Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Reneszánsz év 2008 | Úttalan utazás ]


Képzett társítások először a Nemzeti Színházban
Az Aegon Művészeti Társdíj átadása

Szerző: PP, fotó: Dobó László
2008. november 2. 10.30

 Az Aegon Művészeti Díj és Társdíj mellett a biztosítócég 2006-ban útjára indította a Képzett társítások – Aegon-esteket. Az Eszéki Erzsébet ötlete alapján és általa szervezett népszerű sorozat két évadot élt meg a Bárkában, majd a beszélgetéseket vezető Alföldi Róbert székeváltoztatásával idén ősztől a Nemzeti Gobbi Hilda Színpadán folytatódik. Az évad első estjén Térey János laudációja mellett adták át a társdíjat Kovalik Balázsnak, közreműködött Dés András és Lukács Miklós zenész, Péterfy Bori és Rába Roland színész.

„Ön hol érzi a legjobban magát?
– Én a Minőségi Élet Múzeumában” (Térey János: Interjú Antheával, részlet)

Új helyen, de ugyanolyan felépítésben folytatódott a Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadán október 30-án a Képzett társítások – Aegon-estek, mint ahogy a Bárkában befejeződött. Szokás szerint a zenészek produkciójával kezdődött, de közel sem megszokott kettőssel: egy dobos és egy cimbalmos hangolta rá a megjelenteket a díjátadó ellenére nem túl cukrosnak ígérkező előadásra. A két fő meghívott, Térey János és Kovalik Balázs, a biztosítótársaság három éve alapított művészeti és társdíjának idei kitüntetettjei. Alföldi Róbert a szokásos visszatekintés után az évad első estjén Térey Jánost szólította a színpadra, a nem igazán szószátyár költőt, hiszen ő elsősorban költőnek vallja magát, mégha néha hosszabb műveiből színpadi feldolgozás is készül. Az Asztalizene is – mellyel az Aegon Művészeti Díjat kiérdemelte és jelenleg a Radnótiban játsszák – számára egy hosszabb költemény, de megengedi, hogy drámának, színpadi műnek nevezzék. Térey a noszogató kérdésekre az elmélázó, esetleg kisebb mosolyt megengedő hallgatás után azért kiprésel magából egy-egy rövid választ, amiből ironikus, bölcs humorára és tántoríthatatlan elhivatottságára, kultúrafelfogására következtethetünk. Péterfy Bori és Rába Roland színész olvasta föl Interjú Antheával és Gyászmunka című költeményét. Sajnos Péterfy Bori most sem hajolt bele a hajamba (kisebb vigasz, hogy Rába Rolandéba sem!), ám a szövegbe annál inkább, átütő és látványos Anthea volt.
A költő elmondta, hogy mintegy öt éve Kovalik hatására kezdett újra színházba járni (a nevezetes esemény: Puskin Borisz Godunovját Térey fordította a Madách Kamara 2002-es bemutatójára, amit Kovalik rendezett), ő az egyik kevés kivétel Magyarországon, aki a hagyományos értelemben vett, „múzeumjellegű” színházat megpróbálja megváltoztatni. Laudációjában (hamarosan közöljük) a mindig újat kereső Kovalik Balázs méltatása mellett a konvencionális magyar színházi életet ostorozta. Következett a díjátadás: Horváth Andrea vezérigazgató-helyettes adta át Molnár Levente
talán még a korábbiaknál is jobb kisplasztikáját. A laudációtól megrendült Kovalik – nem csupán póz volt részéről a keddi elérzékenyülés sem – nem tudta szavakba önteni gondolatait, így újra a Dés–Lukács-kettős elmélyült játékát élvezhettük. Eszéki Erzsébet mindig jó érzékkel válogatja ki a főszereplőkhöz az est zenészeit, akik természetesen készülnek, ám reagálniuk, improvizálniuk is kell a látottakra, hallottakra.

 Térey János

Kovalik Alföldi kérdésére elválasztotta az operarendezőt az átlagos színházi rendezőtől. Szerinte az különbözteti meg a kettőt, hogy bár egyaránt jól és rosszul tehetik a dolgukat, az operarendező a zene olyan momentumait, apró részleteit is képes észrevenni, kifejteni, amivel a nem a zenei életből jött rendező nem is foglalkozik. Ez természetes pluszterhekkel jár, hiszen például legutóbb, Beethoven Fideliójánál olyan gyengébb zenei részeket is át kellett hidalnia, amely problémák egy átlagos rendezőnél nem is jelentkeznek. Szó esett az eltérő érzelmeket és véleményeket kiváltó operáról is. Kovalik példaként hozta a lengyel vagy litván színházakat, ahol szintén nem kolbászból van a kerítés, mégis más a fogadtatása egy-egy új koncepciónak. A Fidelio körüli negatív felhajtást pedig belülről gerjesztettnek is véli. Szerinte az a baj, hogy egyoldalú véleményformálások születnek egymás mellett, de kommunikáció nélkül, ahelyett, hogy a műről és interpretációjáról vitatkoznának. Azért sem érti a heves reakciókat, noha jól tűri őket, mert egy előadás általában – ellentétben a hetven éve egyformán játszott Bohémélettel – néhány évig fut, majd elhal. Míg a befogadásról és az elutasításról folyt a szó, Kovalik egyik leginkább elhíresült projektjéből, a Mozart-maratonból láthattunk (rövid ideig hallhattunk is) részleteket a kivetítőn.
A nekem megint csak rövidnek tűnő beszélgetés izgalmas témákat feszegetett, s közelebb hozta az olvasóhoz/színházba járóhoz a két egyéniséget. Térey János pedig laudációjával valószínűleg szelet vet, és sokaknál sikert, másoknál vihart arat. Az est a manapság oly divatos és lassan már semmit nem jelentő, ködös összművészetiség jegyében zajlott, pedig az összművészeti jelző ebben az esetben nem csupán máz volt, hiszen egy elismert költő és rendező beszélgetett, improvizatív dzsesszt (?) hallhattunk egy ritka formációtól, operarészleteket nézhettünk, s színészek kitűnő műveket olvastak föl – nem beszélve a laudációról és a díjátadásról. De minden jelző nélkül is hasonlóan színvonalas volt ez az Aegon-est is, mint a többi.

Képzett társítások – Aegon-estek a Nemzetiben
2008. október 30, Gobbi Hilda Színpad

 Kovalik Balázs Molnár Levente szobrával

Kovalik Balázs – rendező, a Magyar Állami Operaház művészeti igazgatója, a Budapesti Őszi Fesztivál művészeti vezetője

Budapesten született
1984 – a Budapesti Pinceszínház tagja
1987 – a Nemzeti Színház Színiakadémia növendéke
1991 – a Magyar Állami Operaház rendezőasszisztense
1993 – az August Everding Bayerische Theaterakademie/Hochschule für Musik in München rendező szakos hallgatója
1997 – rendezői diploma
1997 – a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Opera tanszakának vezetője
2001 – vendégdocens a lipcsei Zeneművészeti Egyetem opera szakán
2003 – vendégdocens a berlini Művészeti Egyetem opera szakán

Díjak:
1999 – Üstökös-díj
2000 – a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze
2002 – Nádasdy Kálmán-díj
2002 – Gundel-díj
2002 – Vámos László-díj
2003 – A Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztje
2003 – Kritikusok különdíja: a Borisz Godunovért
2008 októberében: Aegon Művészeti Társdíj

  Horváth Andrea és Kovalik Balázs

Térey János-életrajz

Péterfy Bori

1988–1992: Térszínház, 1992–1997: az Arvisura Színházi Társaság tagja, 1996–1999: több budapesti színház előadásaiban játszik
2000–2008: a Krétakör Színház tagja, láthatták a nézők például a Nexxt, a W – Munkáscirkusz, a Leonce és Léna, a Hazámhazám, a Siráj, a FEKETEország, A jég, a PestiEsti című előadásban
Gyakran láthatjuk mozivásznon is, például a következő produkciókban: Gengszterfilm, Három, Nexxt, Citromfej, Szezon, Határon túl, Kiserdő, Lányok
2008. augusztus 20-án megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést
2008 őszétől a Nemzeti Színház tagja

Rába Roland

1998-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, Zsámbéki Gábor osztályában, utána a Katona József Színházhoz szerződött. Már itt is játszott Schilling Árpád és Zsótér Sándor rendezéseiben, valamint a Tartuffe-ben, amelyet Zsámbéki Gábor vitt színre
2002–2008 között a Krétakör Színház tagja, emlékezetes alakítások kötődnek hozzá például a következő előadásokból: Liliom, Leonce és Léna, Hazámhazám, Mizantróp, FEKETEország, A Nibelung-lakópark, A jég
1999-től filmezik is, a következő produkciókban láthatták őt a filmbarátok: Valaki kopog, Nincsen nekem vágyam semmi, Utolsó vacsora az Arabs Szürkénél, Kelj fel komám, ne aludjál!, Hat emelet tiszta üveg, Herminamező. Filmes alakításait kétszer is a legjobb féfri főszereplő díjával jutalmazták, a Mediawave Filmfesztiválon (Nincsen nekem vágyam semmi), valamint a New York-i Rövidfilmfesztiválon (Hat emelet tiszta üveg)
2007-ben Jászai Mari-díjat kapott
2008 őszétől a Nemzeti Színház tagja

 Péterfy Bori és Rába Roland

Lukács Miklós

1977-ben született, zenész családból származik, édesapja szintén cimbalmos. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem elvégzése után érdeklődése a klasszikus zene mellett a dzsessz és a népzene felé irányult. Jelenleg több formáció tagja, jelentős produkciók résztvevője, Szakcsi Lakatos Bélával, Horváth Kornéllal, valamint Borbély Mihállyal is játszik duóban. Több világhírű dzsesszmuzsikussal játszott már, ilyen volt például Archie Shepp, Chico Freeman, Gerard Presencer, Herbie Mann, Tony Lakatos, Roby Lakatos. De aktívan foglalkozik klasszikus zenével is, a világhírű zeneszerző, Eötvös Péter címbalomra írt műveinek előadója.
2000-ben Artisjus-díjat kapott.
Szerepelt több európai filharmonikus zenekarral, a Budapesti Fesztivál Zenekarral, a Conceertante di Chicago kamarazenakarral. Fellépett már a Covent Gardenben, a Royal Albert Hall-ban, az amszterdami Concertgebouw-ban, a Barbican Centerben, a 2008-as Yehudi Menuhin fesztiválon. Nemrég jelent meg a róla készült dokumentumfilm The Soundscape of Miklos Lukacs címmel.

Dés András

1978-ban született, hétévesen kezdte zenei tanulmányait klasszikus ütőhangszereken. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszakán szerzett 2005-ben diplomát. Sokoldalú ütőhangszeres zenész, aki elsősorban a dzsesszhez közel álló improvizatív zenét játszik.
Több jelentős formációban muzsikált, ilyen a Balázs Elemér Group, az Off Course (2004-ig), a Kaltenecker Trió (2005-ig), Fekete-Kovács Kornél kvintettje, a Dés László Septet, az Oláh Kálmán Sextet. 2007 őszén saját zenekart is alapított Dés András Trió néven.
2001-ben Eötvös Péter felkérésére közreműködött a Music for New York című szerzeményének felvételén. A dzsessz mellett más műfajok is érdeklik, tagja volt például a Jazz+Az együttesnek, s Palya Beával és Szalóki Ágival való együttműködését szintén pályája fontos állomásának tekinti. Rendszeresen fellép hazai és külföldi koncerteken, s számos album felvételénél játszott.
Saját triójával nemrég vette fel az első CD-jét.


Oldaltérkép