Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Album | CD-ROM | Életrajz | Elmés-nemes | Hangoskönyv, DVD | Kölyök | Könnyű | Szépíró | Természetes ]


Állati elmék – Kányádi Sándor: Kecskemesék

Szerző: káposztaföldy
2005. június 21. 5.55

 A Cartaphilus Kiadó a könyvhétre egy szeretnivaló kötetet jelentetett meg: a Kecskemesék egy, a mesékben elhanyagolt állatra irányítja a figyelmet. A kecskékhez való viszonyom ellentmondásos, a szerző és az illusztrátor viszont fenntartások nélkül a kedvenceim közé tartozik.

„Szóval kötelesség híján a kecskénk lassan elkanászosodott”


Nem csak az ökör következetes


Gyerekkorom meghatározó élményei közé tartozik, hogy számos állattal közeli barátságba vagy konfliktusba keveredtem. A kecskét gidaként az első, felnőve a második csoportba sorolnám. A születése után rögtön csetlő-botló, bukdácsoló, kis szakállkájával mekegető állatot nem lehet nem szeretni. Hamarosan azonban szenvedélyes és következetes ellenféllé cseperedik – aki nem ismer sem istent, sem embert, sem játék- és egyéb szabályokat. Tántoríthatatlanul követi nem túl éles eszét, és válogatás nélkül lerág mindent, ami lerágható.
Kiskoromban sokszor olvastam Bálint Ágnes könyvét: A szitakötők szigetén Reich Károly rajzaival a szerethető állatokhoz vitte közelebb a kecskét (Móra, 1969). Giduci a csengőjével és az állandó öklelhetnékjével belopta magát a gyerekszívekbe. És ugye, ott van még az a kacska is, aki mindig remekel.
Családunk első igazi otthona viszont „áldozatul esett” a kecskéknek. A kertvárosi övezetben mintegy 200 négyszögölön negyven kecskét tartó szomszéd igencsak megutáltatta velem ezt az állatfajt, pedig erről a kecskék alig tehettek. Ők csupán következetesen átjöttek a kerítésen – átugrották vagy ledöntötték –, s mindent megettek, mint a jó indiánok. Végül bedobtuk a törülközőt, elköltöztünk.

Kecskét mesébe?

Ezek után kíváncsi voltam, milyen történeteket farag Kányádi Sándor erről a hátrányos helyzetű állatról. Verseit akkor szerettem meg igazán, amikor a nyolcvanas évek második felében Illyés Kinga előadásában lemezről hallottam. Nem sokkal később, egy író-olvasó találkozó után készséggel válaszolt a kérdéseinkre, akkor még egy fénymásolt iskolai újságot  szerkesztettem. Közvetlensége, humanizmusa, derűs bölcsessége lefegyverző.
És az életszeretete is. Nagyon jól tudja, milyenek a kecskék, hiszen székely földművescsaládból származik. A könyvecske főszereplőjét sokszor eltángálják, hiszen fölborítja a tejescsuprot, lerágja a rügyeket, megdézsmálja a káposztaföldeket vagy csak föl akarja öklelni a szúnyogot. Közben folyamatosan mozog a rágó- és rúgóberendezése, amivel kihívja maga ellen – a menyecskét. És a macskát és a szöcskét és a fecskét. A kecske pedig majd minden történetben elkanászosodik.
Kányádi kedves meséit a szereplők nevében rejlő játékossággal is megfejeli. Ehhez nagyon ért, a leghétköznapibb momentumokat is olyan nyelvi leleménnyel képes továbbadni, hogy az ő előadásában talán még a politika hírei is fogyaszthatók lennének. És nem tud kibújni a bőréből: a kötet végére beillesztett két kecskeverset is. Szinte már megint megszerettem a kecskéket…

A kecskéknek is lehet csíkos zoknija

A könyvet Szegedi Katalin akril és kollázs technikával készült illusztrációi díszítik. A múlt héten  nyílt kiállításán (Újlipótvárosi Klub Galéria) elmondta, hogy nagyon kedveli a kecskéket, öntörvényű, bolond állatnak tartja őket. Új oldaláról ismertem meg a grafikust: a korábbi könyveiben szinte csak királylányokat, régmúlt időkbeli történeteket rajzolt, azonban a Kányádi-meséknek nem tudott ellenállni. Végtelenül finom humorral oldotta meg a számára szerintem egyáltalán nem idegen feladatot. Aki látta már a kiállítást, tudja, hogy a madártolltól a csipkén keresztül a bútorszövetig mennyi mindent fölhasznál képeihez. Az épp megszületett kecskegidák a csipkés pólyában és a többi, humoros illusztráció szervesen (szarvosan) egészíti ki Kányádi nyelvi játékait.
A Cartaphilus Kiadó könyvében egy ritka-ritkán kedves állat és környezete bájos-humoros történeteit, életképeit olvashatjuk egy nagyszerű költő tollából, hasonlóan humoros-szellemes illusztrációk kerítésében. Úgy tűnik, idén több gyerekkönyv is bizonyítja: nincs szükség okvetlen lézerkardra egy-egy jó mese születéséhez. A Cartaphilusé is ezek közé tartozik, igazi szép csapatmunka.

Kányádi Sándor

1929. május 10-én született Nagygalambfalván (Hargita megye). A világháború alatt Székelyudvarhelyen jár református kollégiumba, majd a római katolikus főgimnáziumba, 1946-tól 1950-ig pedig fémipari középiskolába.
1950-ben a bukaresti Ifjúmunkás című lap közölte első versét. 1954-ben a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karán szerezte magyar irodalom  szakos tanári diplomát. 1955-ben adták ki első verseskötetét: Virágzik a cseresznyefa.
1960-tól 1990-ig a kolozsvári Napsugár gyermeklap szerkesztője volt.
1987-ben meghívták a rotterdami nemzetközi költőtalálkozóra, de nem kap útlevelet, ezért kilépett a Román Írószövetségből. Egy ideig álnéven írt: Kónya Gábor.

Díjak, elismerések (rostált)

1971 – A Romániai Írószövetség Díja (Fától fáig)
1986 – Déry Tibor-díj
1989 – az év könyve (Sörény és koponya) és az év hanglemeze díj (Vannak vidékek nagylemez)
1990 – a Castren Társaság díja (Helsinki)
1993 – Kossuth-díj
1994 – Herder-díj (Bécs)
1998 – Magyar Örökség-díj
2000 – a CET millenniumi díja
2002 – a Pro Renovanda Cultura Hungariae fődíja
2004 – A Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztje a csillaggal

Kányádi Sándor: Kecskemesék
Cartaphilus Kiadó, Budapest, 2005


Kötött, A/5, 48 oldal
Ár: 1980 Ft
Felelős kiadó Szász Zsolt
Illusztrálta Szegedi Katalin
A könyvet tervezte Oszoli Judit
Képfeldolgozás Koryürek Ágnes
Nyomta Pauker Nyomdaipari Kft.


Oldaltérkép