Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Cédé | Dévédé | Koncert | Könyv ]


Előre hozott zene ünnepe: Szőllősy, Kurtág és Bartók

Szerző: Lehotka Ildikó
2005. június 23. 04:44

Június 17-én a Földvári Napok vendégjátékát rendezték meg a Művészetek Palotájában. A közönség tekintélyes részét a hazai komolyzenei élet elitje tette ki a telt házas koncerten. A koncert egyben a Nemzeti Filharmonikusok évadzáró hangversenye is volt, melyre meghívták az NFZ Baráti Körének tagjait. Három magyar zeneszerző műve csendült fel a zenekar, egy japán hegedűs, Hiromi Kikuchi és brácsás, Ken Hakii előadásában, Peskó Zoltán vezényletével.

Az első darab Szőllősy András Trasfigurazioni című, 1972-ben írt műve volt. A nagyzenekari hangszerelés nem a wagneri méretű hangzást volt hivatott követni, hanem a színárnyalatok érzékeny kikeverését. A Trasfigurazioni egy tizenkét fokú hangsorra épül, mely kis terc, nagy és kis szekund fel-, lelépésekkel jelenik meg. Az átlag zenehallgató valószínűleg megborzadt már magától az igényes kísérőfüzet szövegétől (Halász Péter tollából), melyben a XX. századi zene szakkifejezéseit olvashatta, lefordítva a köznyelvre és magyarázva a stíluselemeket, de reméljük, maga a zenei szövet tetszett neki.
A mű záró szakasza kicsit Haydn Búcsúszimfóniájára emlékeztetett, az elfogyó hangszerelést tekintve mindenképpen. Különleges volt a csellók párbeszéde a darab végén. Megérne egy tanulmányt a két mű befejezésének összevetése a két különböző stíluskorszakban. Tudom, nem emiatt kapta a címet a mű, de ilyen (olvasata is) lehet egy átalakulás, mely a bécsi klasszikus stílust idézi a XX. század zenei nyelvén.
A mű előadása nagy fegyelmet, önuralmat és bátorságot mutatott. Állandó készenlétet igényelt a legváratlanabb helyeken való belépés, a modern zene sokszor kiszámíthatatlan ritmikája, a zenészek számára is szokatlan zenei nyelvezet. Bízvást elmondhatjuk, hogy a zenekar a lehető legjobban játszott, bátran felvállalták a darab nehézségeit, színt, érzelmet vittek a műbe. Ilyen tökéletes közvetítéssel a modern zenét is meg lehet szerettetni. Peskó Zoltánra is nagy teher hárult. A művet jól irányította, mozdulatai kiszámítottak és kiszámíthatóak voltak, ami nagyon fontos, így megkönnyítette a darab előadását.
Kurtág …concertante…, op. 42 hegedűre, mélyhegedűre és zenekarra írott darabja magyarországi bemutató volt. Az ősbemutató 2003-ben csendült fel a Dán Rádió Zenekara, a két japán szólista közreműködésével, Michael Schonwandt vezényletével.
A mű ugyancsak nagy apparátust mozgósít, és szintén nem a hangerő a lényeg, hanem a színek varázslatos világa. Ezt segíti a hegedű és brácsa a hangszíne, melyek kiegészítik egymást, illetve az alig hallható, számomra a japán nemzeti hangszert, a kotót idéző, halvány, de kicsit érces (csilingelő?), néha a lélekharangra emlékeztető, rezonálótest nélküli hegedű és brácsa szerepeltetése.
A legmegkapóbb a műben a párbeszéd a zenekar hangszerei, a szólóhangszerek között, párbeszéd a zenekar és szólóhangszer, szólóhangszerek között. A két japán művész, Hiromi Kikuchi (hegedű) és Ken Hakii (brácsa) a lehető legérzékenyebben tolmácsolták a művet. A darabot összekötő, egybetartó (selyem)szálak szinte kézzel foghatóak voltak, a szólisták alávetették szólista mivoltukat a darabnak. A zenekar minden tagja, a szólisták és a karmester együtt lélegzett, és valami csodát nyújtottak.
A darab végén döbbent csend, majd a japán hölgy felhívta a szerzőt a színpadra. Óriási volt a tetszésnyilvánítás, ami a darabnak és a világhírű zeneszerzőnek szólt. A szünet után rengetegen fogtak kezet Kurtág Györggyel a közönség soraiból, mikor a koncertterembe ment meghallgatni nagy elődje, Bartók Béla művét.
És következett a Mandarin. A csodálatos mandarin színpadi mű, pantomim, de balett-táncosok nélkül is fantasztikus alkotás. A darab – a két másik színpadi művel együtt – a férfi-nő viszonyt boncolgatja, de a Mandarin – Sztravinszkij Sacre-jához hasonlóan – sokkolta az akkori közönséget témája miatt.
A zenekar felszabadultan játszott. Átváltozott az a felelősségérzet, nyomás, az az izgalom, amit a Szőllősy-mű bemutatása okozott, amit a nemzetközileg jegyzett Kurtág György megtisztelő jelenléte váltott ki – a Mandarin már a zenei anyanyelv részévé vált.
A műsor felépítése is fokozta a várakozást, az ismert, nagy műhöz való eljutást. Nem kellett csalódnunk az előadásban. Sok közepes vagy jó, de nem kimagasló előadás, hanglemezfelvétel után (tisztelet a ritka kivételnek), ismerve a zenekar új Bartók-lemezét, pattanásig feszülve készültünk a Mandarin meghallgatására. Minden a helyén volt. Sok jót leírtak, elmondtak már a zenekarról, és a zenészek újra bizonyítottak a Nemzeti Énekkar 22, a koncerten szereplő tagjával együtt. Ha jól láttam, a zongoraszólamot Oravecz György játszotta. A darab előadását segítette Peskó Zoltán is, aki a Szőllősy-darabban a pontosságra törekedett, a …concertantéban már megmutatta művészi nagyságát, de A csodálatos mandarinban teljesedett ki mondanivalója. A karakterek formálása, a darab felépítése, a dinamika, a kontrasztok megjelenítése és minden, ami egy mű hiteles előadásához szükséges, beletartozik Peskó vezénylésébe. Várjuk újabb fellépését Magyarországon, mint ahogy a zenekarét is.
A Nemzeti Filharmonikus Zenekar fontos évadot zárt: új otthonra talált. Sok támadás érte, de ebben az évadban (is) bizonyított. Megjelent több nemzetközi díjjal jutalmazott cédéjük, nagy sikerű koncerteket tartottak itthon és külföldön, a zenekari tagok kamaraesteket adtak. Elült a nagy vihart kavart, Művészetek Palotája fölötti áldatlan vita is. A filharmonikusok, fő-zeneigazgatójuk, Kocsis Zoltán, valamint a Nemzeti Énekkar nyugodt körülmények között, bár kisebb pénzügyi fedezettel láthat neki a következő évadnak. Reméljük, erről és az elmúlt évadról hamarosan a legilletékesebbeket is meg tudjuk szólaltatni.


Oldaltérkép