Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Reneszánsz év 2008 | Úttalan utazás ]


IV. Gyermekirodalmi Fesztivál és Vásár I. – az illusztrációs pályázat eredménye, Pompor Zoltán és Boldizsár Ildikó előadása

Szerző: leho
2008. március 12. 10.01

 A GYIE és a Csodaceruza gyermekirodalmi folyóirat március 7–9-én a Kossuth Klubban rendezte meg a IV. Gyermekirodalmi Fesztivál és Vásárt. Tavaly beszámoltunk az összességében sikeresnek ítélt III. rendezvénysorozatról, s idén is ezt mondhatjuk: a szervezők olyan háromnapos lehetőséget kínáltak, ahol a gyermekkönyvszerzők, illusztrátorok, könyvtárosok, szülők, érdeklődők – és nem utolsósorban a gyerekek találkozhattak egymással. A lehetőségből több esetben értékes előadás, találkozás, eszmecsere lett, néhány rendezvény azonban megrekedt a lehetőség szintjén.

 Kasza Juli 1. díja

A Kossuth Klubban könyvesstandok vártak az aulában. Önálló standot állított két friss kiadó, a Naphegy és a Cerkabella. Előbbi főszerkesztője, Szigethy Katalin büszkén mutatta első „magyar” könyvüket, Nádori Lídia és Kun Fruzsina kötetét, a  Sárkány a lépcsőházban-t. Az utóbbi pedig magyar és külföldi „klasszikusokat” és újdonságokat ad ki, a hazai paletta Sütő Andrástól Zalán Tiborig (rá és könyvére még visszatérünk) terjed. Az egyik földszinti teremben babaszobát rendeztek be. Itt játszani, a lépcsőházban pedig kézműveskedni lehetett (sárkánnyal nem találkoztam).

Szántói Krisztián: Elhagyatva 

Az emeleten, az előtérben egy a témjánál fogva lehangoló, de mindezt annál több nézőpontból bemutató kiállítást láthattunk az elhagyatottságot illusztráló munkákból. Több stílus, módszer és eljárás középpontjában ugyanaz állt/ült: a magát elhagyatottnak érző, magányos, olykor unatkozó gyermek. A GYIE A gyermekek elhagyatottsága címmel hirdetett pályázatot erre az alkalomra. A legjobb három alkotás létrehozója pénzjutalomban részesült. 1. díjas Kasza Juli, 2. helyezett Szántói Krisztián, 3. pedig Radnóti Blanka munkája lett. További díjazottak: Hegyesi Mátyás, Ilyés Juli, Koncz Tímea, Máray Mariann, Szalma Edit. A kiállítás anyagából a tervek szerint az egyesület katalógust készít, amelyet idén április elején a nemzetközi Bolognai Gyermekkönyvvásáron is szeretnének bemutatni, illetve azt követően a hazai XV. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon a Millenárison.

 Radnóti Blanka 3. helyezett alkotása

A Gyermekkönyvszerzők és Illusztrátorok Egyesülete (GYIE) és a Csodaceruza gyermekirodalmi folyóirat március 7-étől 9-ig tartó rendezvényének első napját a szervezők a szakmának szánták, a  Pompor Zoltán napközbeni előadások a fesztivál fő témájáról, a gyermekek elhagyatottságáról és a gyerekkönyvkiadás aktuális kérdéseiről szóltak. A nagyteremben a szép számú érdeklődő előtt az első előadó, Pompor Zoltán – 8 éve a nagykőrösi Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Karán tanít – a magányosság és az elhagyatottság gyerekirodalmi lenyomatát mutatta be. Elválasztotta egymástól a két fogalmat: a magányosságot önmagában nem okvetlenül negatív tartalmúnak ítélte, míg az elhagyatottságot egyértelműen. A két állapot esetében több kiváltó okot említett meg, csonka család, fogyatékosság (mint Süsü esetében), veszteség, halál, beilleszkedési zavarok, s mindegyikre hozott példát is. Megkülönböztette a destruktív és a kitörés lehetőségét magában hordozó helyzeteket. A Bradley, az osztály réme című könyvtől a Két Lottiig, A kofferes kislánytól A kis hercegig, Ranschburg Jenőtől Zelk Zoltánig, Jacqueline Wilsontól Lázár Ervinig számos példával illusztrálta mondandóját. Milne Fülesétől Bab Bercin keresztül Oscar Wilde önző óriásáig differenciálta a közel sem egyforma, és sokszor sem alapesetében, sem kimenetelében nem hasonló történeteket. A fél órába ennyi fért bele, Pompor Zoltánt szívesen hallgattuk volna tovább is.
Őt Boldizsár Ildikó követte, aki a mesékben, elsősorban a tündérmesékben megjelenő lányokról és fiúkról, nőkről és férfiakról beszélt; a különböző nemű szereplők egymáshoz való viszonyát, eltérő feladataikat, szerepeiket, mesejegyeiket vizsgálta. A mesekutató-szerkesztő-író évek óta mesékkel gyógyít, példákat is hozott praxisából. Kijelentette, hogy szerinte a mesék „lélekkísérő szakrális szövegek”. Sok éve egyszer már magyarázta ezt nekem Pálfalvi Dorottya
, de kicsit (nagyon) tamáskodva fogadtam. Boldizsár Ildikót többször hallgatva azonban ma már nem merném csípőből elutasítani az állítást. Gondolom, több ezer meseanyagot vizsgált, ismer, így következtetéseivel nehéz vitatkozni. Elmondása szerint a kilenc mesetípus közül ő  Boldizsár Ildikómég csak az elsőnél tart, a tündérmesénél, ezt a típust vizsgálja immár két évtizede. A tündérmesék lényegében az üdv vagy teljesség elvesztéséről és újramegtalálásáról szólnak. Azt kutatja, hogy ezek a szövegek milyen üzeneteket hordoznak a mai embernek. A meseértés négy szintjét különbözteti meg: az első esetében az olvasó kívülálló, úgy érzi, semmi köze a történet szereplőihez. A második szinten a befogadó a szépekkel, a jókkal azonosul; a harmadikon pedig már a „rosszakban” észreveszi az önmagában rejlő rossz tulajdonságokat is. Boldizsár szerint ezután következik a legfontosabb, a negyedik szint, amikor a mese életünk alakítójává válik, a benne megfogalmazott üzeneteket átültetjük mindennapi életünkbe.
A kutató a maga jól ismert tündérmesés módján szórakoztatta és gondolkodtatta el közönségét. Miért van szükség három fiúra? Honnan ered az eredeti szövegekben nem létező mostoha szerepe? Ki vívhat meg a sárkánnyal? Miért alszik száz évig Csipkerózsika, és mi ébreszti föl? Megállapította, hogy a férfiak általában egy nem váratlan, felkészülést igénylő feladat(sor) után érhetik el céljukat, ami egy elveszett, -rabolt stb. érték meg-/visszaszerzéséről szól, s a nem könnyű úton mindig segítőtársak akadnak az útjába. A nők viszont alapjában véve passzív szereplők (Zalán Tibor erre kontrázott vasárnap, de erről később) addig, míg egy váratlan, általában a házassághoz, egybekeléshez, gyerekszületéshez kapcsolódó eset után válnak aktívvá. Sajnos itt nincs mód leírni minden fontos meglátást, gondolatot, mindenesetre a megjelentek – ez volt Boldizsár Ildikó célja – valószínűleg egy kicsit másképp fognak mesét olvasni ezután. A fesztivál egyik legjobb előadása volt. (Folyt. köv.)


Oldaltérkép