Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain



Fesztiválzárás az Ördögkatlanban
Megint 360 napra

Szöveg, fotó: leho
2013. augusztus 8.

 Az utolsó nap már mindig más. Volt, aki a csapatból sátort bontott, s elindult, hogy ne kelljen a vasárnapot lógó orral elkezdenie (csak a szombatot), volt, akinek a virtuális Volán nem kínált hazafelé buszt, így maradt még egy napig, ennek többen örültek. A többség azonban az udvaron élesztgette magát kanapén, ráérősen reggelizett, rákészülve a fesztiválzárásra.

Tíztől tartottak véradást az óvodában Nagyharsányban, így jócselekedettel kezdtem a napot. Bor helyett sert (és mindenféle kuponokat) kaptunk ugyan jutalmul, de senki nem ezért csapoltatta meg magát. A betervezett ötven főből legalább tizenöt már dél felé meglehetett. Irány vissza a szállásra, a maradók valahogy nem akartak elindulni sehova, olyan jól tud időt múlatni a társaság, végül ebédig otthon ragadtunk, sziesztáztunk, s a kisharsányi három órai Takáts Eszter helyett Palkonyára indultunk a fél hatos Takáts Eszterre.

Palkonyán egy gyors „egy a párna, egy a stempli” után örömmel fedeztük föl a patak partján a mosdótálat megint az út mellett, ez egyfajta sajátos jelképe a fesztiválnak. A rekkenő hőségben mindenki árnyékot keresett, ki a patakparton, ki a pinyókban (N. B. Mayer pincészet!), mi ezt célzottan a Hárságyi rosé kisszínpad mellett tettük, ahol Takáts Eszter épp elkezdte a műsorát (Szeressünk!). Nem a szokásos egy szál gitárral vidámkodjunk! felfogásban (ilyen környezetben még talán a tucctucc is elmenne, de ez viccvicc); szellemes és mély örömzene ez, annak ellenére, hogy sok dalát dugig szomorúsággal pakolta meg. Ám elég az előadó őszinte és tiszta mosolyát nézni, és máris visszatér az életkedv. Palkonya a legszebb település a katlanfalvak között, és a pincék közti kis színpadok felállítása telitalálat.

Még akadt néhány percünk, így belehallgattunk a Técsői Banda máramarosi népzenéjébe. A hét órás buszt kellett elkapnunk, hogy átérjünk Kisharsányba, de állandó fuvarosaink, kedvenc hölgypárosunk, ha meglát, már húzódik is le az út mellé, hogy felvegyen. Ők a Narancsligetbe, Alexander Balanescu és Ada Milea koncertjére siettek, ami sokak szerint az angolul tudók számára igazi csemegével ért fel. Mi a Szentimentáléra, megtudni, hogyan is hangzik a 30y light lemeze élőben. Ünnepségbe csöppentünk, este nyolckor fesztiválzárót tartott Kisharsány, megtelt a templom melletti tér, a Koccintáson helyi nedűkkel kínálgatott mindenki – borverseny is zajlott –, s az Énekvarázs keretében hagyományteremtő szándékkal elénekeltük többek közt azt a népdalt, amit már Freddy Mercury is ismert. Menzel sajnos idén nem jöhetett, de egy-egy ilyen lemondás mindig benne van a pakliban.

Benéztünk a Kovács udvarház pajtájába, ahol a Romungro Gipsy Banda húzta, aztán leheveredtünk a Made in Pécs színpad elé. Beck Zoli már tavasszal előrevetítette, hogy a Szentimentálét nem a nagyharsányi focipályán mutatják be. Erre a Kovács udvarházi színpad alkalmasabb, a kietlen talajával együtt is bensőségesebb terep. Élőben a lemez jobb, ütősebb, remek volt a hangulat, nagyszerű vendégekkel (Rozs Tamás például).

A katlanbusz indulásáig még lehetett néhány perc, de itt már megszokott, hogy elég kitenni a hüvelykujjat. Ezúttal egy pécsi fiatal pár vett föl, épp a Szabó Balázs Bandájára igyekeztek, illetve a Kiscsillagra. Előbbi koncertjének mintegy a közepére érkeztünk meg a nagyszínpadhoz, legutóbb még a Suhancos keretében láttam a zenész-énekest, abból a korszakból is játszott egy átdolgozott Bájolót. Furcsa érzés Radnótit („Rebbenő szemmel ülök a fényben, / Rózsafa ugrik át a sövényen”) hallgatni rockkoncerten, a csillagos ég alatt: Szabó Balázs azonban mestere a nép- és a kortárs zene összefésülésének.

Aztán elérkezett a vég: a szokásos fesztiválzáró Kiscsillag. Jó felvezetésként Lovasi bemondta a vízilabda-győzelmet, de a Kiscsillag aznap nem tűnt különösebben motiváltnak, vagy mi éreztük a 30y-nal: Hogy itt kell hagynod mindent / hogy megint csak jövőre / és sötét lesz megint 360 napra… A szokásos zárás üvöltése most is messze hangzott: „Nem vagyunk normálisak!” És ez itt így normális. A mezítlábas fesztiválon idén 35-40 ezer látogató vett részt a mintegy 350 programon. Mennyi mindent hagytunk ki, de majd jövőre!

Írásaink az öt napról:
Megnyílt a VI. Ördögkatlan. Nem szeret hiába
Szerda az Ördögkatlanban. Mulatság – egy turista mit tehet
Csütörtök az Ördögkatlanban. Kompromisszumok nélkül – Jó’ van!
Péntek az Ördögkatlanban: tartozás az ördögnek és az angyaloknak – Requiem


Oldaltérkép