Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain



A III. Téli Gyerekirodalmi Fesztivál a Millenárison

Szerző: leho
2007. február 19. 7.36

 Február 16–18. között zajlott a Millenáris Fogadójában a már nemes hagyománnyá váló rendezvény, amely nemcsak a gyerekeknek, szülőknek, hanem a szakmának is színvonalas programokat kínált. Előbbieknek szóltak a kézműves-foglalkozások, felolvasás, dedikálás, könyvvásár, Szalóki Ági, a Kaláka, a Szélkiáltó, Gryllus Vilmos koncertje, a Boldizsár–Szegedi szerzőpáros könyvbemutatója; utóbbiaknak pedig szakmai beszélgetések, viták az IBBY-ről, a minőségi gyerekkönyvkiadásról stb., az Aranyvackor pályázat értékelése még a nyertes megnevezése nélkül, folyóirat-bemutatók.

A Jövő Háza, a Gyermekkönyvszerzők és Illusztrátorok Egyesülete és a Játék-Tár rendezte a Millenáris Parkban a III. Téli Gyerekirodalmi Fesztivált. Péntek reggeltől vasárnap estig ki-ki megtalálhatta a neki való programot: szülő, gyermek, szakmabeli. Borsos belépők sem vehették el senkinek a kedvét: 400 forint volt a gyerek-, 700 a felnőtt- és 1600 a családi jegy, ez manapság igazán méltányos árnak számít. A Millenáris Fogadója is megfelelő helyszínnek tűnt, ám a koncertek kivételével, főként a szakmai programok, néha családiasra sikeredtek. Elgondolkodtató és nem először fordult elő, hogy nívós programok ellenére a gyerekirodalomhoz valamilyen módon kötődők – kiadók, sajtó, szerzők, illusztrátorok – közül kevesen jelennek meg az őket nem konkrétan érintő rendezvényen. Pedig…
Szombat–vasárnap ellátogattunk néhány programra. Szombat délután Boldizsár Ildikó Móránál megjelent Boszorkányos mesék című könyvének bemutatójával kezdtük.

Gryllus Vilmos és népes csapata munkában

Boszorkányos mesék

Decemberben a Francia Intézetben már ízelítőt kaphattunk az illusztrációkból és a  Boldizsár Ildikó mesélszerzőpáros egymásra találásáról. Erről ezúttal is hallhattunk, s még most sem fér a fejembe, hogy ha két alkotó ennyire szeretne egymással dolgozni, egy ilyen kis országban („tanultam én is, hogy kicsi”), ez eddig miért nem sikerülhetett. Hetente leírjuk honlapunkon, hogy a könyveknek saját történetük van – legutóbb épp a Kulákprés kapcsán –, Boldizsár Ildikó boszorkányos művei a kilencvenes években boszorkányos utat jártak be: az első szárny-/seprűpróbálgatás balul sikerült, az 1991-es kötet megjelentetője, a Lánchíd Kiadó a rendszerváltás utáni nagy könyves Barba-trükkben tönkre is ment, így bár a könyv elkészült, a boltokba sem jutott. Néhány évvel később a szerző örömmel-ürömmel fedezte föl művét százszámra egy könyvlerakatban, darabját 30 forintért fel is vásárolta. A következő Boldizsár-könyvnek, a mostani kötet másik előzményének a kiadója három hónapot adott, s mivel a tervezett darabszám nem fogyott el  Peti, az anya Szegedi Katalin, Sándor Csilla és Boldizsár Ildikó belőle, az egész megmaradt mennyiséget Kárpátaljára vitték. Ezek után a Boszorkányos mesékre valószínűleg most már boldog végkifejlet vár. Hallhattunk Amália szomorúságáról, a szerzőpáros – a látszat ellenük szól – melankóliára való hajlamáról, a boszorkányok közel sem mindig gonosz tulajdonságairól, a mesével gyógyításról. Szó esett arról is, miért nem színes az egész könyvben az illusztráció; Szegedi Katalin úgy véli, végül is ez nem baj, így legalább az olvasó képzelete szabadon szárnyalhat. A bemutatót tovább színesítette, hogy a moderátor Sándor Csilla – hathetes gyermekük rendezőként „természetesen” végig ott volt a fesztiválon – felolvasást is kért a szerzőtől, aki szabódva, de eleget tett a kérésnek: néhány mondatot fejből mondott, nem volt szükség a könyvre.
Ezt követően a Csodaceruza főszerkesztője a Gergő-könyvek nagy népszerűsége ellenére  „Most hívtak a manók” (Böszörményi Gyula)kisszámú megjelent előtt faggatta Böszörményi Gyulát. Nemrég láttam a tévében egy vele készített, igen jó Szenes Andrea-interjút, ahol korábbi írói álarcairól és révbe éréséről beszélt. Most is előjöttek az író fantáziáját mozgató motívumok, Lázár Ervin
hatása, s megtudhattuk, hogy a manók már telefonáltak neki, s hamarosan elképzelhető egy manóközpontú könyv megszületése is.
A napot Szalóki Ági és zenekara zárta, Cipity Lőrinc című lemezüket mutatták be, melyen Nemes Nagy Ágnes és Weöres Sándor verseit zenésítették meg. Az előadó kitűnő hangulatot teremtett, táncra perdítette az arra kaphatókat, sőt le is ment a színpadról a kicsik közé.
A kézműves-foglalkozásokon textilből könyvjelzőt, batyut stb. lehetett készíteni; tűzzománcozni; szalvétát préselni; linómetszetet csinálni.

Szalvéta......és linómetszet készül
Szalóki Ági énekelAz 50 éves Dörmögő Dömötör játéksarka

Aranyvackor

Kovács Eszter, a Pagony vezetője és Paulovkin Boglárka illusztrátor, a pályázat zsűrijének tagjai  Kovács Eszter, a Pozsonyi Pagony vezetőjeaz első Aranyvackor tanulságairól meséltek, miközben a háttérben kivetítőn belepillanthattunk több pályamunkába is. A vártnál több mű, mintegy 170 érkezett, s a második körbe nagyjából fele-fele arányban kerültek profi és amatőr pályamunkák. Paulovkin Boglárka elmondta, hogy éles határ húzódik az önmegvalósítás és a gyermekkönyv-illusztrálás között. Utóbbi művelőinek óriási a felelőssége, hogy mit adnak a gyerekek kezébe, hogyan alakítják őket kultúrájukat. Nem kerülhető meg a szakmai mívesség sem, a többéves tanulás. Kovács Eszter ezt a szigorúságot enyhítendő beszélt a számos különdíjról, hogy az amatőrök és a profik közti  A szigorú zsűritag Paulovkin Boglárka átmenet átjárhatóbb legyen: külön díjazzák az önmagában legjobb illusztrációt (Kogart), a legjobb szöveget (ÉS), és a tehetségeseknek számos elismerő oklevelet is adnak, tovább biztatva őket. Nem hallgatták el a gyermekbetegségeket is: a szerver nyilván a pályázatok leadásakor hibásodott meg. A pályázat jövő évi kiírása kapcsán körvonalazták, hogy a tematikai megkötésre szigorúbban ügyelnek majd – idén a gyerekügyek, gyerekbajok témája volt terítéken, igaz, nem mindenki tartotta magát ehhez, de emiatt senkit nem zártak ki. Elhangzott az is, hogy ki nem mondva Réber–Janikovszky-féle könyveket vártak.
Március 5-én a Kogartban lesz az ünnepélyes eredményhirdetés.

A kivetítőn egy aranyvackoros illusztráció

Folyóirat-bemutatók

Nagy fába vágja a fejszéjét, aki ma Magyarországon művészeti, urambocsá’ a gyerekek

Csodaceruza, 27. szám
Komáromi Gabriella és Rigó Béla írása Lázár Ervinről
A Naphegy Kiadó művészi mesekönyvei – beszélgetés Parnaki Ágnes művészeti vezetővel
Tandori Dezső Vackorról
Gombos Péter recenziója (Kiss Ottó: Emese almája. Pagony, 2006)
Interjú Szegedi Katalinnal, középpontban két megjelent-megjelenő könyve, az Alice Csodaországban és a Boszorkányos mesék
Nagy Boldizsár: Kis magyar múmintörténet
Beszélgetés Kutz Rathenow német költő-íróval
A varázslatos babaház, az Athenaeum kiadványa
...és persze hírek, aktualitások
(
www.csodaceruza.hu)
ízlését alakítók-pallérozók számára készít folyóiratot. A Csodaceruzát Paulovkin Boglárka olykor tudatosan naiv, a Csodaceruzát mintha nem ismerő kérdései segítségével Sándor Csilla mutatta be. A 2001-ben induló lap 5000 példánnyal nyitott, s a vérmes várakozások ellenére majdnem mind vissza is érkezett az újságosstandokról. A főszerkesztő azonban nem hagyta ennyiben a dolgot, s a megismertetésért és az NKA-val vívott csaták (hány számot kell kiadni egy évben, ha nem, jaj annak!) után ma már többnyire tudnak róla, számon tartják a folyóiratot azok, akiket illet: könyvtárosok, pedagógusok, szülők. Ígéretes próbálkozások is vannak a terjesztésre: Somogy megye közgyűlése példamutató módon egy időben több száz példány megvételével támogatta a periodikát, s az egyes számokat iskolákhoz, óvodákhoz juttatta el. Ez a jövő egyik útja lehet. A Csodaceruza könyveket ad ki, színvonalas honlapot működtet, s a szakmai programok, fesztiválok szervezéséből is kiveszik a részüket. Ám biztos lábon állásról még ma sem beszélhetünk.
Egy szinte az ott lévők számára teljesen ismeretlen művészeti folyóiratot mutatott be nekünk Virág Jenő, a tatabányai Art Limes főszerkesztője és felesége, Miglinczi Éva szerkesztő. Az 500 példányban megjelenő, nagyon igényes, jutányos árú (Felvidéken nyomják) folyóirat mindenkinek meglepetést okozott. Kézről kézre jártak a gyerekkönyv-illusztrátorokat, a közép-európai országok gyerekkönyveit bemutató tematikus számok: mindenki egyetértett abban, hogy erre valóban nagy szükség lenne, de a terjesztés kiszélesítésére is. Volt olyan kiadói irodalmi vezető, aki mindenütt ott van, ahol gyerekkönyv-illusztrációról szó lehet, sőt közvetít is illusztrátorokat, mégis először látta az  Középen a folyóiratok főszerkesztőiArt Limest. Virág Jenő beszélt a kezdetekről, hogy a húsz éve megjelenő Limes társadalomtudományi folyóirat művészeti „leányáról” van szó, költő barátjával alapították irodalmi lapként, majd folyamatosan a képzőművészet felé mentek el. Az eredmény mindenesetre nagyon meggyőző. Épp most készül a bolognai szám, a Bolognában megjelenő gyerekkönyvek illusztrátoraiból 14-et mutat be a márciusban megjelenő szám, angol nyelven is (hamarosan írunk róla).
Mint minden hasonló rendezvényen, most is szóba került a még mindig létező monopóliumok lebontásának szükségessége. Pálfi György (az Iparművészeti Egyetem docense, nem mellesleg a fesztiválon az egyik program előadója volt: Tendenciák és trendek a gyermekkönyv-illusztrációkban) önkritikusan meg is jegyezte, hogy például a filmesekhez képest az illusztrátorok önszerveződése és így kijáróképessége nagyon gyenge. Mindenesetre az már korábban elhangzott
, hogy néhány gyerekkönyvkiadó együtt jelenik meg Bolognában, közösen állítanak standot. Gryllus Vilmos ekkor fojtotta belénk a szót közönsége nagy-nagy örömére.


Érdekes-értelmes programokon jártunk, de a szakmai rendezvényeken néha bántóan kevesen voltak, nagyon sok kiadó – melyek gyerekkönyveket is megjelentetnek – egyáltalán nem képviseltette magát, nem tartotta fontosnak a részvételt, így maradtak-maradtunk a Don Quijoték, akik eddig is, ezután is fontosnak tartjuk, mi kerül a gyerek kezibe.


Oldaltérkép