Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Reneszánsz év 2008 | Úttalan utazás ]


„Kockáztass!” – díjátadás és a 2009-es Aegon-díjasok a Képzett társítások estjén

Szerző: PP, fotó: Dobó László
2009. október 24. 6.56

 Eszéki Erzsébet koncepciója alapján az Aegon Magyarország két, egymáshoz kapcsolódó díjat hozott létre 2006-ban. A szakmai zsűri által választott Aegon Művészeti Díjat kapó költő, író jelölhet másik magyar művészt a társdíjra, méghozzá másik művészeti ágból. Az idei művészeti díjas Jónás Tamás Juhász Gábor zeneszerző-gitárost választotta társdíjasnak. A negyedik évadát kezdő Képzett társítások Aegon-esten velük beszélgetett Alföldi Róbert a Nemzetiben.

„A zene mellé”

Szeptember 29-e óta tudjuk, hogy Jónás Tamás Juhász Gábort választotta az idei Aegon Művészeti Társdíjra. A díjátadásnak azonban már-már hagyományos koreográfiája van, a Képzett társítások – Aegon-estek a Nemzetiben (korábban Bárkában) előadás-sorozat keretében, a névfelfedést követő esten adják át a díjat (mellyel nettó 2 millió forint is jár) ünnepélyes keretek között. Így október 20-án a Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadán vette át Juhász Gábor az alapító társaság vezetőjétől, Zatykó Pétertől az Aegon Művészeti Társdíjat, Major Janka kisplasztikáját. (A biztosítócég a Képzőművészeti Egyetemre járó hallgatók közül választja ki minden évben a kisplasztikák készítőit.)
„A zene mellé” beszél, mondta ladációjában (lásd lentebb) Jónás Tamás Juhász Gábort méltatva, s a Képzett társítások aznapi estjén is jobbnál jobb zenéket hallhattunk a finom rezonanciájú beszélgetések előtt, közben, után. A Dés András Trió (Oláh Szabolcs – gitár, Szandai Mátyás – nagybőgő, Dés András – ütőhangszerek) játszott Szalóki Ágival kiegészülve, aki egy megzenésített Jónás Tamás-verset, majd Juhász Gábort köszöntve egy kalotaszegi kesergőt énekelt.
A beszélgetésen Jónás Tamás sziporkázott, a fiatal költők közül talán a legjobb, aki élőszóban okosan, pontosan és mégis szellemesen fogalmaz, szórakoztató beszélgetőpartner. Kiderült, hogy nem hónapokig, ahogy kellett volna, hanem mindössze egy óráig tudta magában tartani díjnyerése után a tárdíjas kilétét, szinte azonnal felhívta Juhász Gábort, s elárulta neki.
Kifejtette, hogy azzal megelégedne, ha lenne hat jó verse, amiből talán három már megvan – nem lehet egy költőnek minden verse remekmű, ő legalábbis nehezen dolgozza föl, amikor olvasói arról tudatják, hogy életüket megváltoztató verset, sorokat írt. Ráadásul ő az egyik leginkább reflexív költő, nagyon sok visszajelzést kap.

Jónás Tamás

Szóba került különös kapcsolatuk, néha hónapokig nem találkoznak. Tamás néha ki sem mozdul aktuális albérletéből, szállásáról, „csak” életmegváltoztató üzeneteket küld alkalmanként, mint például bőbeszédűen annyit egy SMS-ben: „Kockáztass”.
Többször elhangzott az esten a manapság szép lassan, de biztosan elcsépeltté váló „nyitottság” kifejezés, amit a díjazott Juhász Gábor csak úgy vél magukra nézve igaznak, hogy nem mindenre és mindenkire nyitottak, csak a kultúra/emberek egy szegmensére nyitnak ajtót, amely/akik befogadók lehetnek alkotásaikra. Juhász Gábor úgy véli, ő jóval kompromisszumképesebb, mint Tamás, aki szinte élve boncolja, marcangolja magát verseiben. Neki sokkal tovább tartott eljutni oda, hogy most már csak olyan produkciókban szerepeljen, amelyeket teljesen a magáénak érez. Néha ő is szeretne kivonulni a világból, vagy legalábbis a nagyvárosból, mint Tamás, de ezt addig, amíg tanít, nem teheti meg. Az érdekes beszélgetés során – mesélt egyre fontosabbá váló észt identitásáról, kedvenc gitárjairól – csak azt sajnáltuk, hogy Juhász Gábor nem vette kézbe egyik hangszerét sem jelenlegi „hat-hét” gitárjából (egy korábbi instrumentumán éppen Oláh Szabolcs játszott egy csere folytán), s nem hallhattunk például legújabb lemezéről (1978).
Jól indult a Képzett társítások idei évadja.

Zatykó Péter átadja a díjat 

Jónás Tamás, a 2009-es Aegon Művészeti Díjjal elismert költő laudációja jelöltjéről, Juhász Gábor zeneszerző-gitárosról:

Profán akarat*

Ha – mondjuk így – komolyabb zenéről kell beszélnünk, hajlamosak vagyunk azt hirdetni, hogy mi voltaképpen nem is értünk hozzá, vagy ellenkezőleg: az átlagosnál finomabb érzékű szakértőnek gondoljuk magunkat. Véleményünk mindenestre van, s bátran vállaljuk, hogy ez vagy az a muzsika tetszik nekünk vagy sem. Bölcs ember, úgy gondolom, nem ír, nem beszél zenéről. Én sem fogok. Én sem a zenéről. Mondhatni, mellé fogok beszélni. A zene mellé.
A magatartás (anélkül, hogy etimológiailag feltörnénk ezt a szót) annak az akaratnak a megtartása és működtetése, melyet pontosabb megnevezés híján isteninek szokás hívni. Az alkotói magatartás, folytatva ezt a gondolatot, Istennel szembeni toleranciánk. Az örökölt, belénk kódolt teremtői készségnek működtetéséhez annak a kiszolgáltatottságnak az elfogadása szükséges, amit emberi kapcsolatainkban olyan ritkán és szinte sosem örökké viselünk el, legyen az szerelem, barátság vagy gyermek és szülő viszonya. Juhász Gábor alkotói magatartását példaértékűnek tartom.
Sokat emlegetett emberi tökéletlenségünket abban a szabadságban látom, mely megengedi, hogy a felettünk (de mindenképpen rajtunk kívül) álló hasznosságunk mellé rendeljük a magunkéit is. Másképpen pontatlanul: életünk mélyértelmét nem érintő célokkal is megterhelhetjük sorsunkat. Le kell számolni fontosságtudatunkkal: ezek a célok végül és általában – teljesülve vagy teljesületlenül – lebomlanak a semmiben. Van azonban – sajnálatos módon nem örökölt, de majdnem mindannyiunk számára megszerezhető – reményünk arra, hogy apró céljaink közé beemelhetjük azt a profán akaratot, mely képes betörni, s nyomot hagyni az érinthetetlennek gondolt emberen túliba is. Arról a félelmeken túli törekvésről beszélek, amit érdemes a legegyszerűbben megfogalmazni: az ember akar nem meghalni. Úgy látom és remélem, hogy Juhász Gábor retteg a haláltól.
Ha Juhász Gáborról beszélnek, szokás megemlíteni nagy – nem kizárólag zenei – műveltségét, kísérletező kedvét, érzékenységét. Én ezek mellett megemlítem nyugtalanságát, nyughatatlanságát is. Mintha nem találná sehol és semmiben a helyét. És ez így van rendben. Ahol még nincsenek utak, ott tévelyegni kell.
A zenei pálya, némi hetykeséggel szólva, a lehető leghálásabb karrier: sikerbiztos. Jó pár védett év eltelik, mire megtanulja az ember a zeneszerszámot uralni, szeretni: elhagyja, visszaszereti, megunja és számtalanszor újra felfedezi. Ha ebben a nagy huzavonában elfárad, akár örökre meg is pihenhet: immár profi zenészként biztosított számára az életfogytiglani siker. Ez különösen igaz arra a zenére, amit Juhász Gábor művel: a hangszeres virtuozitás, a tudományos alapokon nyugvó iskolázottság szinte kínálja az akár improvizációs rutinokat, megoldásokat, panelörömöket. Juhász Gábornál nem. Ő folyamatosan próbára teszi magát újabb és újabb zenei formációkban, dalokat ír, balladákat, indiai, balkán motívumokkal kísérletezik, hölgyek örömére dolgozik (Herczku Ágnes, Szalóki Ági, Bognár Szilvia, Palya Bea, Marozsán Erika nevét kell megemlítenem), látszólag távoli dolgokat lát, zenél össze: szintetizál.
Vajon mit keres az a zenész, aki ennek a szabályosan szabálytalan, kötötten kötetlen zenei pályának garantált sikereiről újra és újra lemond, s próbára teszi magát? Kegyeket nem. Inkább valami (ne féljünk ettől a szótól) szentet. Azt a nagyon fontos dolgot, amitől a jó zenész előjel nélküli, azaz alkotó, szabad művésszé válik. Ezt a művészt méltatom.

* A laudáció elsőként az ÉS október 22-i számában jelent meg 

 A két díjazott Major Janka plasztikáival (fotó: Dobó László)

A 2009-es két Aegon-díjas művész életrajza

Jónás Tamás (Ózd, 1973)

Saját magáról:
Mindaz, amit el tudok mondani magamról, úgy érzem, nem lényeges. Pedig tudom, hogy az. Szeretném azt hinni, hogy időtlenségben és ténytelenségben élek, nem ott, ahol a dolgok történnek. Van ugyan pár dolog, amit lényegesnek mondhatnánk, de azokat képtelenség leírni. Amit képes vagyok: ózdi kórházban születtem. Sokak szerint cigány vagyok, s mivel a sokak között ott van anyám és apám is, muszáj ezt a tényt elfogadnom. Nem szeretek cigány lenni, mert olyan, mint egy gyógyíthatatlan betegség. Amikor verset írok vagy költészetet csinálok, ideg-óráig sikerül erről a géntényről megfeledkeznem. Úgy érzem, műveletlen és izgága vagyok. Mindkettő hasznos dolog. Amikor az emberek magukról írnak, általában a sikereiket emlegetik. Én nem érzem magam azonosnak a sikereimmel. Van viszont két kudarcom, azokra büszke vagyok, mindkettő fiú. Irigylem is őket, mert ők úgy tudnak szeretni, ahogy én szerettem volna egész életemben. Úgy érzem, a világ a szeretet története. És meggyőződésem, hogy az emberi szerelem az isteni szeretet előjátéka. Abban pedig halálbiztos vagyok, hogy Isten történet.

Kötetek:
Ahogy a falusi vén kutakra zöld moha települ (versek, Bár, 1994)
Nem magunknak (versek, Bár, 1996)
Cigányidők (kisregények, Bár, 1997)
Bentlakás (versek, Noran, 1999)
Bánom, hogy a szolgád voltam (elbeszélések, Romano Kher, 2002)
Ő (versek, Magvető, 2003)
Apáimnak, fiaimnak (elbeszélések, Magvető, 2005)
Kiszámítható józanság (versek, Magvető, 2006)
Önkéntes vak (versek, Magvető, 2008)

 A laudáció

Egyéb munkák:
2000 óta: a fiatal, tehetséges költőket támogató kritikai oldal, műhely, a dokk.hu internetes irodalmi kikötő alapítása, működtetése
2001: Elmondom én – multimédiás CD (versek, prózai művek saját előadásban)
2005: 36 fokos lázban, 12 nyelvű antológia József Attila születésének 100. évfordulójára (szerző és szerkesztő)
2006: Szakítsz, ha tudsz – dalszövegek Marozsán Erika lemezéhez
2006: Lélekvesztő (dráma, Kolibri Színház, rendező Tóth József)
2006: Lírai számla (Szombathely városát bemutató, kétnyelvű, lírai fotóalbum Kassai Ferenc fotóival)
2007: Arcolatok (Magyarország régióit bemutató, kétnyelvű fotóalbum)

Német nyelvű kötetek:
Als ich noch Zigeuner war (elbeszélésék, fordító Clemens Prinz, 2006)
35 (elbeszélések, versek, fordító Clemens Prinz, 2008)

Díjak, elismerések:
1999: Artisjus–Arany János-díj
2001: Soros-ösztöndíj
2002: Herder-ösztöndíj
2003: Nizzai Kavics Díj
2005: Móricz Zsigmond-ösztöndíj
2006: Katona József drámaírói ösztöndíj
2006: Artisjus Irodalmi Ösztöndíj
2006: Bécsi, Writers in Residens alkotói ösztöndíj
2007 és 2009: NKA alkotói ösztöndíj
2009: Aegon Művészeti Díj

 Juhász Gábor

Juhász Gábor

1968-ban született Budapesten, Pécsett járt általános iskolába és gimnáziumba, ott nőtt fel a bátyjával együtt, aki a szüleihez hasonlóan mérnök lett. Édesanyja észt, ez a tény, hogy Juhász Gábor félig észt, illetve az, hogy vidéki volt, a saját bevallása szerint egyre fontosabb a számára.
1988 óta él Budapesten, akkortól tanult a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola dzsessz tanszakán. Sok mindenkivel zenélt két évtized alatt, de egy ideje a saját útját járja, a saját gondolatait, érzelmeit szeretné zenében visszaadni. Tanít és koncerteket ad, a lemezeket tartja a legmaradandóbb alkotásainak.
Négy-öt éve érezte úgy, hogy megérett az idő a szólópályára. Önálló albumokat készített, saját triót szervezett. Először Marozsán Erikának írt – Jónás Tamással együtt – Szakíts, ha tudsz címmel nagylemezt. Több társával együtt létrehozta a Szájról szájra nevű projektet, amelyben zenei vezetőként és gitárosként is részt vett három énekesnővel: Szalóki Ágival, Herczku Ágnessel és Bognár Szilviával.
2006-ban hozta létre a saját trióját, amelyben rajta kívül Papesch Péter játszik basszusgitáron, Borlai Gergő pedig dobolt, s amellyel elkészítette a Fények című albumát.
Legutóbb 1978 címmel készített új, saját lemezt, amely éppen a napokban jelent meg. A CD-n a Juhász Trió mellett – amelyben most már Fodo, azaz Födő Sándor játszik ütőhangszereken – két remek szaxofonos, Bacsó Kristóf és Borbély Mihály, valamint Schreck Ferenc (harsona), továbbá a kitűnő gitáros, László Attila is hallható.

Juhász Gábor neve körülbelül 30 albumon szerepel közreműködőként vagy alkotóként, ezek közül a következőket érzi ma leginkább a sajátjának:
1994 Tin Tin Quartet: Ütközés (Ananda Sounds, közreműködő)
1995 Tin Tin Quartet: Árnyjátékok (Fonó Records, közreműködő)
1997 Tin Tin Quartet: Eleven (Fonó Records, közreműködő)
1999 Off Course: Street of Secrets (BMC Records, közreműködő)
2002 Off Course-Erik Truffaz: Tales of the lighthouse (BMC Records, közreműködő)
2003 Samsara Quartet: Bindu (X-produkció, közreműködő)
2004 Juhász Gábor – Palle Mikkelborg: 60/40 (BMC Records, saját)
2006 Marozsán Erika: Szakíts, ha tudsz (X-produkció, közreműködő)
2007 Juhász Gábor Trió: Fények (Lights) (Smart Music, saját)
2007 Szájról szájra (From Mouth To Mouth) (FolkEurópa, közreműködő)
2008 Szalóki Ági: A vágy muzsikál (FolkEurópa, hangszerelő, közreműködő)
2009 Juhász Gábor: 1978 (X-produkció, saját)
A teljes diszkográfia további információkkal megtalálható Juhász Gábor honlapján

A Dés András Trió és Szalóki Ági 

Ötletgazda, az estek szerkesztője, szervezője: Eszéki Erzsébet

Az Aegon Művészeti Díj és Társdíj, valamint az Aegon-estek honlapja 


Oldaltérkép