Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Album | CD-ROM | Életrajz | Elmés-nemes | Hangoskönyv, DVD | Kölyök | Könnyű | Szépíró | Természetes ]


Kiből lesz az olvasó? – Tanulmánykötet az olvasóvá nevelésről

Szerző: leho
2006. július 1. 11.49

 Az Animus Kiadó egy tőle szokatlan tanulmánykötettel jelentkezett, a népszerű gyerek- és ifjúsági regények után egy olyan könyvvel, amely az olvasás megszerettetésében segíthet a szülőknek, pedagógusoknak. A kötetben főiskolai, gimnáziumi és általános iskolai tanárok, tanító, könyvtáros, szerkesztő, gyerekkönyvkiadó, író, költő, pszichológus véleményét, vallomását, benyomásait lehet olvasni arról, hogyan váltak ők, illetve gyerekeik olvasóvá, hogyan lehet olvasóvá nevelni valakit. Mi a titok?


Panoráma az olvasásról

A témával foglalkozók közül mindenki tisztában van a PISA-jelentés eredményével, nagyon sokan tapasztalták a diszlexia, diszgráfia terjedését, a funkcionális analfabetizmus jelenségét. Mi lehet a hiba? Ma közel száz százalékban több évig jár minden iskoláskorú legalább alsó szintű iskolába, az olvasás szerepe, szeretete, a szövegértés mégis egyre több problémát vet föl. Szegény tót anyanyelvű nagyanyám a négy elemijével tökéletesen tudott magyarul olvasni, s amit elolvasott, meg is értette; miért van az, hogy a mai gyerekek a nyolcadik elvégzése után sem értik sokszor, amit olvasnak? Miért nem szeretnek olvasni? Ki veszi el a kedvüket ettől az egyik legjobb szórakozástól? Az olvasás megtanításával van a baj? A kötelező olvasmányok a hibásak?

„A nyelvvel kapcsolatban különben az jut eszembe, hogy a magyar irodalom veszélyben van, mert rohamosan csökken az olvasók száma a fiatal generációkban. Régóta tanítok egyetemen, ott is látom. A baj az, hogy az általános iskolában nem szerettetik meg az olvasást a gyerekekkel. Meggondolandó, nem kéne-e átírni egy csomó régi nagy magyar művet, például Jókai regényeit, hogy lehessen őket élvezni. A szavak felét a mai gyerekek nem értik.” Spiró György (Heti Válasz)
A gyerekekre zúduló ismeretanyag, ingermennyiség, a tévé, az internet? Esetleg a szülők? A kötet szerzői erre is keresik a választ.
A Nyugati téri Alexandra Könyvesház Panoráma termében, a Pódium június eleji könyvbemutatóján a szerzők közül sokan megjelentek, s a könyvről, az olvasóvá nevelésről beszélgettek.
A Kiből lesz az olvasó?-t a könyv első bírálója, Nagy Attila olvasáskutató (Országos Széchényi Könyvtár) méltatta. Nagyon jónak, „jókedvűnek” találta a kötetet, mely a legjobb példákat szedte füzérbe, s erényének tartja a széles szerzői bázist is. Azért is fontos szerinte a mű, mert tíz éve nem vizsgálták, mit olvasnak gyermekeink. A témában jártasként néhány statisztikai adatokkal támasztotta alá, hogy hazánkban hosszú távon csökken az olvasásra fordított idő, s két évtized alatt a preferált szerzők külhoni-hazai aránya is alaposan megváltozott a magyar írók számára hátrányosan. Országos reprezentatív felmérések már egy évtizede nem készülnek, s ez is mutatja, hogy a gyerekkultúra terén a szülők, iskolák stb. mellett az állam is hibáztatható, hiszen a néhány millió forintból elvégezhető kutatások valóban megmutathatnák, hol tartunk e téren. Újabban csak helyi, szűk körű felméréseket végeznek, de a tendenciát ezek is sejtetik – a legutóbbi 900, XI. kerületi 7.-esre terjedt ki. Az 1997-es országos vizsgálatban még a gyerekek tíz kedvenc szerzőjéből kilenc magyar volt, ma már csak Fekete István kerül be a XI. kerületi tízbe. A Nagy Könyv statisztikája szintén tanulságokkal szolgálhat, bár ez sem reprezentatív a minta.

Nagy Attila olvasáskutató és Gombos Péter főiskolai oktató

A beszélgetésen szó esett arról, ki nem „találkozott” otthon könyvekkel, ki dúskált bennük. Szóba került, hogy számos jó módszer létezik az olvasástanításra – itt főként a könyvben kiemelt szerepet kapó Waldorfot hangsúlyozták –, az olvasás megszerettetésére. Abban is mindenki egyetértett, hogy mi segít az olvasóvá nevelésben: a minél több mese, a minél több beszélgetés (kiderült számomra, hogy az ötvenes években még volt beszélgetésóra…); a minél kevesebb tévézés, indokolatlan netezés. A csoportos tevékenységek.
A sok értékes hozzászólás és elgondolás mellett azonban szöget ütött a fejembe Békés Pál záró gondolata: mi lesz azokkal a milliókkal, akiknek nincs otthon könyvtárnyi kötetük; akiknek a szüleje nem olvas esténként mesét; akiknek a tanító nénije nem viseli szívén az olvasás megtanítását, akik nem járnak könyvtárba, vagy ha igen, a könyvtáros nénijük nem kétméteres (vagy kisebb) királylány (Kiss Ottó®); akiknél nem volt ládafia, vagy nem könyv volt benne; akiknek egészen egyszerűen más, létfenntartási problémáik vannak?

Ötletek, módszerek szülőknek, pedagógusoknak

Az írásokat Fenyő D. György szerkesztő, irodalomtörténész, az ELTE Radnóti Fenyő D. György tanár-irodalomtörténész, a kötet szerkesztőjeMiklós Gyakorlógimnázium vezetőtanára három fejezetbe sorolta (Szemléletek, történetek; Technikák, praktikák, ötletek; Könyvek, versek, regénye). Kifejezetten nem elméleti munkát kért a szerzőktől. Ő maga két írást jegyez. Az egyik a hagyományos olvasónaplók ellen szól, felsorolva azon érveket, amelyekkel mind a diákok, mind a tanárok miden kötelező olvasmány feldolgozásánál szembesülnek. A másik írás – Schiller Mariann volt a társszerző – is érdekes témát feszeget, napjaink sikerkönyveit, a Harry Potter regényfolyamot – elválasztva a kereskedelmi jelenségtől – hogyan lehet a nemes cél, az olvasóvá nevelés szolgálatába állítani. Milyen feldolgozási módjai lehetnek e köteteknek.
A kötelezők folyton visszatérnek az írásokban. Évekkel ezelőtt írtunk Fűzfa Balázs harangkongatásáról, hogy a mai nemzedéknek már a Toldival is meggyűlik a baja. A kötet szerzői hozzák a többi példát: a Kincskeresővel, a Tüskevárral stb is. Az a szomorú, hogy valóban így van. Kedvenc gyerekkori könyvemet, Tutajos és Bütyök történetét nem szeretik az átlagnál többet olvasó gyerekeim, az Egri csillagoktól nem marad tátva a szájuk, s Jókai regényeitől sem rohannak a könyvespolchoz, hogy leemeljék a következőt. A lányok viszont falják a kötetben is ajánlott Jaqueline Wilson-könyveket, fiam pedig az Anthony Horowitz-féle Alex Rider-sorozatot. (Harry Potter természetesen csőstül.) Gombos Péter – a Kaposvári Egyetemen gyerekirodalmat tanít – a könyvbemutatón megjegyezte: míg a Tüskevárban egy átlagos mondat 11-12, addig a mai népszerű regényeké 5-6 szavas. Talán ezen is el kellene gondolkodni. Jókai tízoldalas leírásai, annak idején is nagy falat volt számunkra, ma már biztosan emészthetetlenek.
A mese, a versek fontossága már-már mantraszerűen visszaköszön majd mindegyik írásban: mekkora a szerepük az olvasásra nevelésben. Nagyon érdekes és talán az egyetlen esszé Kovács Eszteré (Pozsonyi Pagony könyvkiadó és könyvesbolt), amely kíméletlenül ostorozza a gyerekkönyvkiadás vadhajtásait, a „nemverseket”. Sorolhatnánk tovább a témákat, de nem tesszük, el kell olvasni a kötetet: mindegyik írásban van néhány megfontolandó vagy legalábbis vitára késztető gondolat.

 Balázs István előtt Boldizsár Ildikó, Budavári Klára, Kovács Eszter és Tamás Zsuzsa


Nagyon jó, vitaindító könyv, kitűnő írásokkal, sok nyitva hagyott, gondolkodásra ingerlő kérdéssel, és az időzítése is jó, talán nyáron több idő jut olvasásra. A magunk részéről úgy szeretnénk hozzájárulni az olvasás megszerettetéséhez, hogy a nyáron minél több cikket jelentetünk meg a magyar olvasáskultúráról, az olvasás megkedveltetéséről, az ehhez megfelelő „eszközökről” (könyvekről), módszerekről, a magyar gyerekkönyvkiadás állapotjárul. Várjuk a véleményüket!

A kötet szerzői

Békés Pál
Író. 1956-ban született Budapesten, tanári diplomát szerzett 1980-ban. Mindig szabadúszó író volt, noha egy darabig tanított, szociológiai felméréseket végzett, és Fulbright-ösztöndíjasként kutatott New Yorkban a Columbia Egyetemen. Néhány évig a Magyar Televízióban dolgozott mint az irodalmi és színházi műsorok főszerkesztője. 2004-ben a Magyar Magic, az angliai magyar kulturális évad kurátora volt, 2005-ben A nagy könyv országos olvasás-népszerűsítő játék szervezője. Két gyermeke van, egy lány és egy fiú. 2006-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést. Tizenhat kötete jelent meg: regények, novellák, színdarabok, meseregények. Tizenkét darabja került színre. Ismertebb gyerekkönyvei: A kétbalkezes varázsló; Doktor Minorka Vidor nagy napja; A Félőlény; A Bölcs Hiánypótló; Borz a sámlin.

Boldizsár Ildikó
Mesekutató, író, szerkesztő. Az ELTE esztétika–magyar–népművelés szakára járt, diplomamunkáját Balassa Péterhez írta a nép- és műmesék összehasonlító elemzéséről. Dolgozott az Országos Széchényi Könyvtárban, a Pesti Szalon Kiadóban, a Nemzeti Tankönyvkiadónál, jelenleg a Magvető Kiadó főszerkesztője. 1998-ban nyerte el a néprajztudomány kandidátusa fokozatot. Értekezésében egy lehetséges meseesztétika körvonalait bontakoztatta ki. 1993 óta tanít gyermekirodalmat és meseesztétikát. Több elismerést kapott: „Az év könyve” Artisjus-díjat, IBBY-díjat, Aranyalma-díjat, 2006-ban József Attila-díjat. Elméleti munkáin és két saját mesekönyvén kívül 14 mesekönyvet állított össze, valamint olvasókönyveket írt az általános iskola alsó tagozata számára. Elméleti művei: Varázslás és fogyókúra – Mesék, mesemondók, motívumok; Mesepoétika. Mesekönyvei: Amália álmai – Mesék a világ legszomorúbb boszorkányáról; A Fekete Világkerülő Ember meséi. Legújabb kötete: Boszorkányos mesék.

Budavári Klára
Könyvtáros. Iskolái elvégzése óta könyvtárosként dolgozik, a több mint 25 évből 15 évet gyerekkönyvtárban dolgozott. Így jellemezte önmagát: „Már 4 éves korom óta olvasok. Szüleim szerint már akkor is »beteges« vonzódásom volt a betűkhöz, könyvekhez. Érdeklődésem, munkám középpontjában továbbra is töretlenül a betűk szeretetének, az olvasás élményének átadása áll.” Több publikációja jelent meg a könyvtári szaksajtóban.

Csák Annamária
Pszichológus. 1980-ban az ELTE-n pszichológusdiplomát szerzett. 1987-ben doktorált. 1980-tól az Újpesti Nevelési Tanácsadó munkatársa, majd 2000-től vezetője. A Magyar Pszichiátriai Társaság gyermekpszichoterápiás szekciójának elnöke, a Klinikai Pszichológiai Szakmai Kollégium tagja. Díjai: A Hajnal Imre Egészségtudományi Egyetem rektori dicsérete, Újpest Gyermekeiért kitüntetés. Gyermekpszichológiai tanulmányai szak- és ismeretterjesztő folyóiratokban jelentek meg.

Fenyő D. György
Tanár, irodalomtörténész. Budapesten született 1958-ban. Az ELTE BTK-n magyar nyelv és irodalom – összehasonlító és világirodalom-történet szakon végzett. Huszonegy éven át a budapesti Berzsenyi Dániel Gimnáziumban tanított, jelenleg az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola vezető tanára. A Magyartanárok Egyesülete alelnöke. Elsősorban a magyartanításról, a 19–20. századi magyar irodalomról, az iskolai pedagógiai munkáról jelentek meg írásai. Eddig három önálló könyve, három társszerzőként jegyzett kötete, száznál több egyéb publikációja, valamint tizenegy általa szerkesztett könyv látott napvilágot. Tanulmánykötete: Az én iskolám. Tankönyvei: Poétai iskola; A Biblia az irodalomban.

Gabnai Katalin
Drámapedagógus, drámaíró, pedagógus, kritikus. Az ELTE magyar–népművelés szakán és a színművészeti főiskola színházelmélet–dramaturgia szakán szerzett diplomát. Legfontosabb munkahelyei a Népművelési Intézet, majd a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, a Színház- és Filmművészeti Főiskola, a Zsámbéki Katolikus Tanítóképző Főiskola. Drámatanár, rendező, a drámapedagógiai mozgalom meghatározó személyisége. Tanári, szerkesztői, szakírói és színikritikusi munkája mellett rádió- és televíziósorozatok írója, műsorvezetője, előadó több nemzetközi konferencián. Díjai: Gyermekekért Díj, Csokonai Alkotói Díj. A magyar hagyományból merítő színműveit rendszeresen játsszák a színházak. Legfontosabb szakkönyvei: Drámajátékok, Drámajátéktár, Drámajátékok – Bevezetés a drámapedagógiába; Színházas könyv I. Néhány szépirodalmi műve: Állatosdi; A mindenlátó.

Gombos Péter
Irodalomtudós, a gyermekirodalom kutatója, főiskolai oktató. 1973-ban született. A Kaposvári Egyetem Pedagógiai Főiskolai Karán dolgozik, gyermekirodalmat tanít. További kutatási területe a beás nyelv és a cigány kultúra. Három kislány édesapja. Publikációi elsősorban a kortárs gyermekirodalomról és gyermekversről szólnak, rendszeresen jelennek meg írásai a Csodaceruza és a Tanári Kincsestár hasábjain. Nemrég jelent meg beás nyelvű fordításkötete feleségével, G. Szabó Sárával mint társszerzővel.

Kiss Ottó
Író, költő, szerkesztő. Battonyán született 1963-ban, jelenleg Gyulán él. A JGYTF-en és a JATE-n szerzett diplomát, volt hetilapszerkesztő és napilapos újságíró, 2000-től a Bárka c. folyóirat munkatársa. Költő, író; 1996 óta publikál rendszeresen, írásait minden jelentős hazai folyóirat közölte. Több munkáját lefordították németre, angolra, szerbre, bolgárra és szlovákra. Az utóbbi években gyerekirodalommal is foglalkozik, 2002-ben megkapta „az év könyve” díjat. Könyvei: Visszafelé hull a hó; Szövetek; Csillagszedő Márió; Angyal és Tsa; Javrik könyve.

Kocziha Miklós
Pedagógus. 1957-ben született Budapesten. A Budapesti Tanítóképző Főiskolán tanítói, majd az ELTE-n történelem szakos tanári diplomát szerzett. Meghatározó élményt jelentettek számára egy lakótelepi általános iskolában szerzett tapasztalatai. Elvégezte az első magyarországi Waldorf-tanárképzés másfél éves kurzusát, utána a Pesthidegkúti Waldorf Iskolában végigvitt egy osztályt elsőtől nyolcadikig. Jelenleg az Óbudai Waldorf Iskolában osztálytanító. A Waldorf-pedagógiai tanárképző tanfolyam posztgraduális képzésén éneket és módszertani tárgyakat tanít. Több írása jelent meg a Taní-tani pedagógiai folyóiratban a Waldorf-pedagógiáról, és társszerzője egy számolástanításról szóló könyvnek.

Komáromi Gabriella
Irodalomtörténész, kritikus, főiskolai tanár. Szentgotthárdon született, 1968-ban szerzett magyar–könyvtár szakos diplomát az ELTE-n. Pályáját könyvtárosként kezdte, tanárként folytatta. 1974-1994-ig a Somogy c. folyóirat kritikai rovatát gondozta. Ma a Kaposvári Egyetem Művészeti Főiskolai Karának tanszékvezetője. Fő kutatási területe a gyermekirodalom elmélete, története, kritikája. 1992-ben kandidátusi címet szerzett, 2003-ban habilitált doktor. Díjai: Ifjúsági Díj, Fitz József-könyvdíj, IBBY-életműdíj, Aranyalma-díj. Mintegy 200 publikációja jelent meg. Önálló művei: A hetvenes évek ifjúsági regénye; Elfelejtett irodalom – Fejezetek a XX. századi gyermek – és ifjúsági irodalom történetéből; A gyermekkönyvek titkos kertje. Szerkesztője a Gyermekirodalom és a Kortárs gyerekkönyvek című köteteknek.

Kovács Eszter
Kritikus, szerkesztő, könyvesboltvezető. Az ELTE-n magyar szakot végzett, majd a JAK-könyvsorozat, a Beszélő folyóirat és több könyv szerkesztője volt. Egyik alapítója Budapest első gyerekkönyvesboltjának, a Pozsonyi Pagony Gyerekkönyvesbolt és Kiadónak. 2005-ben jelent meg szerkesztésében a Friss tinta! című antológia, amelyet kortárs költők gyermekverseiből állított össze.

Kulcsár Gábor
Pedagógus, a magyarországi Waldorf-pedagógia képviselője. Közel másfél évtizede tanít a Pesthidegkúti Waldorf Iskolában. Két évig a solymári Waldorf-tanárképzés tanára volt. A Magyar Waldorf Szövetség elnökségi tagja. Különböző pedagógiai kiadványokban jelentek meg írásai a Waldorf-iskolák működéséről és a Waldorf-pedagógia módszertanáról. Önálló kötete: Az írás-olvasás tanítása a Waldorf-iskolában.

Schiller Mariann
Magyar–angol szakos tanár. A diploma megszerzése, 1985 óta az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola tanára, majd vezetőtanára. A Magyartanárok Egyesülete választmányi tagja. Rendkívüli módszertani kultúrája, pedagógiai átgondoltsága, irodalmi és nyelvészeti tudása a magyartanári szakma egyik legjelentősebb személyiségévé teszik. Módszertani és műelemző tanulmányai szakfolyóiratokban és könyvekben jelentek meg.

Takács Géza
Tanár, szerkesztő, pedagógiai író, közíró. 1953-ban született Pápán. Történelem–magyar szakot végzett. Monoron lakik, három gyermeke van. Az elmúlt harminc évben különböző vidéki és fővárosi iskolákban, kollégiumokban, nevelési intézményekben dolgozott. Jelenleg egy pestszentlőrinci lakásotthonban nevelőtanár. Rendszeresen ír pedagógiai, irodalmi, társadalomtudományi lapokba, kulturális hetilapokba iskoláról, tanításról. Kitalálója és szerkesztője az Iskolakép című időszakos kiadványnak, és harmadik éve szerkeszti a Taní-tani című negyedéves alternatív pedagógiai folyóiratot. Önálló kötete: Iskolapróza – Az Alternatív Közgazdasági Gimnázium kalandja a szabadsággal.

Tamás Zsuzsa
Tanár, író, költő. 1978-ban született Budapesten. 1996-ban érettségizett a Berzsenyi Dániel Gimnázium speciális humán tantervű tagozatán. Az ELTE magyar szakán szerzett diplomát 2003-ban. Részt vett az Országos Széchényi Könyvtár könyvtáros-asszisztens tanfolyamán, majd egy irodalomterápiás képzésen. Dolgozott az ELTE-n a Mai Magyar Nyelvi Tanszék demonstrátoraként, a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban tanárként, a Pozsonyi Pagony Gyerekkönyvesbolt munkatársaként és a Lauder Javne Zsidó Közösségi iskolában tanárként. Jelenleg alkalmi munkákból él, és első regényén dolgozik. A gyerekekkel, gyerekirodalommal, tanítással kapcsolatos írásainak legtöbbje a Csodaceruza és a Taní-tani című folyóiratokban olvashatók, de publikált többek közt a Beszélőben, a Tanári Kincsestárban is.

Kiből lesz az olvasó?
Animus, Budapest, 2006


Kartonált, 160 oldal, 1490 forint
Összeállította és szerkesztette: Fenyő D. György
Borítóterv: Beleznai Kornél
Tipográfia, nyomdai előkészítés: Scriptor Kft.
Nyomás és kötés: Alföldi Nyomda
ISBN: 9639563935

Link:
http://www.csodaceruza.com/cikk_kibollesz.htm
A magyartanárképzés összeomlásárul. A szövegértés világértés III.
Iskola a határon? A szövegértés világértés II. 
A szövegértés világértés? – Toldi Miklós és a Soproni Ászok. Anya, Te tudtad, hogy rabok voltunk mostanáig? 


Oldaltérkép