Szerző: leho
2006. július 16. 17.56

A millenniumi eseménysorozat, a XIX–XX. század fordulója – a valódi dübörgő gazdaságnak köszönhetően – merőben átalakította a főváros képét. Számos mai nevezetesség – a Hősök terébe torkolló Andrássy út a földalattival, a Parlament, Vígszínház, a kiállítás kapcsán a Városliget a Vajdahunyadvárral, a Közlekedési Csarnok stb. – ekkor épült. Az anyagi problémákat, elhúzódó kivitelezést, panamákat, amelyek ezen építkezéseket is végigkísérték, az utókor elfelejtette, s maradtak a csodálatos építmények. A bazilika is e nagy építkezési korszak szülötte, s ma az egyik legfontosabb kultikus színhelye Budapestnek.

A középkori Magyarország egyházszervezése követte az Árpád-házi királyok (és elődeik) politikai berendezkedésének kiépülését: központjai a katonai-politikai-gazdasági gócpontokkal azonosak, illetve ezek közelében jöttek létre. Teljesen természetesen fő szerepet kapott Esztergom, Vajk szülőhelye, Pest (Buda) viszont ekkor szóba sem került egyházi központként.
Basics Beatrix és Kalmár Lajos könyve bemutatja, hogyan lett a kis közösségnek szánt plébániatemplomból az utolsó épített katedrális, hogyan vált lipótvárosi plébániatemplomból bazilikává, a Szent Jobb őrzőjévé. A templomot 1851-ben kezdte építtetni Pest, s az épület 150 év alatt hatalmas változásokat élt meg, legutóbb a teljes rekonstrukciót (2003), s 2001-ben az állam a tulajdonjogot is átadta az egyháznak. Nemcsak az épület története szolgál számos érdekességgel, az évforduló is kettős, 1905 novemberében szentelték föl, de csak a következő év decemberében helyezte el a zárókövet Ferenc József, akinek a neve a templom építésének kezdetén valószínűleg fel sem merült volna…
Basics Beatrix kitűnő tanulmányban mutatja be az építés és az épület történetét, kitérve természetesen a Szent Jobb hányatott sorsára is. Mi most csak egy-két érdekesebb momentumot ragadunk ki.
Hild József többször átdolgozott tervei alapján kezdtek a munkákhoz, de a felvetődő ötletek, a kupola milyenségének problémái, a növekvő (fő)város szabta igények számos változtatáshoz vezettek. Az építész 1867-es halála után egy évvel kellett volna átadni a klasszicista jegyeket hordozó Hild-bazilikát, de az ünnepség előtt néhány órával a kupola beomlott…

Nagyon szép könyv, értékes tanulmánnyal, kitűnő ajándék akár kies hazánkat kevésbé ismerőknek is. Egy szerkesztési hiba mellett azonban nem lehet elmenni: az hagyján, hogy az 1851-es eseménynél az akkor még nem egységes Pest-Buda helyett „Budapest Székesfőváros” kifejezés szerepel; de két évszám zavaróan rossz, ami abból adódhat, hogy a tanulmány korábban készült, nem 2006-os, ezt mindenképpen fel kellett volna tüntetni, vagy az utalásokat javítani:
„E kettő – a templom és a királyi jobb – története csak alig több mint negyven éve közös…”
„1951-ben, a szerzetesrendek feloszlatásakor a bazilika plébánosának adták át, így került jelenlegi őrzési helyére, negyvennégy évvel ezelőtt.”

Fülszöveg

A Szent István-bazilika, Budapest legnagyobb, az esztergomi bazilika és főszékesegyház után rangban Magyarország második temploma a magyarok számára nem csupán egy az építészetileg értékes templomok közül, hanem kultuszhely. Itt őrzik – a Lippert János által készített ereklyetartóban – a magyar államiság legnagyobb becsben tartott ereklyéjét, az első magyar király, Szent István mumifikálódott kézfejét, a Szent Jobbot. István király szentté avatásának napja, augusztus 20-a ünnepnap, amikor is minden esztendőben Szent Jobb-körmenetet tartanak; az ereklyét egyházi szertartás keretében, a hívők tömegeinek kíséretében körbeviszik az utcákon. A ceremónia része az ország kiemelkedő ünnepi rendezvényeinek.

Basics Beatrix – Kalmár Lajos: A 100 éves Szent István-bazilika
Alexandra [Budapest, 2006]