Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Reneszánsz év 2008 | Úttalan utazás ]


Oktoberfest: a legnagyobb söröm

Szerző: vörös oktobeer
2009. október 3. 6.56

Holland tósztolóSzeptember harmadik hétvégjén indultunk útnak, hogy végre kézzel fogható közelségből is tapasztaljuk, milyen valójában a müncheni sörfesztivál. Az idő az odaúti esőzés, köd stb. után a helyszínen ideális volt, hét ágra sütött a nap, délután 20 fok fölé is emelkedett a hőmérséklet. Az elsődleges cél, a fesztiválérzés és a sör megkóstolása mellett arra is kíváncsiak voltunk, vajon valóban annyira mértéktartóak-e a müncheniek és a németek, vagy ilyenkor kicsit engednek a nadrágszíj szorításán.

Az utazás során okkal, ok nélkül hasonlítgat az ember, autópálya-matrica, pihenők állapota, az emberi környezet rendezettsége stb. Hát van miben fejlődnünk 2009-ben, a rendszerváltás óta eltelt két évtized kevés volt, sőt (lásd Glatz). Érdekes volt látni viszont a határhoz közel az egyre több szélerőművet, úgy látszik, a hagyományosenergia-lobbi ellenére előbb-utóbb nálunk is hasznosak lesznek. Ausztriában kelet-közép-európai szemmel nézve még mindig „bosszantó”, milyen rendezett a vidék, fő szabályként messziről és közelről is jó ránézni a legkisebb településre is. A tíznapos autópálya-matrica pedig értékben (a fizetésekhez mérten főleg) többet ér, mint a miénk (8 euró alatt) – nem beszélve a német ingyenes autópálya-használatról és a sebességkorlátozás hiányáról. Egyikünk kívánságára nem a szokványos útvonalat választottuk, hanem egy kis kerülővel, ravaszul északról közelítettük meg Münchent.

 P+R: Kein Komment

Már messziről fénylett valami a bajor főváros felett, azt hittük, délibáb, vagy a szemünk káprázik az elvonási tünetek miatt (mégis potyka lenne?!), de nem, az A. Aréna csillogott. Meg kell hagyni, a Bayern labdarúgópályája kívülről is igen impozáns. A vesszőfutás a belvárosban kezdődött, laissez-faire módon indultunk el (= lesz, ami lesz), szállásfoglalás nélkül. A szállás szóba sem került, megtaláltuk viszont az óriási forgalomban a Bavariaringet, mely keletről körbefogja hőn áhított és akkor már erősen szomjúhozott végcélunkat, a Theresienwisent. Már útközben gyanakodtunk, hogy nem lesz egyszerű képlet az autó letétele, mindenütt megállni tilos táblák, a nem parkolóhelyeken 15–* eurós bírságok a szélvédőkön. Az egyszeri k.-európaiak azért tettek néhány tiszteletkört, míg rájöttek, nekik itt nem terem babér, pedig láttuk a szobrot. Bosszankodások közepette és egyre szomjasabban a külváros felé indultunk, mindegy, hogy hol, de letesszük a verdát. S a bölcs döntés eredményét hamar le is szüreteltük, feltűnt egy P+R parkoló negyedórányi sétányira a sörkerttől (ilyenek mikor lesznek Budapesten? ha elkészül az 5-ös metró?), többszintes, vécével, jelképes áron, napi 1,5 euróért (havi bérlet 30 euró, a hülyének is megéri). Gyorsan ittunk egy hazai gyorsítót, s péntek késő délután végre nekivágtunk a fesztiválnak.

 A hőn áhított sátor

A HB sörsátrába néztünk be először, de óriási tömeg fogadott, szinte állni sem lehetett benn, a hömpölygő tömeg hol ide, hol oda vitt; informátorunk szerint (Frici) délben oda kell érni a tetthelyre (tatort!), különben nem lesz benn ülőhelyünk. Nem lett, viszont a bajorok nem szolgálják ki az álló vendégeket, így továbbra is az első sörre várva kóvályogtunk a fesztivál területén. Más sátraknál (pl. Augustiner) még ennyire sem jutottunk, hiszen be sem engedtek, sorok vártak arra, hogy legalább bejussanak. Aztán betértünk egy viszonylag szellősnek tűnő kerthelyiségbe, hogy magunkhoz vegyük első, nagyon megérdemelt fesztitalunkat. Egy ferences, szűretlen búzaser volt, jól is esett, ám gyanúsan csak félliteres korsók voltak, s ennek financiális okai lehettek: a honlapon is ciccegéssel olvasott 8,5 eurós liter sör (Mass) helyett itt a fél került 5,40-be (egyébként a német precizitást állandóan hiányoltuk, ha már ilyen drága, legálabb mérjék meg rendesen). Álltunk is tovább (szó szerint, hiszen elérhető lehetőségként csupán az kínálkozott, hogy vigyázó szemünket a szabadtéri sörpadok mellett túráztatva kilőjük az üresedéseket. Kb. két órát ácsorogtunk, olyan hetvenes évekbeli magyar feeling volt, mint amikor kurrens cikk érkezett a közértbe, keravillba, röltexbe stb. De annyiban jobb volt a pozíciónk, mint a sörsátrakban, hogy itt legalább kiszolgáltak álló vendégeket is. A sok várakozás, ácsorgás, bicepszerősítés után végre leültünk, s kellemesen el is fáradtunk. Nem baj, majd holnap, gondoltuk, időben érkezünk s Maradona…

 Izgága amerikaiak

A nyolckor nyitó Liedl kávézójában bedobtunk egy feketét, elintéztük ügyes-bajos dolgainkat, a reggelit, és délelőtt tízkor újult erővel nekiindultunk a fesztiválnak, most már a meghódítás céljával. Megint a HB-vel kezdtük, s ekkor már baljós előjelnek véltük, hogy ugyanannyian vannak, mint előző nap késő délután. Ez őrület, most már nem vacakoltunk, egy kinti helyet céloztunk meg a Paulanerben, első körben semmi, majd a másodikban készséges fiatal bolognai építőipari munkások adtak szívesen helyet (ez a németekre nem jellemző, lehet, hogyha nőneműek vagyunk, nagyobb szerencsével járunk), maguk mellett. Számos nációt fedeztünk fel, például szigetes pólós angolt, lengyelt, sok magyar hangot is levettünk, de a terrorfenyegetés miatt például kevés arabot láttunk, nekik sem használhatott a videoüzenet.

Olasz–magyar barátság  Egy jókedvű magyar

Egy olasz blokkba kerültünk (Cannavarót éltették, mi inkább Inzaghit dicsértük), ahol azért voltak amerikaiak, hollandok és természetesen németek is. Utóbbi férfiak közül sokan, a fiatalok is, bőrgatyában, pörgekalapban vagy anélkül rótták nemcsak a fesztivál útjait, útvesztőit, hanem a város utcáit is, a nőkről nem is beszélve: a bajor népi(es) viselet igen jól áll a hölgyeknek (a polcolás csodákat tud tenni), persze legfőképp a fiatal lányoknak, akik közül nagyon sokan, a többség így is öltözött. (Kíváncsi vagyok, mi lenne Magyarországon mindebből hasonló körülmények között, nacionalizmusról cikkezne a sajtó stb.)

 Sylvia Mayer (346.) babérkoszorúval, mert megérdemli Ejnye, szemtelen olaszok

A tényleg fiatalokat azonban be sem engedik, a kemény és zord biztonsági őrök elkérik a személyit, s ha kell, motoznak is. Rádásul nem célszerű elhagyni a fesztivál területét, hiszen nem biztos, hogy visszaengednek. Egyikünk, miután elment pénzt váltani, majd ökölharcba keveredett az egyik szekurittyal, hogy visszajöhessen a fix ülőhelyére, hiába magyarázta, hogy van helye. Viszont a korábban mögöttünk ülő, nagyon mutatós amerikai lányt, aki valamiért szintén kiment, egyszerűen nem engedték vissza, estig nem is láttuk, pedig a társai továbbra is ott mulattak. A belső biztonságiak már nem ilyen vérmesek, a szórványos időnként egy tósztra vagy kettőre a sörpadra állókat szelíden parancsolják le, de tudják, hogy ez sziszifuszi munka, állandóan feláll(nak) valaki/csoportok, s közös nagy koccintásra hív(nak) fel.

 Holland (barátja villamosmérnök) – magyar barátság

Egészen fantasztikus a hangulat, éltetjük a magyar–olasz, magyar–amerikai, magyar–holland barátságot. Jó kapcsolatba kerültünk egy keménykötésű holland csapattal, amely nem viccelt: elmondásuk szerint napi 10-12 Masst gurítanak le, ami nem nagyon látszott rajtuk este sem, pedig tényleg termeltek rendesen. Este ketten közülük egy holland népdalt próbáltak megtanítani nekünk, hiába tiltakoztunk, valami három szőrszálról szólt, és „Hept”-tel kezdődött, de esélyük sem volt minderre, a fáradtság jeleit mutattuk.

Viselet 1. Viselet 2.  Viselet 3.

A német mértéktartás? Hát erről nincsenek mérvadó statisztikai adataink, de szerintünk a németek ilyenkor zárójelbe teszik és igencsak elengedik magukat, vagy azok nem jönnek ki, akik tényleg mértéktartóak. Az viszont tény, hogy nagyon sok az „áldozat” már kora délután is a városban, és nem mindegyik külföldi.

 Volt, aki a Szigeten edzett

Az Oktoberfest tényleg fantasztikus, csak ezek a nyugat-európai zárak ne lennének (nem alacsonyak)! Igazi népünnepély, minden a vidámságról, barátságról, életszeretetről szól, és csupán városban árulkodott néhány plakát, tábla, hogy épp választás volt, náluk ez nem akkora trauma, mint keletebbre. Nagyon jól szórakoztunk, ám a „benti” sramlizene, tánc, móka, kacagás felderítése egy következő fesztiválra marad, ebből szinte nem láttunk semmit, csak a hangfoszlányok szűrődtek ki a kinnrekedteknek. Jövőre már reggel nyolckor a sörkertben leszünk, vagy foglaltatunk helyet, ahogy az itteniek szokták, rutinosan. Prosit!

 Bőrgatyás tószt


Oldaltérkép