Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Reneszánsz év 2008 | Úttalan utazás ]


Sebő Ferenc és Grecsó Krisztián az Aegon Bárka-estjén

Szerző: PP, fotó: Dobó László
2008. május 2. 16.56

 A Képzett társítások – Aegon-estek a Bárkában beszélgetéssorozat 15. előadásán Sebő Ferenc, titulusát tekintve önmaga szerint Sebő Feri és a Tánciskolával tavasszal jelentkező Grecsó Krisztián író vendégeskedett Alföldi Róbertnél. A zene most adott volt, hiszen Sebő mellé nem illett volna mást meghívni, őt pedig szívesen hallgatják aprók és a vén szülék egyaránt. A két alkotó először találkozott egymással, az előadás forgatókönyvét azonban egy kicsit felborította, hogy Sebőnek még aznap koncertre kellett mennie, így az est vége előtt távozott.

Alföldi, Grecsó és Sebő 

Sebő Ferenc intézmény. Aki csak az előadó-művészetét, vagy csupán versmegzenésítéseit ismeri, vagy csak a Fotográfiát látta, vagy csak a táncházmozgalmi (de nem mozgalmi) múltját, vagy csak a Hagyományok Házában művészeti vezetőként végzett munkáját követte, úgy gondolhatná, mindez teljes idejét kitölti – mindez együtt tölti ki a teljes idejét. Ezért is fordulhatott elő, hogy amikor Grecsó Krisztián a folkkocsmában „véletlenül” Halmos Bélával találkozott, elképesztette a másik népzenészt: Sebő a régen megbeszélt Bárka-napra együttesével egy koncertet is lekötött. Az estre azonban ez kedvezően hatott, Sebő ugyanis, hiába akart nyolckor elmenni, csak fél kilenckor távozott, és még mindig maradt idő az íróra. A nézők tehát ebből profitáltak, ugyanis a legjobb Bárka-beszélgetések sem lépik túl általában a másfél órát, s néha jó lenne megtoldani fél órával egy-egy izgalmas estet.
És Sebő, akárcsak Grecsó, nagy dumás. Világosan fogalmaz, nagyon jó humora van, és ha egyszer belelendül… Grecsó Krisztián ifjabb korában rajongott a zenészért, így megtiszteltetésként vette, hogy egyszerre szerepelhettek. Úgy látszik, a hetvenes-nyolcvanas években az ország számos kollégiumában spontán Sebő-klubok alakultak. A népzenész most is elmondta egyik kedvenc történetét, hogy mire is kellett a sok tánc ismerete egyik adatközlőjének, Zsiga bácsinak. Hát a korabeli kommunikációhoz – így, a tánc révén jutottak lányokhoz. Sebő szerint aki jó néptáncos, az másban is jó; erre Grecsó csak helyeselni tudott.

 Sebő színésznek sem utolsó

Az író sokáig néptáncolt, így bár eddig nem találkoztak, a beszélgetésnek több kapcsolódási pontja is volt. Grecsó első írásai szűkebb pátriájáról szólnak, s mint a Tánciskola bemutatóján a Puskinban elmondta, azt szeretné, ha nemcsak „népi” íróként, gyerek- és ifjúkori közegének dokumentálójaként állná meg a helyét, hanem olyan nagy regényt is szülne, amelynek környezete, alaphelyzete ettől elütne. Noha a Tánciskola még teljesen nem távolodott el a vidéki alaphelyzettől, Grecsó hús-vér figurákat, hiteles élethelyzeteket és fergeteges történeteket fog benne össze.

 Grecsó Krisztián

Három, vidékről elszármazott ült egymás mellett, így óhatatlanul szóba került az első generációs értelmiségi lét, a vidéki indulás, a Budapestre „felköltözés”, a vidéki múlt szégyellése. Alföldi többször, több helyen felvetette a magában (de ki nem) hordott örökös bizonyítási vágyat, Grecsó pedig erre is egy sztorival (mire nem?) kontrázott. Fiatalkori jó barátja, Varró Dani egyszer odavetette neki, hogy mi az nekik, ifjú titánoknak időmértékben verselni, Grecsó helyeslőleg hümmögött, közben pedig alig volt fogalma e verselési formáról. Sebő ezt a főváros-vidék, népi-urbánus ellentétet gerjesztett problémának tartja, s analógiaként érdekes esetet mesélt el egy németországi fellépéséről, ahol meg akarta énekeltetni (német népdallal, németül!) az énekelni nagyon nem akaró hallgatóságát.
Sztori sztorit követett, szó esett Grecsó folytonos küzdelméről a törzsvendégi státusért egy-egy vendéglátói egységben vidéken és a fővárosban (hogy, hogy nem, a kocsma Grecsó életében valahogyan mindig fontos tér); vagy Sebőék büntetés-végrehajtási intézményekben tett fellépéseiről, ahol néha nem nemcsak hangszeren, hanem az életükkel is játszottak, ha nem azt húzták, amit a „nagyérdemű” követelt. Sebő mesélt egyik szerzeményükről, melyből Lengyelországban – átdolgozva – rocksláger lett stb.

 Ha Sebő Ferenc énekel

A zenész természetesen játszott is, Grecsó kedvenc versét (Harmatocska)
Horatius Kibékülését, továbbá a mindenki által ismert Rejtelmeket. Az oldott beszélgetésből hirtelen váltással mély lírába csöppentünk, s mint annyiszor, most is beigazolódott, Sebő egy szál gitárral is intézmény. A pergő beszélgetést Seress Zoltán felolvasásai tették még színesebbé, néhány hét alatt már másodszor hallottam kitűnő előadásban a Tánciskola elejét (legutóbb Máté Gábortól). Grecsó humorát a felolvasó színész-igazgató néha nem bírta röhögés nélkül, például disznóólas-ufós történetét nagyon nehéz lehet fapofával előadni. A kivetítőn pedig Sebő-retrospektív vetítés folyt kommentárral. Bár sokan a könyvfesztiválról estünk be, ezúttal sem bántuk meg. Az utolsó Bárka-beli képzett társításon – az új évadban a Nemzetibe költözik – pedig két, a sorozatban már szerepelt házaspár lesz a vendég, Vojnich Erzsébet és Szüts Miklós, Szabó T. Anna és Dragomán György.
 

Grecsó Krisztián író, költő

 A Csongrád megyei Szegváron született 1976-ban, 1994-ben érettségizett. A békéscsabai Kőrösi Csoma Sándor Főiskola után a szegedi József Attila Tudományegyetem magyar szakán diplomázott.
2001-től 2006-ig a Bárka szerkesztője. Jelenleg Budapesten él, író, forgatókönyvíró, a Szépírók Társaságának alelnöke, a Nők Lapja vezető szerkesztője.
Első sikerét a Pletykaanyu című novelláskötetével aratta 2001-ben. Több utánnyomás után 2006-ban jelent meg a könyv második, átdolgozott kiadása a Magvető Kiadó gondozásában.
2005-ben látott napvilágot Isten hozott című regénye, amely 2007-ben németül is megjelent, s várható a cseh, szlovén és török kiadása is. Legújabb regénye, a Tánciskola a napokban jelent meg.

Könyvei:
Vízjelek a honvágyról (versek, 1996, Tevan)
Angyalkacsinálás (versek, 1999, JAK – Kijárat)
Pletykaanyu (elbeszélések, 2001, Jelenkor)
Isten hozott (regény, 2005, Magvető Könyvkiadó)
Tánciskola (regény, 2008, Magvető Könyvkiadó)

Díjai:
Gérecz Attila-díj (1996, „az év legjobb elsőkönyve” díj)
Bródy Sándor-díj (2002, „az év legjobb szépprózai elsőkönyvéért”)
Faludy-díj (2003)
Déry Tibor-díj (2004)
József Attila-díj (2006)
Márciusi Ifjak díj (2008 – az idén március 15-én első ízben átadott állami elismerés)

Sebő Ferenc

Énekes, gitáros, dalszerző, népzenekutató, eredetileg építészmérnök.
1947. február 10-én született Szekszárdon.
1970-ben végzett a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán, utána a Pest Megyei Tanács Tervező Vállalatánál, 1971-től 1973-ig az OSZK Könyvtártudományi és Módszertani Központjánál dolgozott tervező építészként.
1989-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola egyetemi ágazatán, a zenetudományi szakon is diplomát szerzett.
Énekesként és zeneszerzőként 1969-ben mutatkozott be az Egyetemi Színpadon. 1970-ben évfolyamtársával, Halmos Bálával megalapítja a Sebő-együttest. 1971-től 1973-ig a Huszonötödik Színház zeneszerzője és előadója. Bekapcsolódott a népzenekutatásba is, a Népművelési Intézet kutatási osztályának előadója lett. Szerepelt Jancsó Miklós Még kér a nép és Zolnay Pál Fotográfia című filmjében. Újszerű népzenei feldolgozásai, rádiós és televíziós szereplései hamarosan ismertté tették.
A Magyar Televízió Zenei Osztályán népzenei szerkesztőként, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zenetudományi szakán népzeneoktatóként dolgozott. Az MTA Zenetudományi Intézetének munkatársaként a mai napig tudományos kutatómunkát végez.
1996-tól 2001-ig a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetője volt, jelenleg az általa alapított Hagyományok Háza szakmai igazgatója.

 

Díjai:
– a Magyar Rádió és a Televízió nívódíjai
– Tímár Sándorral és Halmos Bélával megosztott Állami Díj a táncházmozgalom megszervezéséért (1978)
– a Magyar Művészetért Alapítvány díja (1995)
– a Budapest Klub Planetáris Gondolkodásért díj – ismét Tímár Sándorral és Halmos Bélával (1996)
– Budapestért Díj Halmos Bélával megosztva (2000)
– Pro Cultura Urbis díj (2006)
– a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2006).

Bárka Színház, 2008. április 25.

Sorozatszerkesztő: Eszéki Erzsébet


Oldaltérkép