Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Cédé | Dévédé | Koncert | Könyv ]


Sosztakovics kontra Mozart

Lehotka Ildikó
2016. április 17.

Teltház előtt adta koncertjét a Budafoki Dohnányi Zenekar március 5-én a Zeneakadémián. A Dohnányi-bérlet keretében szervezett koncert két szerző három művét kínálta, két Sosztakovics-darab mellett Mozart Davidde penitente című kantátája szólalt meg. Szólistaként Kelemen Barnabást, énekes szólistaként Csereklyei Andreát, Megyesi-Schwartz Luciát, és Csapó Józsefet hallottuk, a Budapesti Akadémiai Kórustársaságot hallhattuk.

A műsorválasztás nem volt szokványos, Sosztakovics Ünnepi nyitánya és I. hegedűversenye szólalt meg az első részben, ezt Mozart kantátája követte. Két világ tárult a hallgató elé, két ellentétes érzelmeket keltő, nagyobb lélegzetű mű hangzott el a Sosztakovics-nyitány után. De nem csak a különböző zeneszerzői stílusok, érzelmek, hanem a megszólaltatás is különbözött.

Sosztakovics Ünnepi nyitánya a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 37. évfordulójára készült, de ez a mű nyitotta meg az 1980-as olimpiát és a 2009-es Nobeldíj –átadó ünnepséget. Sosztakovics kénytelen volt a korszak irányvonalának megfelelő műveket írni, de mindig olyan zenét írt, ami igényes. Az ünnepi nyitány is ilyen, a hangszerelés az ünnepi alkalomhoz megfelelő, közérthető. Egészen más a David Ojsztrahnak ajánlott I. hegedűverseny, mely ugyan már 1948-ban készen volt, de a társadalmi-politikai körülmények miatt nem lehetett bemutatni – Sosztakovicsot formalizmussal vádolták nem egyszer, a versenymű pedig nem a legvidámabb. Ojsztrah maga is nagyra tartotta a művet, mely a zeneszerző stílusjegyei szerint komor, sokszor reménytelen, máskor diabolikus, vagy vásári hangzású.

Az Ünnepi nyitány remek előadásban szólalt meg, a fényes fanfárral, a hangszerszólókkal, a feszes tempóval, jól előkészítve a hegedűversenyt. Az 1955-ben bemutatott a-moll versenymű szólistája Kelemen Barnabás volt, a művész először játszotta a művet. Hihetetlen előadást hallhattunk, egészen elképesztő karakterekkel, az általam ismert felvételek, koncertelőadások között is a legjobbnak tartom ezt a tolmácsolást. A nyitó tétel nem tűnt aránytalanul hosszúnak – sok esetben így érzi a hallgató az azonos karaktert, Kelemen előadásában megmozdult a tétel. A hegedűhang tónusa, a dús vibrato éppen ide illett, mind a zenekar, mind a művész a hangszínekkel való ábrázolásban is remek volt. A Scherzo féktelensége, szilajsága, vadsága (a csellóversenyből ismerős motívummal) szinte harapott, Kelemen Barnabás azt a jó értelemben vett könyörtelenséget, elementáris hangzást mutatta, amit csak kevés művész mer ilyen teljességében nyújtani. A Passacaglia szép zenekari bevezetője után Kelemen Barnabás a reménytelenséget, fájdalmat rendkívül gazdagon ábrázolta, ha lehet, a kadenciát még tovább feszítette csodálatos hegedűhangjával, az apró rezdülésekkel. A triviális, harsogó, népi dallamokat sejtető záró tétel, a Burlesque is méltán sorakozott a nagyszerű pillanatokat felvonultató előadáshoz. Egyhamar nem fogjuk így hallani mástól ezt a versenyművet. A művész ráadásnak Bach d-moll sarabande-ját játszotta.

Szünet után Mozart keveset játszott Davvide penitente (KV.469.) című kantátája hangzott el, a mű felkérésre született. Mivel a szerzőnek kevés ideje volt egy teljesen új mű komponálására, a c-moll mise két tételét használta, de írt újakat is.

A zenekar és a három énekes szólista, Csereklyei Andrea, Megyesi Schwartz Lúcia, Csapó József előadásában szép művet hallottunk, a zenekari hangzás és az énekkar megoldásai ez alkalommal elhalványították a szólistákat. Talán ha a műsort fordított sorrendben halljuk, más érzetet keltett volna az érdeklődőben a Mozart-darab tolmácsolása. A tenor szólista magas hangjai élesen szólaltak meg, a hangokat gyakran elkente, bizonytalannak éreztem az énekest ez alkalommal.

A koncert a Sosztakovics-versenymű miatt emlékezetes marad, az évad nagy előadását hallottuk.


Oldaltérkép