Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain



Többen lettem
Szakmai nap a Meseterápia Központban

Szerző, fotók: leho
2012. szeptember 29.

 Két éve, a népmese napján nyílt meg a Meseterápia Központ Paloznakon, tehát újabb év telt el a tavalyi első szakmai nap óta. Szeptember 28-án az alapítók és a központ munkatársai az elmúlt egy év rubrikákba nem szorítható eredményeiről számoltak be a meghívottaknak. A gyönyörű időben nem felhőtlen balatoni kikapcsolódásra indultunk, Boldizsár Ildikóék tevékenysége mást ígért.

Mindig felemelő a Meseterápia Központba menni. A Tündérkert valóban olyan, mintha tündérek igazgatnák, a központban ma már minden a jól megálmodott helyére került. A program vezetője, Boldizsár Ildikó és az alapítók egyike, Wirtz Ágnes csillogó szemmel és széles mosollyal, utóbbi férje, Albrecht pedig magyar Isten hozott!-tal fogad, a mosoly mindenkinél természetes. Ahogy végignéztem indulás előtt az itt készített korábbi felvételeken és pénteken újra találkoztam a központ alkalmazottaival, az itt dolgozók ezzel is tisztában vannak, ily módon is harmóniára törekednek.

 

 

A harmónia kulcsszó, mint az előadásokból is kiderült. A „paradicsom” ugyanis – amint az egyik gyerek fogalmazott – csak a kitűnő feltételeket, környezetet adja, a terápia belül, a fejekben a mesék által zajlik. A központ, illetve az alapítvány az alapító okiratban az állami gondozott és a kifejezetten tehetséges gyerekek vendégül látását tűzte ki hosszú távú célul. Idén négy állami gondozott, illetve egy speciális csoport érkezett.
A szakmai nap úgy kezdődött, ahogy az előző zárult, ugyanazzal a rövidfilm levetítésével. A kilencperces film – a központ másik szakmai kulcsfigurája, Madár dokumentálja mozgó és álló képekkel az eseményeket – kellően a témára hangolt.

   
 

Albrecht Wirtz előbb magyarul, majd angolul beszélt céljaikról, a központ legfontosabb eredményeiről. Örömmel számolt be arról, hogy a magánkezdeményezés továbbra is folytatódik, de már két jelentős támogatót is maguk mögött tudhatnak, az egyik a CIB Bank, a másik a Mol.
Boldizsár Ildikó röviden vázolta, milyen módszerekkel dolgoznak, hogyan építik fel egy-egy csoport tíz napját. Már jó előre felmérik, kiket fogadnak, megismerik az élettörténetüket, találkoznak is velük.

 
 

Minden csoport más, van most már olyan is, amelyik másodszor járt Paloznakon. Az utánkövetésről is sok szó esett, folyamatosan tartják a kapcsolatot az gyermekvédelmi intézetekkel és a nevelőszülőkkel. Idén előfordult, hogy nem csupán egy intézményből verbuválódott a csoport, hanem nevelőszülőktől jöttek a gyerekek, nem ismerték egymást. A csoportokra, gyerekekre személyre szabott terápia, mindenkire más mese vár. Ildikó elmondta, hogy az egyik csoport központi szimbólumává a hajót tették, s milyen fokozatosan érték el, hogy ki-ki megfogalmazza az életcélját (iskola, család stb.), elképzelje a kikötőt, mindezt mesékkel, de hajókészítéssel, úsztatással s tavi barlangi csónakázással összekötve.

 

Rizspinty  
Gould amandina

A mesék (gyökerek) mellett nagyon fontos terápiás segítők a madarak (szárnyak). A szárnyak „felelőse”, Madár mesélt a madarak magas hőfokú, intenzív életéről. Ma már több tucat madárfaj mintegy 200 példánya él a madárházban, s különös kapcsolatot, bizalmi viszonyt alakítanak-alakíthatnak ki az emberekkel. Érdekességként beszélt a sztár, a középmezőnybe tartozó és a periferikus helyzetű madarakról, akik tulajdonságaik alapján vívják ki ezt a pozíciót a gyerekeknél. Előfordul, hogy míg egy madár senkinek az érdeklődését nem váltja ki, s ő sem közeledik senkihez, addig egyes példányok nagy népszerűségnek örvendenek (például a 40 fiókát felnevelő Zeusz és Héra), s olyan is akad, aki megtalálja a barátját, „testvérét” (speciális eset: az egyik beleszeretett a gondozóba). A madarak életén – fészekrakás, családalapítás, egymás közötti viszony – jól lehet modellezni az emberi kapcsolatokat is.

 
 

Egy film segítségével bemutatták N. történetét. A 60 IQ-s, magának való húszéves fiú alig beszélt, azt is nehezen érthetően. Nagyon lassan nyílt meg, majd folyamatosan bekapcsolódott a közösségi programokba. A terápia végére saját mesét írt – amit a szakértők szerint az intelligenciaszintje eleve kizárna – és szívesen el is mondta a többieknek. (A mesét hangfelvételről mi is meghallgattuk.) A madarak közül a gerléket választotta „testvéreinek”. A barátság annyira kölcsönös volt, hogy egy év után a találkozáskor a gerle „testvér” rögtön a vállára szállt. Többen lettem – fogalmazta meg tömören a paloznaki tíz nap eredményét.
A harmadik pillér a meseközpontban a Fabrika, az a műhely, ahol a gyerekek alkotnak. Hol hajót, ami az életüket szimbolizálja (és nem kap léket a Tündérkert kis patakján a próba során); hol könyvet, amelynek címe Az én bolygóm. Utóbbiból láthattunk néhányat, a témája: ki hogyan képzelné el szabadon a saját bolygóját, kit és mit vinne oda magával, hogyan élne. Azaz a múlt (gyökerek) megismerése mellett a jövőtervezés (szárnyak) is a terápiás célok egyike.

 

 

Minden évben egy-egy speciális csoportot fogad a meseközpont, tavaly leányanyák voltak itt gyerekeikkel, idén öt, nem élet elleni bűncselekmény miatt elítélt fogvatartott anya találkozhatott gyerekeivel, és beszélhették ki gondjaikat, bajaikat. Ha a társadalom komolyan gondolja, hogy az elítélteket büntetésük letelte után vissza kell vezetni a közösségbe, akkor az ilyen előremutató programoknak óriási haszna lehet. Az első napok igen feszült időszaka után (veszekedés, sírás stb.), a sok beszélgetést, mesélést és „csapatépítő” tevékenységet (kenyérsütés, közös nemeztakaró készítése stb.) követően a traumatikus viszony anya és gyerek részéről is oldódott.

 
 

A prezentációk, a képes és élőszóban előadott beszámolók megrázóak voltak, végig gombóc ült az ember torkában, amikor ezekbe a tragikus sorsokba csupán bepillantottunk. A mellettem ülőnek végig pirosodott az orra, és a meghívottak sűrűn fújták az orrukat – pedig hatásvadászatról szó sem volt, nagyon keveset mutathattak meg valójában a központ alkalmazottai abból, ami nap mint történhet egy-egy csoportterápia során, őrületesen nehéz és szép munkát végeznek.
Paloznakon többen lettem. Ezúttal is katartikus élményekkel távoztunk.


Oldaltérkép