Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Reneszánsz év 2008 | Úttalan utazás ]


Túlképzett társítások a Bárkában: elnökök, igazgatók, Horváth Ádám, Békés Pál

Szerző: PP, fotók: Dobó László
2008. március 1. 10.23

 Horváth Ádám, volt karmester, tévéelnök, kidobott egyetemista, egykori énekes a Néphadsereg Művészegyüttesében, jelenleg csak rendez és forgatókönyvet ír – és annyi éve dolgozik a tévénél, ahány esztendős a Magyar Televízió. Az 1956-ban fejére ejtett Békés Pál pedig volt tévés, kérdezőbiztos, fordított – manapság főfoglalkozásaképpen író, továbbá irodalmi szervezet elnöke és irodalomszervező, kurátor stb. A február 29-i esten felolvasott Szorcsik Kriszta és Seress Zoltán. Gitározott László Attila, a doboknál pedig Borlai Gergő tette a dolgát. Nem rossz felhozatal.

Nem érdektelen egy olyan est, ahol többek közt színházigazgatók (két Bárka- és egy Nemzeti-), két elnök (egy volt tv- és egy magyar IBBY-), színészek, írók/forgatókönyvírók és két nagyszerű zenész vendégszerepel. Ráadásul úgy, hogy mindez hét embert takar. A Képzett társítások – Aegon-estek a Bárkában összművészeti sorozat 13., mint kiderült, nem szerencsétlen előadása épp február 29-ére esett, ilyen jövőre több okból sem lesz. Pikánssá tette az estet, hogy Alföldinek az utolsó napja volt Bárka-igazgatóként (még egyszer vissza is ültette utódját a helyére – persze nem volt komoly), a színészként felolvasó Seress Zoltán pedig március 1-jétől a színház vezetője is.
 A dugig megtelt hajógyomorban szokatlan módon mindkét beszélgetőtárs rögtön Alföldi mellett foglalt helyet, ami a társalgást pergőbbé, villódzóbbá tette. A veszély, hogy az egyik szereplő elnyomja a másikat, Horváth Ádámnál és Békés Pálnál nem állt fenn: hiszen mindketten jól bánnak a szavakkal, s kellően izgalmas az életútjuk ahhoz, hogy pingponglabdaszerűen pattogjanak a válaszok és a poénok. Már csak azért is pingponglabda módjára, mert a beszélgetők – kinek távoli, kinek közeli – meghatározó élménye volt Kína, s az est egy része erről a dinamikusan változó és ellentmondásaival együtt is vonzó, de az átlag magyar számára még mindig ismeretlen és kiismerhetetlen világról szólt.
Horváth Ádám még mindig élesen emlékszik élete több szempontból is meghatározó élményére, amikor Kínában jártak 1956 őszén katonaruhában, a Néphadsereg Művészegyüttese, ahol akkor énekelt, fellépőruhájában. A villamoson azt kellett mondaniuk kínaiul, minél hamarabb, hogy „nem oroszok vagyunk, hanem magyarok” – s így jó eséllyel az addigi zárkózott tekintetek mosolyra váltottak, s olykor még a helyet is átadták nekik. Érdekes volt erre a sztorira Békés riposztja, aki arról beszélt, hogy egy nemzedékkel később, egy 1993-ban kisajátított, eredetileg szántóföldön hogyan nőttek manhattannyi lakónegyedek a rizsföldekből, és ezt megfejelte Seress egy kínai viccel, Kádárral és Mao Ce-tunggal.
 A volt tévéelnök beszélt 56-os hazaérkezésükről, hogy nem akartak kollektíve fellépni Moszkvában, s ez a szabotázs itthon az állásába került. Anekdoták hangzottak el tévéelnöki kocsmai becserkészéséről, további kirúgásairól is, Békés itt csak eggyel „büszkélkedhetett”, az 1999-es tévébeli tisztogatással. Horváth felelevenített egy roppant képszerű, filmjelentbe kívánkozó történetet is, amikor tízévesen véres vattával jelent meg a szombat este náluk összegyűlő és elmélyült beszélgetést folytató irodalmi-művész nagyságok előtt, amire Móricz Zsigmond később is nevetve emlékezett. Mégsem akarja megírni visszaemlékezéseit, mint mondta, ez indiszkréció lenne a részéről, ő pedig rendező, más indiszkrécióját megrendezi, de a saját élettapasztalatait nem írja meg.
Sok szó esett karmesterek, rendezők, írók összehasonlításáról: Békés egy friss, jellemző esettel mutatta be, mekkora sztár egy filmrendező és egy író: a legutóbbi Oscar-díj-átadáson a Coen fivérek a Nem vénnek való vidékért zsebeltek be négy szobrocskát, az átvételkor sokáig áradoztak a jó alapanyagról úgy, hogy egyszer nem hangzott el Cormac McCarthy neve!
Nem vártam, de itt kaptam részben választ arra a talányra, hogy a most folyó Operaverseny és Fesztivál a Mezzo Televízióval rendezvény létrejötte előtt miért állt szóba Szegeddel és Havas Ágnessel
a Mezzo. Ennek egyik oka egy a zenei csatornán sugárzott film lehetett, amelyet Horváth Ádám rendezett celluloidszalagra. Alföldi elmesélte, hogy amikor ennek folytán Szegeden együtt dolgoztak, az egykori karmester tévérendező partitúrával rohangált napokig, és szőröstül-bőröstül megtanulta a felvenni tervezett művet…
A két érdekes személyiség mellett értő-érző felolvasásokat kaptunk Szorcsik Krisztától és Seress Zoltántól Békés kitűnő novelláiból – a szerző ezt a műfajt tartja tömörsége, feszessége miatt a legnehezebbnek, és mivel elég sok műfajban otthon van, hinni lehet neki. Biztos? Biztos. És nem mellesleg László Attila értő-érző gitárzenéje mélyítette el a hallottakat Borlai Gergő halk, finom, ha kellett hallgatni is tudó dobalapjain. A legekkel nem dobálózva, ezúttal is nagyon jó Aegon-esten vehettünk részt.

Horváth Ádám

Rendező, tanár – negyven éve tanít a Színház- és Filmművészeti Egyetemen (régebben főiskola), öt  évig volt egyetemi tanárként rektorhelyettes, ma professor emeritus. Az egyik legsokoldalúbb magyar alkotó, körülbelül 3000 mű, köztük csak tévéjátékból 125 kötődik a nevéhez, számos remek filmet és tévésorozatot készített.
Budapesten született 1930-ban. Egyetemi tanulmányait a Budapesti Agrártudományi Egyetemen kezdte (1948–1949), majd Máriássy Félix tanítványaként szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1965-ben. 1966-ban a BBC Training Cours hallgatója, két évvel később RAI-ösztöndíjas Rómában.
1957-től dolgozik a Magyar Televízióban, 1967-től vezető rendező, 1994–1995-ben az MTV elnöke, utána főrendezője. A magyar televíziózás egyik legjelentősebb alkotó egyénisége, több rendezőnemzedék tanára és mestere, aki önálló műfajt teremtve meghonosította például a teleregény műfaját (Szomszédok 1987–1999), legújabb sorozata az Életképek.
Szinte minden tv-műfajban jelentős művek, köztük élő adások fűződnek a nevéhez, az 51 év során készített műsoraiból lehetetlen bármit is kiemelni – azokról is szó esik majd a 29-i esten. Itt csak annyit: népszerű sorozatai mellett rendezett dokumentum- és riportfilmet, tévédrámát, portréfilmet (olyan alkotókról, mint például Székely Mihály, Ferencsik János, Darvas Lili, Seregi László, Markó Iván, Kun Zsuzsa, Róna Viktor, Orosz Adél, Simándy József, Paul Sacher), balettet, zenés játékot, operát, szórakoztató műsorokat, számos koncertközvetítés és vetélkedő is az ő nevéhez kötődik.
Főbb díjai:
Balázs Béla-díj (1970); Érdemes Művész (1978); Erkel Ferenc-díj (1985); Kiváló Művész (1990); tv-kritikusok életműdíja (1990); Magyar Köztársaság Középkeresztje (2002); Kossuth-díj (2007)

További információk 

Békés Pál

Szintén sokoldalú alkotó: prózát, drámát, gyerekkönyveket, hangjátékokat, filmforgatókönyveket ír, fordít.
 1956-ban született Budapesten. 1980-ban diplomázott az ELTE bölcsészettudományi karán, magyar–angol–összehasonlító irodalomtörténet szakon. 1980 és 1984 között szociológiai felméréseket végző kérdezőbiztosként dolgozott, majd magyar irodalmat és angol nyelvet tanított.
1992–1993-ban a New York-i Columbia Egyetem Fulbright-ösztöndíjasa volt, majd 1997-ben a University of Iowa vendégeként részt vett az International Writing program munkájában.
1994-ig szabadúszó író, majd hat évig a Magyar Televízió irodalmi-színházi főszerkesztője, ezt követően ismét szabadúszó.
2003–2004-ben a Magyar Magic, a nagy-britanniai magyar évad művészeti kurátora.
2005-ben A Nagy Könyv országos olvasásnépszerűsítő program szakmai vezetője.
Színdarabjait, adaptációit jelenleg is több budapesti és vidéki színház játssza; novellái, darabjai angol, francia, orosz, lengyel, olasz, cseh, német, nyelven jelentek meg; fordította Nabokov, Burgess, Updike, Thurber, Woody Allen, Tom Stoppard műveit. A Vígszínház 14 éve tartja műsoron az Össztánc című adaptációját, töretlen sikerrel.
Díjai:
„az év gyermekkönyve” (a Félőlényért – 1992) és Fitz József-könyvdíj (szintén 1992); Déry-jutalom (1998); Soros Alkotói Díj (1999); József Attila-díj (2000); Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2006); Hevesi Sándor-díj (szintén 2006), továbbá több televíziós és rádiós nívódíj, illetve kritikusi díj.
Fontosabb kötetei:
Darvak, regény, 1979
A kétbalkezes varázsló, meseregény, 1984, 1999, 2004
Lakótelepi mítoszok, novellák, 1984
Törzsi viszonyok, novellák, 1990
Érzékeny utazások Közép-Európán át, regény, 1991
A Félőlény, meseregény, 1991, 2001
Bélyeggyűjtemény – bélyegek 1999
A Bűntárs, regény 2004
Csikágó, gangregény 2006
Semmi baj, novellák és bélyegek 2007
Fontosabb színművei:
Egy kis térzene (1983), Szegény Lázár (1984), Pincejáték (1986), A női partőrség szeme láttára (1987), A Félőlény (1990), Össztánc (1994), A dzsungel könyve (1996), TÉVÉ-játék (2000), Visz-a-víz! (2002) (például A dzsungel könyve február 8-án ment 700. alkalommal a Pesti Színházban)
Teljes bibliográfia

László Attila

A gitáros-zeneszerző a hazai dzsesszélet kiemelkedő képviselője. 1975-ben alapította meg a Kaszakő nevű formációt, az Édenkert című lemezük 1983-ban jelent meg. 1985-ben Tony Lakatossal hozta létre a Things nevű együttest, amely hét éven keresztül működött. Pályafutása során olyan neves zenészekkel muzsikált együtt, mint Anthony Jackson, Bob Mintzer, Randy Brecker, James Moody, Tommy Campbell, Dave Friedman.
1987-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (ma már egyetem) tanára és big bandjének vezetője. 1999-ben Szabó Gábor Jazz Életműdíjat kapott. Ugyanabban az évben megválasztották a Magyar Jazz Szövetség elnökévé, amely tisztséget 2005-ig töltötte be. 2000-ben Weiner Leó Zenepedagógiai Díjat, 2003-ban zeneszerzői munkásságáért Liszt-díjat vehetett át.
1992-ben alakult együttese, a László Attila Band számára az eredeti hangvételű zenét jórészt László Attila írja és hangszereli. Az együttes Smart Kid című albuma 1999-ben jelent meg. A 2002-es, Once upon a time című lemezükön Oláh Kálmán kompozíciói is hallhatóak. Legújabb formációja a László Attila Quintet, a 2006-ban napvilágot látott, Just trust! című lemezen mindkét együttes tagjai játszanak, köztük Borlai Gergő dobos is.

 László Attila és Borlai Gergő kettőse 

Borlai Gergő

Az 1978-as születésű, sokoldalú dobos közel két évtizede játszik a hazai zenei élet meghatározó képviselőivel és külföldi zenészekkel, ilyen például Tommy Campbell, Bob Mintzer vagy Trilok Gurtu, aki a világ egyik legnevesebb ütőse.
Kétszer választották meg az év dobosának, s már két életműdíjjal is büszkélkedhet. 2001-ben Arany Dobverő díjat vehetett át, 2004-ben megkapta az Artisjus előadó-művészi jutalmát a kortárs magyar zeneművek bemutatása terén kifejtett kiemelkedő tevékenységéért. Eddig két szólólemeze jelent meg, az elsőt 17 éves korában írta, ezt 1998-ban a BMG adta ki 17 címmel. A második lemez 2004-ben látott napvilágot Sausage címmel, a Tom Tom Records gondozásában.
Bővebben


Oldaltérkép