Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Reneszánsz év 2008 | Úttalan utazás ]


Úttalan utazás I.

Szerző: Bálint Anikó
2009. március 13.

 Utazzunk együtt új sorozatunkban! Tegyünk meg sok ezer kilométert az európaiak által „egzotikusnak” nevezett, a világ kevésbé ismert tájain. Utazzunk együtt úttalan helyekre, kényelmesen otthonunk melegéből. Engedd, hogy olyan világokba kalauzoljunk, melyek létezése eddig talán nem jelentett többet egy névnél a térképen... vagy még annyit sem.

Ébresztő! Reggel van… fel kell kelni… mosakodni… a gyerekeket felkészíteni a napra… reggelizni… rendet rakni… szaladni a metróhoz vonuló hosszú sorokba csatlakozni… sorban állni… dolgozni… elszaladni, sorba állni egy étteremben, villámgyorsan belapátolni az ebédünket… Mindannyian képzeljük el egy napunkat. Egy pillanatra álljunk meg egy-egy mozzanatnál, figyeljük meg az apró részleteket – olyanokat, amelyeknek amúgy nem szoktunk észrevenni. Mennyi változatosság is lehet egy-egy napban, azonosnak tűnő napok pici részletek változása miatt más fényben tündökölhetnek. De belegondoltunk valaha, hogy ha mindent megváltoztatunk magunk körül, milyen lenne egy napunk? Változtassunk meg annyira mindent, hogy elrepülünk a világ túlsó felére!
Olyan helyen járunk, ahol nem nagyon tudják, hogy mi az a dugó. Vagy a lakosság nagy része nem is dolgozik, iskolába nem kötelező járni… Még az sincs nyilvántartva sehol, hogy az illető egyáltalán megszületett!

  Ma reggel itt ébredtem

Pontban fél 7-kor bukkan elő az óceán felett a nap, fél óra múlva már teljes erejével ontja magából a meleget életadó csillagunk. Az éjszakai eső feltornázta a tegnapi 90 százalékos páratartalmat 95 százalékra… A lenge póló, amit el lehet viselni testemen, rám tapad a nedvességtől. Nehéz a levegő. Tele van a világ legváltozatosabb növényeinek már-már fullasztó illatával, takaróként nehezedik mindenre a pára. Még nyugalom van, de a távolban néhány tücsök már elkezdte egész nap tartó koncertjét. Forogni kezd velem minden, ahogy egyre éberebb vagyok, zakatol az agyam – vajon hol vagyok? Álmodom, vagy tényleg a világ másik felén ébredtem, távol kis hazámtól? Még nem nyitom ki a szemem, még próbálom a gondolataimat összeszedni, hagyni, hogy a nehéz, egyszerre édes és sós levegő átjárja a testem, a gondolataim, hogy felébredjek. Jaj, valami mászik – csapok egy nagyot a lábamra… Gyorsan kinyitom a szemem, és látom, hogy a testem tele van száz kis fekete bogárral… nem félek a rovaroktól, de azért ez egy kicsit nekem is sok, ettől igazán felébredek. Gyorsan felpattanok, lerázom magamról őket. Ó, de túl hirtelen ugrottam fel – koppan egy nagyot a fejem, ez a mennyezet sokkal alacsonyabb, mint amit én megszoktam. Ekkor érzem azt is, hogy a nagy bambuszrudakból épített hepehupás padló mennyire nyomta a hátam, a vékony matrac, amit magam alá tettem, csak egy kicsit tompított a keménységen és az egyenlőtlenségen. Azért elég jól aludtam. Éjszaka hűs, sós illatú szellő fújt, ami a fonott falakon át nyugtatóan simogatta bőröm, talán a levegő is lehűlt 30 fok alá. Finoman recseg a lábam alatt a padló, ahogy az ajtónak kinevezett nyílás felé indulok. A kis fakunyhónak vannak nyílásai, amik az ajtó és ablak funkcióit töltik be. Ahogy körbenézek, látom, hogy a kunyhók cölöpökre épültek – így a padló akár egy méternél magasabban is lehet a talajtól. Az ajtón kilépve kis teraszra érek, ahol asszonyok ücsörögnek a földön kosarat fonva, zöldséget pucolva nagy csevegés-nevetés közben. Az ajtón bekukucskáló maroknyi kis sötét, kíváncsi emberke nevetve, sikítozva szétszéled, amint megjelenek.

  Halászok

– Jó reggelt! – hangzik egyszerre mind a hat nőtől a hatalmas reggeli ováció.
– Jó reggelt, Mamik! – válaszolok és érdeklődöm, hogy a mai reggelen mit készítenek. Az egyik idősebb nő válaszol:
– Bilumot fonunk és édesburgonyát tisztítunk, gyere, csináld velünk te is!
A földön ülve hat falubeli asszony vidám és harsány társaságában, az óceán hűsítő szelét élvezve valótlan az európai rohanós, fontoskodó hétköznapokra gondolni. A legfontosabb feladat most, hogy a mai nap folyamán elkészüljön a bilum – de ha holnap, az sem baj. Az édesburgonyát csak meg kell szabadítani a rátapadt földtől, és rögtön lehet főzni.
Hangos kiabálásra kapom fel hirtelen a fejem. A pálmafák között látom az óceán partját, körülbelül 200 méterre tőlem. Ott jönnek vissza a férfiak, mindannyiuk kezében jókora halak lógnak.
Elkezdődött egy nap Pápua Új-Guineán.
(Folyt. köv.)


Oldaltérkép