Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Cédé | Dévédé | Koncert | Könyv ]


Péntek, tizenhárom

Szerző: Lehotka Ildikó
2006. január 16. 23.59

 A 20 éves Nemzeti Énekkar jubileumi bérletének 3. előadását hallgathatta meg az érdeklődő a Művészetek Palotájában január 13-án. A műsor két romantikus zeneszerző művéből állt, Chopin e-moll zongoraversenyének szólóját Jandó Jenő játszotta, Rossini Stabat Mater című oratóriumában közreműködött Kolonits Klára, Wiedemann Bernadett, Klein Ottokár és Hámori Szabolcs, valamint a Nemzeti Énekkar. A Magyar Telekom Szimfonikus Zenekart Antal Mátyás vezényelte.

A Nemzeti Hangversenyterem ezen az estén is szinte teljesen megtelt. Csodálkozva fedeztem fel, hogy az egyik kereskedelmi tévé három jól ismert személyisége is megjelent a koncerten.
Jandó JenőA műsor első részében Chopin e-moll zongoraversenyét Jandó Jenő adta elő egy új Fazioli zongorán. A műsorközlő hölgy elmondása szerint ez a hangszer kiválóan alkalmas a Chopin-zongoraművek tolmácsolására.
A zenekar ülésrendje nem a megszokott volt, a vonósok nem egymás mögött ültek, hanem inkább csoportokban. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy az eddig általam hallott zongoraversenyek közül itt éreztem a legkiegyensúlyozottabbnak a zongora és a zenekar hangzását. A szólóhangszer nem mindig tudott a zenekarok hangerején átütni. Természetesen egy Brahms- vagy egy Bartók-darab hangszerelése jóval erőteljesebb, mint Chopiné.
A Magyar Telekom Szimfonikus Zenekart először hallottam az új hangversenyteremben. Ezért is lepett meg az a tény – noha a három vezető zenekar mellett ezt az együttest is jegyzik –, hogy a zenekarban ültek olyan zenészek, akik nem igazán vettek részt a közös munkában. Még a legemelkedettebb pillanatokban is csak ímmel-ámmal játszottak, minimális vibratóval, épp csak a hangadást lehetővé tevő vonókezeléssel. Hajnóczy Péter egy hegedűsről írott novellája jutott eszembe (Az elsőhegedűs).

Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar

A Chopin-versenymű közkedvelt darabja a zongoristáknak. Szépen ívelt dallamok, a zeneszerzőre oly jellemző melankólia lengi be ezt a művet is. Fiatalon írta ezt a (második) versenyművét, melyben a zenekar háttérbe szorul a zongora mellett. Kolonits KláraJandó Jenő kivételes érzékenyéggel tolmácsolta a darabot, de a tétel közepén memóriazavar miatt meg kellett szakítani az előadást. Dicséretes gyorsasággal azonban folytatták a művet. A második tétel nagyon szép zenekari bevezetővel kezdődött. Chopin szavai így megerősítést nyertek: „Olyan, mint valami álmodozás egy szép, holdfénnyel beragyogott tavaszi éjszakán… Ezért szól a kíséret szordinóval.” Nemcsak a hangfogóval játszó vonósok, hanem a zongora pianója is csodálatosan csengett, a fagott is érzékletesen játszotta szólóját. Ahogy a zene folyama haladt előre, a zenekar hangzása úgy vált kiegyensúlyozottabbá, így a harmadik tétel volt a legszebb. Jandó Jenő ezen az estén is bizonyította rendkívüli pianistakvalitását, értően, érzékenyen játszotta magánszólamát. A Fazioli zongora minden hangzásbeli lehetőségét kiaknázta.
A szünet után Rossini Stabat Mater című oratóriumát hallhattuk. A darabot viszonylag ritkán tartják műsoron, pedig nagyszerű zene, de a kettősség – a szöveg és a zene ellentmondása – az, ami miatt kevesebbszer hallható a mű.
A mű hangzásvilága szinte mellőzi az emelkedett hangvételt. Annál több utal hangzásvilágában Rossini operaszerzői vénájára: indulószerű ritmus/dallam szerepel a második tételben, a két női szólista duettje (Quis est homo) után szinte tapsolni szerettünk volna. Wiedemann BernadettEzt az operai hatást csak erősítette Klein Ottokár éneklése: a magas hangokra való csúszása és az azt követő lebegő vibratója azonban az operettek hangulatát idézte.
A balsors itt is közbeszólt: Rossini Stabat Materének negyedik tételét egy váratlan robaj miatt újra kellett indítani.
Nagyon szép zenei megoldásokat hallhattunk a műben, melyet Antal Mátyás fejből dirigált. A zenekar sokkal értőbben és főleg magabiztosabban játszott, mintha nem ugyanazokat hallottuk volna, mint szünet előtt. Tiszta vonóshangzásnak – bár itt is enyhe nazális zöngével – és nem tolakodó fúvósmegoldásoknak lehettünk élvezői (főleg az Introduzione tételben).
A szoprán és az alt szóló kiegyenlített, telt hangzása nagyon megkapó volt. Kolonits Klára és Wiedemann Bernadett hangszíne és hangereje kiegészíti és erősíti egymást. Klein Ottokár a Cujus animam tételben mutatkozott be. Hangja nem nagy, viszont rugalmas, könnyedén, fölényesen énekelte a magas desz hangot (hol van már a magas cé!) a nehéz kadencia után.
Hámori Szabolcs fiatal kora ellenére szépen tolmácsolta szólamát, hangja kellemes, de még nem átütő.
Végül a Nemzeti Énekkar közreműködéséről kell szólni. Ezen az estén is a lehető legjobbat nyújtották. A Stabat Materben két rész is (Eja Mater, Quando corpus morietur) a cappella kartétel, melyet abszolút tiszta intonációban énekeltek. A dinamikai árnyaltság pedig egy nagyzenekarnak is dicséretére vált volna. Várjuk az énekkar jubileumi bérletének negyedik előadását.


Oldaltérkép