 Van valami szívszorító abban, hogy Solti György utolsó felvétele magyar szerzők műveit mutatja be, ráadásul nem valamelyik külföldi zenekarral, hanem magyar előadókkal, a Budapesti Fesztiválzenekarral, az MRT Énekkarával (karigazgató: Strausz Kálmán) és Gyermekkarával (karigazgató: Thész Gabriella), a Schola Cantorum Budapestiensisszel (karigazgató: Bubnó Tamás), Daróczy Tamás és Alexandru Agache közreműködésével. Az Olasz Intézetben készült Budapesten, 1997. június 23–27-én, a cédét a Universal/Decca jelentette meg.


Szebben nem is lehetne kifejezni hovatartozását annál, ahogy Solti írta az Emlékeim című könyvében: „Ahogy a délutáni napfényben őseim sírjánál álltam, később pedig egy dombról letekintettem a Balatonra, hatvan év után először ismét úgy éreztem, hogy tartozom valahová. Rájöttem, hogy Magyarország újra elfoglalta helyét Európában – a határok eltűntek. A szarvas hazatért, agancsa immár átfér az ajtón, mert amíg távol volt, az ajtó magasabb és szélesebb lett.”
Még bennem él, amikor a Chicagói Szimfonikusokkal Magyarországon adott koncertet az Erkel Színházban. Rengeteg ember volt kíváncsi rájuk, de főleg Soltira, ne felejtsük el, ez még a vasfüggöny időszakában volt, ekkortájt jöhettek csak külföldön élő magyar, már akkor is  legendának számító zenészek koncertezni: Vásáry Tamás, Pauk György, Starker János és sorolhatnánk. Én még csak muzsikuspalánta voltam, így nem jutottam be a koncertre.
A zeneszerző az őt ért megaláztatások ellenére is mindig magyar maradt, magát nem véletlenül hasonlította a szarvashoz. Magyarságát hangsúlyozandó, az 1950-es években lemezre vette Kodály Psalmusát (angol nyelven). A Magyarországon tartott koncertjei honoráriumát tehetséges magyar diákok számára ajánlotta fel. Utolsó kívánsága az volt, hogy hamvait Bartók Béla mellé helyezzék el.
Talán nem véletlen, hogy a lemez nyitó darabja Bartók Cantata profanája. A nagy magyar zeneszerző e három részes művét 1930-ban írta. A szöveg, melyet a romániai gyűjtőúton jegyzett le, kifejezi Bartók mélységes csalódását és lelki válságát. Már a kezdő ütemek pontosan ábrázolják a lélekben kavargó, a természetet, erdőt ábrázoló hangulatot. A kórus balladaindítása is nagyszerű, de a férfikar a magas hangokat nehezen énekli, ahogy „Az erdőket járva” fugatóban is. A női kar érezhetően könnyebben veszi az akadályt. A lüktetés azonban könyörtelen, pontos, kifejező. A vadászat utáni, csodálatosan hangszerelt rész Bartók éjjeli zenéit idézi, igen érzékeny színeket hallhatunk a zenekartól és énekkartól. A II. tétel az apai szív aggodalmát fejezi ki, keresi fiait. Daróczy Tamás szépen

Solti György (Stern György), vagy ahogyan világszerte ismerik, Sir George Solti, 1912-ben született. A Zeneakadémián Székely Arnoldnál zongorát és Siklós Albertnél zeneszerzést tanult. Az 1930-as években korrepetitor és asszisztens volt az operaháznál, majd 1938-ban, az ismert politikai események miatt emigrált Svájcba. 1945-ben szeretett volna visszatérni Budapestre dolgozni, vezényelni, de elutasították. 1942-ben a genfi nemzetközi zongoraversenyen első helyezést ért el. 1946–52 közt a müncheni Staatsoperben, 1952-ben Frankfurtban zeneigazgató. 1961-től a londoni Covent Garden Opera, 1969-től a Chicagói Szimfonikus Zenekar, 1971-től az Orchestre de Paris zeneigazgatója, 1979-től a Londoni Szimfonikus Zenekar művészeti vezetője. 1972-ben II. Erzsébet lovaggá ütötte. 1993-ban megalapította nemzetközi zenekarát a világbékéért (World Orchestra for Peace). 
formálja meg a fiúk véleményét. Hangja kellemes, azonban a magas régiókban erőltetett, vibratója és néha intonációja lebeg mind a második, mind a harmadik részben. Az utóbbiban övé a kulcsmondat, ezért is feltűnő. A Kolozsvárt született Alexandru Agache zengő baritonján énekli az apa szerepét. Drámai a két szólista együttese, az indulatok visszafogott érzékeltetése sokat ad a zenehallgatónak. Hangjuk homogén, dinamikájuk nem lépi túl a másikét.

Weiner Leó kiszenekarra írt Szerenádja (op. 3.) a méltatlanul ritkán játszott művek közé tartozik. Ezt a művét még zeneakadémista korában írta 1906-ban. Sokan Brahms hatását említik meg Weiner kapcsán, de ismerve a német mester D-dúr szerenádját, az hosszabb, jóval „megfontoltabb”, kevésbé invenciózus. Weiner szerenádja könnyed bája miatt mindenkinek ajánlható darab, melyben a magyaros hangvétel sokszor az olasz dallamossággal keveredik. A drámai fuvallatok sem hiányoznak a műből (és az előadásból), különösen az első tételből (Allegretto, quasi andantino). A második tétel finom humora is szót érdemel, mely a ritmikában, hangszerelésben, staccato hangokban, apró hangsúlyokban rejlik, a legalaposabban megtervezett kivitelezésben. A III., Andantino tétel a szólisták tétele: a fagott, az oboa, a fuvola, a klarinét sajátosságait teljesen figyelembe vevő dallamokkal. Az utolsó tétel (Allegro Molto) az első dallamainak nagyobb ívű kibontása. A zenekar pezseg, érezhető, milyen élvezettel játsszák a művet, ez a záró ütemekre kimondottan érvényes. Az apró hangsúlyok, hangulatváltások, átgondolt, egymásra épülő szólók, graciózus előadásmód ízessé teszik a szerenádot.
Kodály Zoltán talán legnagyobb ívű műve, a Psalmus hungaricus Pest és Buda egyesítésének ötvenedik évfordulója alkalmából készült. A szöveg Kecskeméti Vég Mihály 1550 körüli írt verse, mely az  55. zsoltár alapján készült. A nagyzenekarra, vegyes, gyermekkarra és tenorszólóra álmodott mű rondó formájú.
A sodró zenekari előjáték után hallhatjuk az unisono kórust a koráldallammal. Drámai kettősség, feszültség hallatszik ki az előadásból, ez végig jellemzi a felvételt. Nagyszabású zene- és énekkari tablókat álmodott Solti, melyet dinamikai elképzelése is erősít. Daróczy Tamás szép szövegmondása, zenei megoldása mellett a magas hangok nehéz kiéneklése, túl széles vibratója eltörpül. A gyermekkarok hangja sajnos nem színezi a felvételt, talán kevesen voltak. A női kar mindkét felvételen jól énekel, tisztán, pontosan és főleg kifejezően. A férfikar felső szólama itt is erőltetett. Néha erőteljesebb is lehetett volna a kórus a felvételen, különösen az erőteljes részéknél. A zenekar végig kifogástalanul szólt, minden hangszercsoport a maximumon (túl) szerepelt. Intonációs bizonytalanságot nem fedeztem fel.
Solti György talán nem véletlenül választotta e három művet: tudjuk, hogy Bartók művészetét csodálta, a Cantatában található érzelmek benne is dúltak, ahogy ezt a Kodály-műről is el lehet mondani. A két grandiózus mű közé került Weiner szerenádja. A mű magyaros motívumaival valószínűleg a magyar zene más oldalát is megmutatja a világnak, köszönhetően Solti Györgynek.
A két vokális mű szövege a magyar mellett olvasható angolul, franciául és németül, a magyar nevek helyesírása hibátlan (a vokális művek szövegébe azért belecsúsztak elírások, vesszőhibák).

Sir Georg Solti The Last Recording


Bartók: Cantata profana, BB100/Sz94

(népi szövegre, fordította: Bartók Béla)
I. Molto moderato (Volt egy öreg apó) 7.05
2. II. Andante (Hej, de az ő édes apjok) 7.58
3. III. Moderato (Volt egy öreg apó) 2.49
Daróczy Tamás tenor
Alexandru Agache bariton
Az MRT Énekkara

Weiner Leó: Szerenád op. 3.
4. I. Allegretto, quasi andantino 5.51
5. II. Lebhaft, sehr rhythmisch 5.09
6. III. Andantino   3.48
7. IV. Allegro molto   5.05

Kodály: Psalmus hungaricus op. 13.
(Szöveg: Vég Mihály)
8. Andante molto appassionato (Mikoron Dávid nagy búsultában) 7.32
9. Keserűségem annyi nem volna 5.54
10. Adagio (Te azért lelkem, gondolatodat) 7.44
Daróczy Tamás tenor
Az MRT Énekkara és Gyermekkórusa
Schola Cantorum Budapestiensis

Budapesti Fesztiválzenekar
Solti György


Oldaltérkép