Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain



„Semmi sem számít” – Ambrose Bierce I.

Szerző: Mika Kristóf
2004. augusztus 21. 12.11

 Ambrose Gwinnett Bierce
(1842. június 24.–1914. január 11. ?)
Ambrose Bierce-t hazánkban szinte alig ismerik, de a tengerentúlon sokat hallani róla. 1842. június 24-én született az ohiói Meigs Countyban Aurelius Bierce és Laura Sherwood Bierce gyermekeként. Kiskorában, amikor épp nem valami ördögi csínytevést ötlött ki, apja könyveit olvasta, amikről úgy nyilatkozott, hogy „ezeknek köszönhet mindent”.

Családi körülményei sosem voltak kedvezőek, ezért már 15 éves korában elment nyomdai kisegítőnek a warsawi Northern Indianianbe, ahol két évvel később tévesen lopással vádolták, ezért a családja a Kentucky Katonai Intézetbe küldte. Talán itt alakul ki cinizmusa és pesszimizmusa, amely táptalajává válik későbbi munkásságának. 1861-től 1865-ig a polgárháborúban harcolt, ahol megismerkedett a végzettel és a halállal. Sokak szerint a háborúról szóló történetei jobbak még Ernest Hemingway vagy a kortárs Stephen Crane és műveinél is.
A háború után a kincstári újjáépítési osztálynál végzett munkákat délen, emellett ismeretlen területeket térképezett fel nyugaton. Majd San Franciscóba utazott, ahol éjjeliőr volt a US Mintnél (állami pénzverde), és itt döntötte el, hogy az irodalommal fog foglakozni. Ezekben az években alakította ki sajátságos írói stílusát, amely jó pár, az ateizmusát védő traktus írásával járt együtt. Ezenkívül karikatúrákat is rajzolt. Az 1867-es választás jelöltjeinek kifigurázásával olyan sikert aratott, hogy képei felkeltették a figyelmét mindkét tábornak, és a jelöltek elkezdték egymás lejáratására felhasználni őket. Miután nevét sikerült a köztudatba bevezetni, Bierce egyre inkább az írott szót részesítette előnyben. Első próbálkozásai hamarosan megjelentek a Californian című újság lapjain. Először a kortárs Mark Twain és Brete Harte voltak a példaképei, amíg James W. Watkins, a News-Letter szerkesztője meg nem mutatta neki Swift, Pope, Voltaire és Juvenal műveit.
Miután írói stílusa kiteljesedett, Watkins, a News-Letter szerkesztője rátestálta a Town Crier (Kikiáltó) oldalát. Rászabadítva a világra, a lapot hamarosan Bierce kritikái és véleményei töltötték meg. Ebben az időben csak úgy emlegették, mint „Briece, a mindenható”. Watkins 1868-ban titokzatos módon eltűnt New Yorkból, Bierce-ra hagyva az újság szerkesztését. Bierce három év múlva, 1871-ben feleségül vette Mary Ellen Dayt (Mollie) San Franciscóban. A hosszú nászút helye Anglia volt, ahol megismerkedett a Fleet Street Gang nevezetű társasággal, amelynek a tagjai többnyire írók, kritikusok és szerkesztők voltak.
1872 júliusában kiadta első könyvét, a Fiend’s Delight-ot (A démon öröme), amiben a News-Letternek és más kaliforniai lapoknak írt cikkeit gyűjtötte össze. Bár a könyv álnéven (Don Grile) jelent meg, sokan ráismertek Bierce csípős szellemességére, ezért ezek után úgy került be a köztudatba, mint a „Keserű Bierce”. Bierce 1872-ben, 167 cikkel a háta mögött, otthagyta a News-Lettert.
A kaliforniai cikkeiből egy másik gyűjtemény is megjelent, az 1873-ban Chatto and Windus kiadó gondozásában a Nuggets and Dust (Rögök és por). Ezzel még tovább növelte hírnevét, aminek okán meghívták egy bankettre, ahol többek közt Mark Twain és Joaquin Miller is jelen volt. Eugénie császárnő (a megbuktatott III. Napóleon felesége), akit száműztek Angliába, Bierce-t kérte meg egy ügynökön (Mortimer) keresztül, hogy szerkessze a The Lantern (A lámpás) című magazint. Célja az volt, hogy megvédje Poroszországot, és ellenszegüljön Rochefort-nak, legfőbb ellenségének, aki a francia La Lanterne-t (A lámpás) adta ki (vö. francia–porosz háború). Bierce ebben a lapban indította el a később híressé vált Prattle (Fecsegés) rovatát.
1874-ben a Routledge and Sons kiadta a következő kötetét, Cobwebs From an Empty Skull (Pókhálók egy üres koponyából) címmel. Bierce felesége, aki két fiúval, Dayjel és Leighhel ajándékozta meg, visszatért Amerikába. Itt ad életet harmadik gyermeküknek, Helennek. A kislánnyal és Maryvel Bierce csak később, 1874 szeptemberében találkozik, miután San Franciscóba érkezik.
Újra a pénzverdénél dolgozik, rendszertelenül ír cikkeket, egészen 1877-ig, amikor Frank Pixley egy hetilapot alapított Argonaut néven. Pixley Bierce-t tette meg segédszerkesztőnek, aki újrakezdte Prattle rovatát. Ebben az időben William H. Rulofsonnal és T. A. Harcourttal együtt adják ki a The Dance of Death (A halál tánca) című kötetet William Herman álnéven. Ebből a könyvből 18 000 (!) példányt adtak el, és olyan nagy hatása volt, hogy J. Milton Sloluck erre írta cáfolatként a The Dance of Life-ot (Az élet tánca).
Családjával – főleg anyósával, aki ragaszkodik ahhoz, hogy velük együtt éljen – annyira megromlik a viszonya, hogy rendszeres látogatója lesz a Bohemian Clubnak. Ez az elhíresült klub úriemberek divatos italozó- és mulatóhelyeként forgott a köztudatban. Itt „tartozásfelügyelő” (dues-keeping secretary) volt egy ideig. Ám hamarosan ráunt erre is, és kilépett. Bezárkózott a dolgozószobájába, és csak hosszú magányos sétákra hagyta el, olyanokra, mint amilyeneket Poe vagy Lovecraft tett. Eközben az Argonautból a legfontosabb hetilap lett nyugaton, ámde Pixleyvel való vitái miatt 1879-ben elhagyta azt. Két év alatt 87 cikke jelent meg itt.
1880 felcsapott aranyásónak a dél-dakotai Black Hillben a Wells Fargo & Co. megbízásából, de ugyanennek az évnek a decemberében vissza is tért San Franciscóba. A The Wasps nevezetű hetilap tulajdonost váltott, és Bierce-t hamarosan – 1881-ben – főszerkesztőként alkalmazták. 14 évig (1895. szeptember 11-ig) töltötte be ezt a posztot, újra életre keltve Prattle című rovatát.
1887 márciusában a San Francisco Examiner új tulajdonosa, William Randloph Hearst felajánlott Bierce-nek egy állást, ahol – a változatosság kedvéért – szintén Prattle című rovatot nyitott, ám a lapba ezen kívül is több történetet és esszét írt. Azt mondják, ez a korszak volt Bierce írói művészetének csúcspontja, de tragikus módon ekkor követett el öngyilkosságot a legidősebb fia, ekkor vált el feleségétől, aki nem sokkal később meghalt; emellett kis idő múlva meghalt a másik fia is. Ezektől az eseményektől lesz még keserűbb a stílusa, történetei még komorabbak. Nem csoda, ha ebben a depressziós korszakában kezdte el híres mottóját mondogatni: „Semmi sem számít”.

Link:
„Semmi sem számít” – Ambrose Bierce II.


Oldaltérkép