Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Cédé | Dévédé | Koncert | Könyv ]


Mind így csinálják – délelőtt az Operában

Szerző: Lehotka Ildikó
2007. február 25. 21.22

 Mozart öt legnagyobb operája közül a Così fan tuttét láthatták az érdeklődők a Magyar Állami Operaházban február 18-án a délelőtti előadáson. Mozart vígoperájának szüzséje nem a legsikerültebbek közül való, de ha elfogadjuk az erőltetett és képtelenségektől zsúfolt (hogyan szeressen bele két nő az első látásra visszataszító férfiakba közvetlenül azután, hogy kedvesük bezupált, és az új szerelem házasságba torkollik) történetet, és csak a zenére figyelünk, nem érhet csalódás.


A Cosìt 1789 végén írta Mozart, a bemutató 1790. február 26-án sikerrel zajlott a Burgtheaterben. Az egyszerű történet és annak megzenésítése összhangban van. Nincsenek olyan mély drámai kitörések, mint például a Don Giovanniban, az érzelmi skála nem olyan széles, mint például a Fidelióban. A Cosìt erkölcstelennek tartották, Beethoven szerint egyenesen sérti a nőket. A cselekmény mindenesetre az érzelmek kiszámíthatatlanságára irányítja a figyelmet, egy jó pszichiáternek hosszú időre való munkát adna a szereplők tetteinek kibogozása.
Fiordiligi szerepét Kolonits Klára énekelte a tőle megszokott magas színvonalon. Mozart jóvoltából az ő lelki rezdülései a legjobban ábrázoltak. Kolonits Klára kitűnően fejezte ki azt a folyamatot, ami az egyik szerelemből a másikba elvezet, persze némi kétségek között.
Dorabella megszemélyesítője, Meláth Andrea is a délelőtti előadás dacára nagyszerű volt. Mindkettejük hangszíne különleges, énektechnikájuk nem hagy kívánnivalót maga után. Az áriák kivétel nélkül nagy ívűek, szépen kidolgozottak voltak. A mély tartományban egyik énekesnő hangja sem volt erőteljes, sajnos, ez a szopránoknál gyakran így van, délelőtti előadáson pedig egyenesen csoda lenne, ha másképp történne.
Despinát Iván Ildikó énekelte. Nemcsak szövegtudása, hanem vérbő komédiás hajlama is számomra az előadás legjobb alakítását hozta. Szerepe szerinti viselkedése precízen megmutatta, milyen kettősség rejlik egy szobalány lelkében. Míg egyfelől csak egy cseléd, aki úrnői szeszélyeit kiszolgálja és elviseli, másrészt a legbensőbb titkok tudója. Tulajdonképpen az ő hathatós segítsége nélkül a két szerelmes nőnek eszébe sem jutna más férfival vigasztalódni. Hogy ez Despina bosszúja-e a valószínűleg elszenvedett sérelmekért vagy ártatlan tréfa, nem derül ki. Iván Ildikó humorral, átéléssel játszotta a szerepét. Hangi adottságai, technikája a zenei megvalósítással sem maradt adós a szerepjátszás mellett.

Meláth AndreaKolonits Klára

Guglielmo, Fiordiligi vőlegénye, Licio Bruno végig magas színvonalat nyújtott. Szép pillanata volt előadásnak, mikor szerelme, Fiordiligi mégiscsak elfogadta az udvarlást, ami Guglielmót mélyen szíven ütötte, mivel korábban már-már azt hitte, kedvese hűen kitart mellette.
Dorabella vőlegényét, Ferrandót (az operaismertetőhöz mellékelt színlapon Fernando) Vadász Dániel személyesítette meg. Éneklése nem volt meggyőző. Hangja éles, amit vibratóval sem enyhít, a második felvonást gyakorlatilag végigkiabálta, ezért magas hangjai nem úgy szólaltak meg, ahogy azt elvárhattuk volna. Bár a tenor érzékenysége délelőtt egyébként is még észrevehetőbb, attól tartok, Vadász Dániel esti előadáson sem lett volna zeneileg sokkal meggyőzőbb.
A két szerelmes férfi az albánok szerepében remekül komédiázott, belopták a ma divatos testtartásokat, pózokat, rángatózást. Szemmel láthatólag élvezték az előadást.
Ötvös Csaba Don Alfonso szerepét játszotta. Iván Ildikó és a két albán mellett a komikusi vonalat erősítette, öreg (de nem vén) filozófus módjára. Színészi alakítása mellett hangja is mindig precízen szólt, az előadás egyik legbiztosabb pontjának bizonyult.
Az operaház zenekara kitett magáért, bár az esti előadásra is kellett tartalékoljanak. Pontosan segítették az énekesek munkáját, Vashegyi György remek irányítása alatt. A jelmezek (Schäffer Judit munkája) közül a legmutatósabb a két szerelmes férfié volt, a zakók mellett a szakáll és a „csinos” paróka (nem rettentette el a nőket) érdemel említést. A jelmezek a rokokótól a száz évvel ezelőtti divaton át egészen a modern hatást keltőig terjedő skálát mutattak be, jól reprezentálva ezzel az opera kortalanságát. A díszletek ötletesen mozgathatók, így a színpadi változások nem szakítják meg a cselekmény és a zene folyamát. megfontolandó lenne ugyanakkor a díszletezőkre valami  más jelmezt adni: a fekete csuklyások a színpadon nem vígoperába illő hatást keltenek, inkább kivégzésre készülő ítélet-végrehajtó képzetét keltik. Az előadást három balettművész és a kórus rövid közreműködése színesítette.
A rendező, Szinetár Miklós a tőle megszokott korrekt, érthető, magas színvonalú munkát nyújtotta, amit könnyen megvalósíthattak a szereplők, és élvezettel fogadtak be a nézők-hallgatók.
Sokat beszéltek-beszélnek az operaházról. Ideje lenne, hogy az előadásokról is megtudhassanak valamit az emberek, mert ez az, ami elsikkad, pedig ez a dolguk, ezért vannak a művészek, operaházi dolgozók. Külön kiemelendő, hogy a bérletek sorában a Mozart ifjúsági bérletet is köszönthetjük; ez a műsorpolitika örvendetes változás a kb. 20 évvel ezelőttihez képest, amikor – saját tapasztalat – egyazon délelőtti ifjúsági (!) bérletben két Monteverdi-operát (Odüsszeusz hazatérése, Poppea megkoronázása) kellett a műfajjal éppen csak ismerkedő tizenéveseknek végigküszködniük. Hogy az akkori bérletesek közül mennyien váltak operarajongókká, nem tudom. A mostani előadás nézői szinte minden lehetőséget megkaptak a műfaj megszeretésére.

Oldaltérkép