Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Életrajzok | Előadások, kiállítások, hírek | Interjúk, riportok | Kritika ]


A színészkirály és a banán

Szerző: Mika Róbert
2004. szeptember 8. 22.35

Talán volt úgy az életükben, hogy valamit nagyon utáltak, az idők folyamán viszont megváltozott a véleményük. Én a banánnal voltam így. Szüleim a hatvanas években hoztak Bécsből egy nagy fürt banánt. Aki nem élt abban a korban, talán nem is tudja, hogy banánt kapni nem volt olyan egyszerű. Talán innen ered az elhíresült kérdés: banán van?


A nehezen „importált” banánt az első kóstoló után undorodva utasítottam vissza, és inkább  szerettem volna abból a jó kis rágógumigolyó-szalagból még vagy húszat. Később a banán egyre jobban ízlett. Most már ott tartok, hogy az igen ritka banánízű csokikra vadászom a boltokban. Sőt! Egyik kolléganőm, látva epedésem az ínyencségre, szülőhelyéről (a Vajdaságból) képes volt hozni pár csomaggal, amivel örök hálára kötelezett. De most nem a banánt akarom népszerűsíteni, hanem Latinovits Zoltánról szeretnék pár sort írni.
Kérdezhetnék, hogy miként jön össze a banán Latinovitscsal. Ne kérdezzék: ezen a naponszületett. Persze ez még nem függ össze a banánnal. De az már igen, hogy úgy jártam vele is, mint a kedvencemmé váló eledellel.

Mikor Latinovits meghalt, én a kamaszkor delén álltam, és most kicsit félek kimondani, de nem szerettem. A legenyhébb jelző, amire visszaemlékszem, a ripacs volt. Az idők folyamán viszont azt vettem észre, hogy amikor Latinovitsról esett szó a társaságban, egyre nagyobb tisztelettel beszélek róla. Mára már ott tartok, hogy a legnagyobb színészként emlegetem. Felnőttem Latinovitshoz.  Pontosabban elértem azt a szintet, hogy megértsem. Megértsem hangjának lejtéseit, játékát, értsem a gesztikulálásában rejlő apró nüanszokat, mozdulatainak finom jelzéseit. Mert ő művész volt, döbbenetesen tehetséges művész. Színjátékos, színbűvész, színész! Akkor mégis miért volt az utálat? Két dologgal tudom magyarázni. Egyrészt magam is színjátszó voltam abban az időben. És, igen, a féltékenység lehetett a ludas. A kamaszkor rossz értelemben vett dölyfös, ugyanakkor tehetetlen egoizmusa. A másik, hogy olyan természetességgel játszotta el az excentrikus szerepeket, hogy becsapott játékával. Elhitette velem, hogy ő az, akit látok; akit látok, az ő. És ebben volt Latinovits a legjobb. Azzal, hogy mesteri módon csinálta, ami az élete, a mestersége volt.

Pályája töretlenül ívelt egyetemi éveitől korai haláláig. Debrecen és Miskolc után a  Vígszínházhoz szerződött. Játszott a Tháliában, majd Veszprémben. Utolsó szerepe a Fővárosi Operettszínházban A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak volt.
Több mint félszáz filmben játszott, többek között: Ötödik pecsét (Sántha), Aranyember (Jókai), Egy magyar nábob (Jókai), Isten hozta, őrnagy úr! (Örkény), Mario és a varázsló (T. Mann), Szegénylegények (Hernádi), Szindbád (Krúdy). 1970-ben San Sebastianban a legjobb férfi alakításért kapott nagydíjat az Utazás a koponyám körül (Karinthy F.) című film főszerepéért.
1976-ban, Balatonszemesen – hasonlóan a műfajában nem kisebb tehetségű József Attilához – egy vonat gázolta halálra.
Tizennégy évvel halála után, 1990-ben posztumusz Kossuth-díjjal jutalmazta az utókor a színészkirályt.


Oldaltérkép