Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Reneszánsz év 2008 | Úttalan utazás ]


Jónás Tamás a 2009-es Aegon Művészeti Díj kitüntetettje

Szerző: leho, fotó: Dobó László
2009. április 7. 15.56

 Jónás TamásAz Aegon Művészeti Díj – sokak szerint a legfontosabb magyar irodalmi díj – immár a negyedik díjátadójához érkezett. Április 7-én fedték fel az idei nyertes kilétét. A szűkített tízes listából a zsűri (Lévai Balázs, Margócsy István, Széchenyi Ágnes, Vojnich Erzsébet) újra egy költőt választott. Jónás Tamás, a 2009-es Aegon Művészeti Díj kitüntetettje Önkéntes vak című kötetéért (Magvető, 2008) veheti át a nettó 3 millió forinttal járó elismerést, valamint Major Janka kisplasztikáját április 8-án.

A legrangosabbnak tartott kortárs magyar irodalmi díj feltételeinek megfelelő (2008-ban megjelent kimagasló szépirodalmi alkotásért lehet elnyerni) művek közül az utolsó körben szerepeltek a zsűrizés során:

Balázs Attila: Kinek Észak, kinek Dél (Palatinus)
Esterházy Péter: Semmi művészet (Magvető)
Jónás Tamás: Önkéntes vak (Magvető)
Kántor Péter: Trójavariációk (Magvető)
Krasznahorkai László: Seiobo járt odalent (Magvető)
Márton László: Amit láttál, amit hallottál (Jelenkor)
Parti Nagy Lajos – Banga Ferenc: A pecsenyehattyú és más mesék (Magvető)
Péterfy Gergely: Halál Budán (Kalligram, Pozsony)
Vajda Miklós: Anyakép, amerikai keretben (Holmi)
Závada Pál: Idegen testünk (Magvető)

A zsűri tagjai 2009-ben:
Lévai Balázs, a Magyar Televízió szerkesztője, rendező-műsorvezetője
Margócsy István irodalomtörténész, kritikus, az ELTE BTK XVIII–XIX. századi magyar irodalomtörténeti tanszékén tanszékvezető egyetemi docens, aki 2009. március 15-én Széchenyi-díjat vehetett át munkássága elismeréseként
Széchenyi Ágnes irodalomtörténész, kritikus, több irodalomtörténeti kötet Pulitzer-díjas szerzője
Vojnich Erzsébet 
Munkácsy-díjas festőművész, aki 2008-ban vett részt először a zsűri munkájában
(Radnóti Sándor esztéta az első három esztendőben részt vett a zsűrizésben, most azonban – más elfoglaltsága miatt – nem tudta vállalni ezt a feladatot)

Eszéki Erzsébet, a program megálmodója, szervezője és láthatatlan napi robotosa röviden vázolta a díjak történetét, a kiírás, a zsűrizés feltételeit. Már eddig is több tucat cikk-hír foglalkozott az idei Aegon Művészeti Díjjal, bár még át sem adták, azaz sikerült olyan nívós szakmai elismeréssé fejleszteni néhány év alatt, amilyenné szerette volna a kezdeteknél.
A most is nagy érdeklődést kiváltó tájékoztatón megjelent Zatykó Péter
, az Aegon Magyarország vezérigazgatója, aki továbbra is a biztosítócég díjak – a művészeti díj és a társdíj – melletti hosszú távú elkötelezettségét hangsúlyozta, de azt nem zárta ki, hogy a továbbiakban strukturális változások történhetnek.
A zsűri nevében Lévai Balázs fedte fel a nyertes kilétét.

 Eszéki Erzsébet és Jónás Tamás„De tegnapelőtt és tegnap nagy veszekedést
hallottam a nyolc szomszéd lakás valamelyikéből,
és azóta majdnem biztosan tudom, hogy
már soha nem találok helyet magamnak
albérletben, szívben, világban és szavakban.
Ezért írok verset.” (Albérlet, részlet)

A költő, író, drámaíró Lévai Balázs ilyenkor kikerülhetetlen közhelyes kérdésére (milyen érzés?) válaszolva összetett érzésnek nevezte, hogy elnyerte a díjat. Egy hónapja tudja, azóta emészti, eleinte egyáltalán nem a „jó” oldalára billent a mérleg, igazából néhány napja tud örülni neki, már-már elhiszi, hogy megérdemli! Minden megilletődöttség nélkül elmondta, hogy az írás mellett nagyon szeret beszélni is, a legfontosabb emberi dolognak véli. „Ahhoz is értek a legjobban, még talán a versírásnál is jobban.” Azon költők közé tartozik, akik a verseik felolvasásán kívül is frappánsan és élvezetesen szólalnak meg. A társdíjon – hiszen őszig neki kell egy másik művészeti ágból választania valakit – sokat gondolkodott-gondolkodik, s „önző módon” egy az övéhez hasonló habitusú művészt választ majd, hogy „erősítse ezt a vonalat”.
A választott és felolvasott vers (Albérlet) nem volt véletlen, százas nagyságrendben lakott már albérletben, ez az izgágaság jellemző rá. Nem is nyugtalannak, inkább kifejezetten idegesnek tartja magát. Újabban azonban egyre inkább az a célja, hogy most már belül utazzon. „A külső migráció lassan belső migrációvá válik. Próbálok habitusokat váltani. De most már nem költözéssel, hanem áthangolom magam.” Úgy gondolja, nem ért még a gyerekkor végére, és nem is fog, „nagyon kevesen növünk fel”.

A zsűri nevében Széchenyi Ágnes rövid indoklása:
Az Aegon Művészeti Díjról döntő zsűritagok úgy találták, hogy a 2008-ban megjelent szépirodalmi művek között Jónás Tamás Önkéntes vak című kötete nyújtotta a legmegrendítőbb esztétikai élményt.
Jónás Tamás kihívóan, szemérmetlenül őszinte és provokatív költő. Költészetével az olvasóra terheli a létét érintő egzisztenciális problémáit, védtelenségét, betegségét, anyagi gondjait, nők melletti magányát és származását. Kötetzáró versében (a hátsó borítón!) egyértelműen pontos felsorolását adja a nyomasztó és állandó küzdelembe hajszoló gondjainak. Az idegen olvasó is felelősséget érez a személyesen ismeretlen költő iránt, amikor az kijelenti, hogy ebben a küzdelemben vesztésre áll. De az egyedüllétnek a versekben látott fokán is van kedve és ereje perlekedni, József Attilá-s gesztussal, szembeszegülni az élet megszokott szerepeivel. Dacosan utasítja el, hogy nemesített fa legyen szépelgők haszonkertjében, hogy versek szolgája legyen, nem akar szégyenlős senkinek jól letagadható senkije lenni. Csakhogy ezek a versek ereszkedő dallamúak, ez a versvilág a rontott életről hoz nyers, erős képeket.
Jónás Tamás költészete emberi és nyelvi küzdelem, hogy kifejezze az általa végletesen tragikusan megélt emberi utat, hogy itt tartsa magát köztünk.

Jónás Tamás (Ózd, 1973)

 Saját magáról:
Mindaz, amit el tudok mondani magamról, úgy érzem, nem lényeges. Pedig tudom, hogy az. Szeretném azt hinni, hogy időtlenségben és ténytelenségben élek, nem ott, ahol a dolgok történnek. Van ugyan pár dolog, amit lényegesnek mondhatnánk, de azokat képtelenség leírni. Amit képes vagyok: ózdi kórházban születtem. Sokak szerint cigány vagyok, s mivel a sokak között ott van anyám és apám is, muszáj ezt a tényt elfogadnom. Nem szeretek cigány lenni, mert olyan, mint egy gyógyíthatatlan betegség. Amikor verset írok vagy költészetet csinálok, ideg-óráig sikerül erről a géntényről megfeledkeznem. Úgy érzem, műveletlen és izgága vagyok. Mindkettő hasznos dolog. Amikor az emberek magukról írnak, általában a sikereiket emlegetik. Én nem érzem magam azonosnak a sikereimmel. Van viszont két kudarcom, azokra büszke vagyok, mindkettő fiú. Irigylem is őket, mert ők úgy tudnak szeretni, ahogy én szerettem volna egész életemben. Úgy érzem, a világ a szeretet története. És meggyőződésem, hogy az emberi szerelem az isteni szeretet előjátéka. Abban pedig halálbiztos vagyok, hogy Isten történet.

Kötetek:
Ahogy a falusi vén kutakra zöld moha települ (versek, Bár, 1994)
Nem magunknak (versek, Bár, 1996)
Cigányidők (kisregények, Bár, 1997)
Bentlakás (versek, Noran, 1999)
Bánom, hogy a szolgád voltam (elbeszélések, Romano Kher, 2002)
Ő (versek, Magvető, 2003)
Apáimnak, fiaimnak (elbeszélések, Magvető, 2005)
Kiszámítható józanság (versek, Magvető, 2006)
Önkéntes vak (versek, Magvető, 2008)

Egyéb munkák:
2000 óta: a fiatal, tehetséges költőket támogató kritikai oldal, műhely, a dokk.hu internetes irodalmi kikötő alapítása, működtetése
2001: Elmondom én – multimédiás CD (versek, prózai művek saját előadásban)
2005: 36 fokos lázban
, 12 nyelvű antológia József Attila születésének 100. évfordulójára (szerző és szerkesztő)
2006: Szakítsz, ha tudsz – dalszövegek Marozsán Erika lemezéhez
2006: Lélekvesztő (dráma, Kolibri Színház, rendező Tóth József)
2006: Lírai számla
(Szombathely városát bemutató, kétnyelvű, lírai fotóalbum Kassai Ferenc fotóival)
2007: Arcolatok (Magyarország régióit bemutató, kétnyelvű fotóalbum)

Német nyelvű kötetek:
Als ich noch Zigeuner war (elbeszélésék, fordító Clemens Prinz, 2006)
35 (elbeszélések, versek, fordító Clemens Prinz, 2008)

 Díjak, elismerések:
1999: Artisjus–Arany János-díj
2001: Soros-ösztöndíj
2002: Herder-ösztöndíj
2003: Nizzai Kavics Díj
2005: Móricz Zsigmond-ösztöndíj
2006: Katona József drámaírói ösztöndíj
2006: Artisjus Irodalmi Ösztöndíj

2006: Bécsi, Writers in Residens alkotói ösztöndíj
2007 és 2009: NKA alkotói ösztöndíj
2009: Aegon Művészeti Díj

Néhány kritika Jónás Tamásról (a megjelenés időrendjében):
D. Magyari Imre írása (PM, 2008. május 29.)
Báthori Csaba kritikája (Ex Libris, 2008. július 11-i Élet és Irodalom)
Kántor Péter írása (Élet és Irodalom, 2008. dec. 12.)
Bodor Béla tanulmánya (Holmi, 2009. január)

A tavalyi nyertesek:
Térey János
az Aegon Művészeti Díj 2008 kitüntetettje
Aegon Művészeti Társdíj 2008: Térey János Kovalik Balázst
jelölte

A program kidolgozója, szakmai vezetője, a sorozat szerkesztője-szervezője: Eszéki Erzsébet


Oldaltérkép