Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Reneszánsz év 2008 | Úttalan utazás ]


A kultúrát kóstolgatni kell – interjú Zatykó Péter vezérigazgatóval

Szerző: PP, fotó: Dobó László és PP (Zatykó Péter)
2008. október 29. 14.56

 Zatykó PéterAz Aegon Művészeti Társdíj 2008. október 28-i tájékoztatóján, ahol megnevezték a díjazottat (Térey János jelöltje Kovalik Balázs lett), az Aegon Művészeti Díjat és Aegon Művészeti Társdíjat létrehozó biztosítócég vezérigazgatóját, Zatykó Pétert kérdeztük a két díjról, fogadtatásukról. Szóba kerültek az eddigi győztesek, kedvenc művek és természetesen a kultúra, a kultúratámogatás szerepe, amely nem minden nyereségérdekelt cég horizontján fedezhető fel.

Kovalik Balázs megnevezése előtt Zatykó Péter arról beszélt, hogy a jelenlegi világgazdasági recesszió idején sok munkahely szűnik meg, s a vállalatok ilyenkor hajlamosak leállítani, visszametszeni nemcsak a beruházásaikat, hanem a kultúrára, művészetekre szánt támogatásaikat is. Azt ígérte, hogy az Aegon Magyarország esetében a 2006-ban alapított két díj és a Képzett társítások sorozat ennek a kedvezőtlen folyamatnak biztosan nem esik áldozatul. Úgy vélte, e megteremtett értékek túlmutatnak e nehéz hónapokon, éveken, ezután is létre kívánják hozni őket. Hiszen színt visznek a mindennapi élet szürke hétköznapjaiba. Személyes példájával hozakodott elő: nemrég néhány napra kirándulni ment a családjával olyan, „elhagyatott” helyre, ahol nem volt térerő, végtelen nyugalom áradt, de azért egy képzőművész házában szálltak meg, művészi alkotások között pihentek, s számos könyvet vittek magukkal, tehát a világ zajától való menekülés is a kultúra segítségével történt.
Már Kepecs Gábor
régiós Aegon-elnök esetében feltűnt, hogy foglalkozása, számokkal, statisztikákkal mérhető munkaeredménye ellenére beszélő viszonyban van a kultúrával. Ezt vettük ki Zatykó Péter eddigi rövid beszédeiből is, akit szintén sűrűn látunk a Képzett társítások estjein.

Zatykó Péter, Kovalik Balázs, Eszéki Erzsébet, Horváth Andrea vezérigazgató-helyettes és Drevenka Edit PR-igazgató (fotó: Dobó László) 

– Túl vagyunk három év díjátadásain, hogyan értékeli az eddig történteket? A két díj, valamint a sorozat a szakma és a közvélemény körében egyértelműen sikeresnek mondható.
– Nemcsak a közvélemény, maguk a dolgozóink is úgy élik meg: a díjazottak könyveit elkezdik olvasni, a Fogságot, Rakovszky Zsuzsa
verseit. A munkatársaim kör e-mailekben beszélik meg, mi történt az előző napi Képzett társításokon. Mindig nagy az érdeklődés. Annak személy szerint is örülök, hogy nem csupán feladatokat tudunk adni azoknak, akik napról napra velünk együtt dolgoznak, a munka után kapcsolódjanak ki, ne csak számok összeadása, kivonása és a profit elérése lebegjen a szemük előtt. Emelkedett érzéssel lehetünk együtt a sorozaton, s az élmény sokáig megmarad az emberekben. Feleségemmel még több napig beszélgetünk az esteken látottakról, hallottakról.
Persze örülünk annak is, hogy hány helyen hivatkoznak a sorozatra, idézik, sok írás születik róla, de  ettől talán nem fognak több biztosítást kötni nálunk. Nem ezért vállaljuk.

Molnár Levente és Kovalik Balázs (fotó: Dobó László) 

– Felfogható társadalmi felelősségvállalásnak is.
– Abban is igaza van Kovalik Balázsnak, hogy az emberek többsége például a bulvárlapokat olvassa, a mi kezdeményezésünk pedig nem ebbe a sorba illik. A lelkünknek teszünk jót vele. Itt van például Molnár Levente
, van egy cédém, amin rajta vannak az eddigi alkotásai, de frissíteni kell, mert mindig újabbakkal áll elő. Nagyon szép műveket alkot, neki adtunk kis ösztöndíjat, hogy nyugodtan tudjon dolgozni. Épp most mondtam, hogy látom a művein a lendületet, s ő is így érzi. Jólesik, hogy ehhez mi is hozzájárultunk. 
Hozzá kell tennem, nagyon sokat köszönhetünk Eszéki Erzsinek
. Mi, akik a céget vezetjük, műkedvelők, bibliofil emberek vagyunk. „Tragédia”, hogy mindig újabb és újabb könyvespolcot kell felállítani, néha megveszek a könyvhelyszűke miatt olyan kötetet is, ami már megvan, csak éppen hátul, a harmadik sorban. De abban az értelemben, mint Eszéki Erzsi, nem vagyunk hozzáértők. Ő csendben, ám óriási munkával tudja összefogni, szervezni, kézbentartani ezt a programot. Kicsit most visszatérek a vállalathoz: mi keveset hirdetünk. Az Aegont nem lehet látni óriásposztereken. Nem nyomulunk, nem találjuk fel a spanyolviaszt a tévéhirdetésben. Ezt a sorozatot is a magunk stílusában támogatjuk. A díjnak sem attól lesz rangja, hogy mennyi pénz jár vele, hanem attól, hogy széles körben kezdik elismerni.

– Van-e kedvence a díjazottak között?
– Nem lennék őszinte, ha azt mondanám, hogy nincs. Spiró György Fogságát nagyon szeretem. Zatykó PéterÉdesanyámnak is a kezébe adtam, ő is elolvasta. Vojnich Erzsébet
képeit meg kellett érteni, nem volt rövid folyamat. Sajátos hangulatuk van, meg kell állni előttük, még egyszer meg kell nézni őket. Az emberben egyfajta melankólia munkál néha, amihez nagyon jól illenek a képei. Ám ez egy békés, szemlélődő melankólia. Ezekben a szürke térformákban az az izgalmas, hogy az üresség mellett mindig ott a feszültség, dráma.
Tudja, mikor szerettem meg Rakovszky verseit? Amikor Alföldi Róbert felolvasott belőlük az egyik Képzett társítások esten. Stresszes az életünk, amikor hazamegyek, már nem viszek magammal munkát. Vannak a klasszikus kikapcsolódások, mint például a filmek közt a Macskajaj, amit megnézek huszonhatodjára is, de Rakovszkynál nem lehet így kikapcsolódni. Amikor Robi felolvasott a verseiből, újra kezembe vettem a könyvet, s rájöttem, hogy valamire emlékeztet. Az Üvöltés egy részének hangulatára – nehéz ugyan a két művet egymás mellé tenni, de mégis felfedeztem bennük rokon hangulati vonásokat. Dino Buzzati Képes poémájának a hangulata is ilyen. Vannak olyan művek, amelyek egyszeri hatással elérik a céljukat, a befogadás pillanatában, de ezeket a verseket kerülgetni, kóstolgatni kell, többször elolvasni. Meg kell érni hozzá, ez olyan, mint a borkóstolás folyamata, a tokaji édessége sokakat rögtön levesz a lábáról, de néhány évi kóstolás után rá kell döbbennünk, hogy a villányi vörösborok egészen mást „tudnak”. Ez olyan út, mint a mogyorós tejcsokitól eljutni a 90 százalékos keserű csokoládéig. A kultúrát kóstolgatni kell.


Oldaltérkép