Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain



Madárlesen Paloznakon
Téli álom a Meseterápiás Központban

Szerző: leho, fotó: PP
2011. február 18.

Gould amadinda PaloznakonTavaly, a szeptember 30-i megnyitó után ott hagytuk abba, hogy „így akarták az égiek”. Nemrégiben Paloznakon jártunk újra, hogy megnézzük, hol tart Boldizsár Ildikó és csapata, mi készült el azóta. (Újra megállapíthattuk, hogy a Wirtz házaspár kitűnő feltételeket teremtett.) A látogatás igazi attrakciója kétségkívül a madárház megtekintése volt. A szárnyas égiek kis híján bennünket is elrepítettek!

Köszöntelek a… mesék világában (Sebastian Vettel F–1-világbajnok után szabadon)

A központ nyár elejétől jól átgondolt tíznapos programokkal várja a kiválasztottakat. Az alapítók és Boldizsár Ildikó folyamatosan azon dolgoznak, hogy ha majd érkeznek a gyerekek, tökéletes szellemi környezet várja őket, ez a legfontosabb. Paloznakon elsősorban a szellemnek-léleknek kell szárnyalnia, belső utazásra készítenek majd föl. Ezért is örültünk nagyon a meghívásnak, hiszen tudjuk, a Meseterápiás Központ nem olyan közösségi hely lesz, mint egy pláza. Ha bulvárújság lennénk, megnövelnénk a cím betűméretét, nem ártana némi villódzás, és olyan szavakat röptetnénk, mint exkluzív, unikális, különleges, „csak nekünk”. Ám egyrészt az itt dolgozóktól mindez nagyon távol áll, másrészt a higgadtság nem engedi meg a nagyotmondást, -írást, így csak egyszerűen kijelentjük: exkluzív, unikális, különleges, „csak nekünk” madárház- és központbemutató részesei lehettünk.

 Boldizsár Ildikó  Az egyik báb az ajtókilincsen: Ló Szerafin
 

Ha egy kicsit is adnék magamra, most egy csomó latin ornitológiai kifejezéssel megtűzdelve csillogtathatnám szakmai felkészültségemet. De nem adok, így csupán elfogadva az egyik orwelli biológiai igazság egyik felét, maradok annál, miszerint két láb jó; nagyon mélyre nem ereszkednék az ismeretlen témában, csak amennyire muszáj. Mindent röptében.
A központ kapuja mellett ma már szép tábla hirdeti a Zrínyi utcában a világon egyedülálló vállalkozás létét. A Tündérkert már ősszel is teli virággal igazolta a nevét, télen persze szikárabb, helyette a központ épülete pompázik: szépen be van rendezve, a földszinten Ildikó is lassan belakja a szobáját, ismerős a helyiség, hiszen itt ebédeltünk a népmese napján, de most egészen más képét mutatja.

 

 
 

Mindenütt bábok, kézmívesmunkák a faragástól a lépcsőkorlát fémdíszítéséig, nép- és műművészeti tárgyak, ám egyik sem önmagáért való: mindennek a kovásza a harmónia, amit oly nehezen ír le, mond manapság az ember, mintha szégyen lenne. A polcon játék- és könyvadományok, itt minden a mesékre utal, még a díszpárnák is. „Könyv”-es origamit húztam a megnyitón, ezeken a hajtogatott papírmadarakon egy-egy kívánság volt feltüntetve, mire lesz szüksége a központnak, azaz én könyvekkel segíthettem. Jó társaságba kerülnek: sok naphegyes, animusos kötetet láttam. Az ablakon túl pedig panoráma, hegyek, Balaton. Nem lesz nehéz a távolságot befogni, belefoglalni a terápiába.
Amíg Madár – a központ ornitológusa – ellátja a szárnyasokat, addig Ildikó a sok tervből sorolja a legfontosabbakat. Hogyan képzeli a turnusokat, miként, hova érkeznek meg a gyerekek, hol és mivel várják majd őket, lesz állandó „házi-, munkarend”, még az étrendet is a programhoz igazítva állítják össze. Nagy szerepe lesz nemcsak a szellemiségnek, hanem a kézzelfoghatóságnak is, például a kenyér nem csupán feltálalt élelmiszer lesz, hanem kultúrtörténeti keretbe ágyazzák majd. A szimbólumokat (kalász, élet stb.) egészen közel szeretnék hozni a gyerekekhez. Nagyon logikusnak, egyszerűnek és könnyednek tűnik mindez. Pedig tudjuk, hogy nagyon mély koncepció, sok ötölés és konkrét munka van mögötte. 

 Ami a központ lényege: kanáripár a fészken

És jön a különleges élmény! A madárházban a karanténban kezdjük. Meleg van, padlófűtés, cipőt le. Madár a madáreleségbe valót reszeli, míg Ildikó babapiskótával eteti az egyik papagájt. Egy szemfüles díszpinty kétszer is azzal próbálkozik, hogy hajából fészekanyagot csenjen. A szárnyasokért és a madárházért felelős Madár kifogyhatatlan kedvvel ecseteli, mi minden történt-történik, mire érdemes figyelni. Óriási szárnyasdózisokat kapunk (a negyedére is jó lenne emlékezni). Annyi mondanivalójuk van, hogy alig győzzük követni a történetmesélést.

 Rizspinty 
Gould amandina
 

Milyenek a madarak? Szépek és természethűek, színesek és szürkék, kicsik és nagyobbacskák. Öt földrész szárnyasai jól megférnek egymással a madárházban. Általában hétköznapi értelemben fészekrakók (ennek is nagy szerepe lesz a terápiában), család- (de akadnak csalárd-) centrikusak. A mintaszerű együttélésre számos példát látunk. Az egyik hím kanári először megeteti a tojót, majd mind az öt fészekben ülő fiókát. Látunk hősszerelmest, aki tízcentis létére kétarasznyi szalmaszál-szerűséggel próbálja felhívni magára a figyelmet, így udvarol kiválasztottjának. Ám mindig van egy-két renitens is, aki be akar költözni a másik fészkébe. Akadnak válogatósak, akik a nekik kiszemelt párt nem fogadják el; álmodozók, akik más fajhoz tartozó társba szerelmesek és így tovább. Mintha ilyen történetekről már hallottunk volna...

Madáretető: Gould amandinák, kanári és gyöngyösszárnyú asztrild 
 

Közben nemcsak a madarakban gyönyörködünk, hanem hallgatjuk a madárcsicsergést s azt, Ildikóék miként képzelik a foglalkozásokat a madarak között, hogyan vesznek majd részt a csoportok a madárház pezsgő életében. A madarak elfogadtak bennünket, óriási fürdést csapnak, az egyik sarokban infralámpával felszerelt wellnesrészleg várja őket – „Paloznak Beach”. Épp csak a napszemüveget nem veszik föl. Az egyik olyannyira túlzásba viszi a pancsolást, hogy egy alsó ágon köt ki: a röpképtelenné ázott madár még fél óra múlva is azzal foglalatoskodik, hogy a szárnyát megszárítsa!

Kékfejű papagájamandina és zebrapintyek Ki nem állhatom a vizet (elázott kékfejű papagájamandina) 

 Zebrapinty
 

Nem zavarta őket az sem, hogy sűrűn kattintgattam a fényképezőgéppel. Ezt Madárék még senkinek nem engedték meg, csak ő fotózott itt, és nem is fognak rendszert csinálni belőle. (Kitüntetve érzem magam.) A kétórás madárháznézés nagyon gyorsan elrepült. Kimegyünk a szabadba, ahol egy nyári madárröptető tervét részletezik kalauzaink, látunk kanyargós kijelölt sávokat, amelyek helyén nyáron már ösvények, illetve egy patak fut majd. Lesz egy kis tavacska is a madárház mellett, meg többek közt focipálya.

Liszt-év: lisztféregre gerjed a fürj 
 

Átérünk a folyamatosan szépülő Óperenciás házba. Alagsorában épül a boltíves ebédlő. A vendégszobák és a leendő segítőké még nincs berendezve, az ágyak falapjai még egymásra fektetve várják, hogy helyükre kerüljenek. Ketten kerítéslécekkel ügyeskednek, a kertész is feltűnik, mindenkinek megvan a dolga, csendes sürgés-forgás jellemzi a látszólag mozdulatlan központ téli álmát. Visszaérünk a Tündérkert épületébe. A mesekutató boldizsárildis sorokat ír minden adományozónak, így nekünk is, Madár pedig szép, többnyire már az itteni madárlakókról készült képekkel gondoskodik arról, hogyha netán elfelejtenénk a paloznaki kirándulást (nem fogjuk), akkor a felvételekről eszünkbe jusson.

 Óperenciás ház
 

A panoráma még a ködös, borongós idő ellenére is szép. A sok látnivalótól egy kicsit elfáradtunk. Bambulunk kifelé: ballag egy cica is, kalóznapra vágyik. Négy láb rossz, élénkülünk fel, hiszen itt a macskafélének nincs jó sajtója, ez opus járhat a fejében. De Madár megnyugtat: biztonságos a madárház, nincs esélye bejutni, csupán a ráccsal védett ablakon bámulhat befelé. A fülemüleének itt nem sajtra megy. Ildikót folyamatosan keresik, és délután gyógyít, nem élhetünk vissza a vendégszeretettel. Amúgy is jövünk még, hírvivőnek, krónikásnak, önkéntes segítőnek.

 – Tízes skálán hányas? – kérdezte Madár, mikor kiléptünk a madárházból.
– Tízes – mondom objektíven, vacakolva az objektívvel.
– Csak?
Nem csak. Inkább 10.1-es, valamelyik sportlövészeti ágban 10.1-es is van, a tökéletes telitalálatra, amikor a közepét is középről. Szárnyalós hely Paloznak, szárnyakat ad. Ez már múltkor is kiderült, most pedig már az ég madarainak szárnysuhogása is erősíti ezt. Sok rászoruló gyereknek/családnak lehet majd igazi tájékozódási pont. Pont. A hattyúk illatáról pedig majd a következő látogatás után.

„Simogatni is kell, mert elrepül a madár…”

Mesék Háza

Itt őrizzük a Te mesédet is…
Meséld el nekünk!


Oldaltérkép