Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain



Nem építettünk magunk köré elváráshalmazt – Interjú Beck Zoltánnal, a 30Y frontemberével

Szerző: leho
2009. június 14. 12.34

Beck ZoltánAz érdi II. Első Fesztiválon június 21-én lép fel a 30Y. A banda nyáron fesztiválról fesztiválra jár, de azért a tagok új számokon is dolgoznak, amelyből kettőt a hét végén lesz szerencsénk megismerni. A 30Y fergeteges koncertet adott Esztergomban szombaton, s a Fesztergomon beszélgettünk Beck Zoltánnal a zenekar kisbuszában a stílusukról, a hobbizenéről, a Hubertusról, sztárallűrökről – miközben a Vad Fruttik vadul hangolt, majd a húrokba is csapott.

– Sokan sokáig Kispál-árnyékzenekarnak tartottak, amely szerepből régóta kiléptetek. Miben segített nektek a Kispál és a Borz?
Beck Zoltán: Elsősorban abban, hogy a Kispál és a Borz a kilencvenes évek elején, közepén meg tudta változtatni a magyar rockzene addigi képét, hangulatát. Emiatt nagyon fontos zenekar volt, ami mellett zenehallgatóként sem tudnál elmenni. Másrészt 2004 őszén voltunk a Kispál előzenekara, s az év végén jelent meg az első lemezünk. Nem tudom, hogy ezek a koncertek ismertségben mennyit jelentettek, a fontosságát ma inkább abban látom, hogy egyáltalán színpadon, tényleges színpadon játszhattunk. Ismeretlen zenekarként nem azt teszed fel magad számára kérdésnek, hogy hányan kíváncsiak rád, hanem azt, hogy színpadra engednek-e egyáltalán. Aztán meg Dióssyval [Ákos – a Kispál billentyűse] vettük fel az első lemezt – nem volt persze pénzünk –, egy utazó stúdióval, egy keverővel, folyamatosan rögzítette a koncerthangot. Ennek a 3-4 koncertnek az anyaga lett végül a 30Y első lemeze.

 Beckek hangolása

– Mindenki tudja, hogy egyetemisták voltatok az alakulás pillanatában. Befejeztétek-e mindannyian, illetve civilben mivel foglalkoztok?
– Az elmúlt évek alapvetően azt mutatták, hogy a zenekar „a” zenekar. Akinek a zenekar hobbi, az inkább ne alapítson zenekart, inkább csináljon valami tök más dolgot. Járjon a haverjaival kocsmába, mondjuk. Soha nem tudtam úgy viszonyulni a zenéhez, hogy hobbi vagy pusztán megélhetés kérdése legyen. Sosem értelmeztem magam másként, mint a 30Y énekese. Ez így volt az elején, amikor nem kerestünk vele pénzt, és így van mostanában is, amikor keresünk.
Hogy az „aggódó” kérdésre is választ adjak, ami a zenekar tagjainak személyes sorsát illeti, Zaza [Beck László dobos – az öcs] és Endi [Gradvolt Endre gitáros] is befejezték az egyetemet, s bár egyikőjüknek sincs a kezében az oklevele a hiányzó nyelvvizsga miatt, hosszas egyetemkerülés után mindketten bölcsészdiplomát szereztek. Egyszer biztosan átveszik… A zenekarban mindenkinek a saját választása, hogy dolgozik-e, és mennyit tud vagy akar vállalni. Én örülök annak, hogy mellette tanársegéd vagyok a bölcsészkaron, egy másik világban is tudok kicsit gyalogolni, ez nagyon jó kaland.

– Mit adsz elő az egyetemen?
– Irodalomelmélettel foglalkozom alapvetően, a romológián tanítok, a cigány irodalom talán az, ami a leginkább érdekel.

– Hogy tudnál kedvet csinálni a 30Y-hoz a könnyűzenét szerető, de titeket nem ismerő embernek? Mit játszotok? Hogyan határolod be a zenéteket?
– Valahogy úgy van ez, hogy megmenekültünk attól a rémtől, ami nagyon sok zenekart be tud zárni: nincsenek stíluskorlátaink. Olyan volt az alakulás útja, úgy szerveződött a zenekar, minden tudatosság nélkül, hogy nagyon szabadon mozoghatunk máig a zenei stílusok között. Ez nagyon jó, mert képzelj el egy reggae-zenekart, amelynek reggae-ben vagy skában kell minden gondolatát megfogalmaznia. Ez a szűk tér a műfajkorlátok miatt, amit nem lehet átlépni, szerencsére ránk nem vonatkozik. A 30Y a szó legegyszerűbb értelmében rockzenekar. Az alternatív jelzőt nagyon nehéz értelmezni, sokkal kevésbé határozza meg a zenei műfajt, mint inkább egy életvilágot. Alternatív zenekar volt a Bizottság, a Vágtázó Halottkémek, az Európa Kiadó, a Pál Utcai Fiúk, a Kispál vagy a Hiperkarma – ezek mind más gyökerű zenét játszanak, játszottak; egészen máshonnan közelítik meg a zenét. Kedves metálos meg hardcore-os barátaink szokták mondani, hogy mi vagyunk az egyetlen alternatívnak tartott zenekar, amelyik a keményebb rockzene hangzásvilágát is beemeli a zenéjébe. Ezt dicséretnek vesszük a kemény rockot kedvelőktől. Szeretjük a torzítót, ez alap, meg a súlyos témákat. Meg vannak nagyon halk, szentimentális dalaink is, meg vannak szörnyű elborulásaink is. Ha tehát azt kérdezed, hogy mi számomra a 30Y, akkor azt válaszolnám, hogy a zenekar nekem a legnagyobb szélsőségek megélését jelenti.

 Endi „A 30Y a szó legegyszerűbb értelmében rockzenekar”

– Mennyire „játszotok” a programmal?
– Nagyon nehéz repertoáron tartani sok dalt. Eleinte a zenekaroknak pont annyi daluk van, amivel ki tudnak állni. Nem tudnak még csak a sorrenden sem változtatni, mert akkor nem passzolnak a számok. Ezt mi is átéltük. Most, négy lemez után az a helyzet, hogy nem lehet repertoáron tartani 55-60 dalt, mert egyszerűen nem tudod jól játszani őket. Hiába tudod valamennyire mind a hatvan dalt, nem lehet mindig ebből válogatni az aznapi húszat. Helyette inkább azt szoktuk csinálni… a Marci Nirvanát énekel?! [Likó Marcell, a Vad Fruttik énekese] …hogy 25-32 dalt tartunk repertoáron, amiből nagyjából 20-22 fér bele egy másfél órás koncertbe. A turné előtti másfél hónapot általában próbával töltjük, és ekkor rakjuk össze azokat a dalokat, amikről úgy véljük, hogy a mi világunk aktuálisan. Most éppen volt két hét szünetünk, hogy rá tudjunk fordulni a nyári fesztiválszezonra, így az érdire is. Eleve a klubkoncertekhez képest másfajta színpadokon állsz, kicsit monumentálisabb megszólalás kell, mert ez nem az a tömör, izzadós, sötét világ – ez egy sokkal nyíltabb történet. Erre össze kellett pattintanunk egy új repertoárt. 8-10 dalt még belepasszíroztunk a kézben tartott számokba. Nagyjából ez a maximum, amit egy zenekar jól tud játszani.

– A honlapotokon új számokról lehet olvasni. Mit lehet ebből Érden hallani?
– Érdre is készülünk új dallal. A Gyereknek bátor című dal felvételével és a keveréssel két hete végeztünk, egy-, másfél hét múlva mindenféle felületeinken elérhető lesz. Azt mindenképpen visszük. Minden dalnak az az igazi beérése, amikor előadjuk, nem a próbaterem. Mi magunk is akkor ismerjük meg a dal számos tulajdonságát. Zaza rakja össze az aznapi koncertprogramokat, tegnap kisebb meglepetést okozott azzal, hogy berakta a 6milliárd című dalt, amit a Szentimentáléra írtam [a 30Y akusztikus programja]. Szerintem Érdre azt is visszük. És persze játszunk dalokat mind a négy lemezről.

– Milyen közege van most az alternatív zenének Magyarországon az interneten kívül, ahol mindenki megjelenhet?
– Kevés út létezik, és azok nagyon szűkek. Ezért is van az, hogy a zenekaroknak az a néhány év a legnehezebb, amikor várják, hogy valamiféle terek megnyíljanak előttük, ahol megmutathatják, hogy milyenek. A legrosszabb az, hogy bár nagyon sok jó zenekart ismertünk-ismerünk, legtöbbjük azelőtt meghal, mielőtt egyáltalán le tudta volna magát mérni. Ez a legrosszabb a zenekartörténetekben, hogy nagyon sok a beteljesületlen álom. Magyarországon a zenekarok szelekciója nem úgy történik, hogy először megmutatják magukat, egy részük kiesik ebből a rostából, mások fennmaradnak; hanem sokkal inkább úgy, hogy ki kell bírni az első három-négy évet [„15 év múlva ismertek lesztek” – mondta nagy Feró a Quimbynek, mesélte Varga Livius], és ha szerencséd is van, akkor te lehetsz például a 30Y. De igazi odaérés-élmény nincsen. Annyi pozitív hozadéka azért van, hogy nagyon erős kohézió épül ki és nagyon erős kapcsolatok jönnek létre így a zenekarokon belül.

„A zenekar nekem a legnagyobb szélsőségek megélését jelenti”  „Az elképesztő üresség az, ami lejön velünk a végén a színpadról”

– Ti most erősek vagytok?
– Igen, határozottan!

Tehát ez tartós formáció?
– Igen, a 30Y ez az öt ember. Ha nem, akkor az már nem a 30Y. Nagyon bizakodó lehetek, ha arra gondolok, hogy Sárközy papa [Zoltán – billentyűs hangszerek] 2002-ben érkezett, azóta nem volt tagcsere. Nincsenek köztünk feszültségek, „zavaróan” demokratikusak vagyunk, emiatt egy kicsit lassúak is a döntéseinkben. Nem elég, hogy demokratikusan döntünk mindenről, ráadásul mindenkinek vétójoga is van. Senki sem úgy játszik a zenekarban, hogy úgy gondolja, neki csak annyi a dolga, hogy hozza a hangszeres tudását, mindenki az „egész” is. Nincs frontember-fétis, hogy majd én megmondom, mi legyen. Nem is vagyok jó vezető, tehát eleve biztosan problémák lennének ebből. A döntéseink inkább a meggyőzésen alapulnak, leülünk, megbeszéljük, iszunk közben valamit, ilyesmi. Ezek fontos dolgok, mert van évi 70-75 koncertünk, ebben a buszban utazunk, többet találkozom a zenekar tagjaival, mint a csajommal.

– Mindig van motiváció a zene-/szövegszerzéshez?
– Úgy van ez, hogy például amikor a harmadik lemez, a Semmi szédítő magasság készült, nem voltam túl jó passzban, onnan is került ki a legkevesebb dalszerű dal, ez egy sokkal komorabb, sötétebb lemez, zeneileg pedig fifikásabb, szofisztikáltabb, vagy minek mondjam, mint bármelyik. Nagyon hangzásfüggő album lett. Inkább egy egész folyam lett a lemez, sokszor nincs is a számok között szünet. Inkább zenékben gondolkodtunk, és nem dalokban, valaki azt írta róla, hogy konceptlemez. A Csészényi téren és a No. 4-en pedig inkább dalok vannak, amik összeálltak lemezzé. A Semmi szédítő magasság inkább lemez, nehéz feldarabolni, küzdöttünk is vele, hogy a koncertrepertoárba hogyan rakjunk belőle dalokat. Nagyon nehéz volt más dalok kontextusába beleilleszteni. A szövegekkel is szenvedtem, de szerencsére Endi besegített a szövegírásba. Valamikor nincs elég kraft bennem, nem találom meg a megfelelő formákat; a megfelelő szavak nem jönnek oda hozzám. Van, amikor pedig elképesztő mennyiségű ötlet születik rövid idő alatt. A No. 4 esetében több mint 40 daltémát vettünk föl, amiből 12 maradt.

– Talonba teszitek ezeket a dalokat?
– Inkább el szoktuk engedni őket. Hogy átvigyünk dalokat, az nem jó megoldás. Nemrég hallgattam egy nagyszerű Esterházy-estet, percenként az volt az érzésem, hogy ki kell szaladnom a nézőtérről, és át kell ölelnem, hogy én is ezt gondolom, kösz! Arról a paradoxonról beszélt, hogy csak akkor maradhatnak ötleteid, ha bármikor el is tudod engedni őket. Nagyjából így vagyunk a régebbi dalokkal, dalféleségekkel, amelyek nem kerültek lemezre. Nem nagyon szívesen nyúlkálunk vissza értük, nem kell a biztonsági játék. Olyan érzésem van, hogy annyi jó ötletünk lesz még vagy lehet.

 „Nincsenek köztünk feszültségek, »zavaróan« demokratikusak vagyunk”

– Ezek szerint még befelé mentek az erdőbe.
– Igen, azt hiszem. Nem akarunk foglalkozni azzal, amit magunk mögött hagyunk. Nem ez a dolgunk. Inkább az, hogy megcsináljuk a másfél órákat, hogy azt érezzük, az elképesztő üresség az, ami lejön velünk a végén a színpadról. Mert mindent fönn hagytunk. Nincs más dolgunk, és ez nagyon kényelmes állapot. Ez ugyanaz, mint a stíluskérdésednél. Nem építettünk magunk köré elváráshalmazt, aminek meg kellene felelni.

– Vigyáztok, hogy a sztárallűrök elkerüljenek?
– Nincsen bennünk ilyen. Sosem voltunk elzárkózóak, amikor nyolc embernek játszottunk, akkor is beszélgettünk azzal, aki a nyolcból odajött, most meg beszélgetünk a néhány százzal. Talán a fesztiválkörülmények között kicsit nehezebb. Nem backstage zenekar vagyunk, hogy felmegyünk, és ott is lakunk. Eleve kimegyünk korábban, néha maradunk is egy napot, mert egy csomó más zenekart is meg akarunk hallgatni a fesztiválokon [este fél hétkor már ott voltak a 23 óra körüli kezdés ellenére]. Ugyanabba a sorba állok lángosért, és én is lángost eszem, nem kaviárt. Egyébként meg hülye proligyerekek vagyunk iparvárosokból! Miért lenne ettől bármelyikünk is elszállva? Néha egy kicsit szószátyár vagyok, mint most is (nevet) – de ez nem ettől van!
Ja, egy sztárallűröm van, csak egyfajta röviditalt tudok meginni, a Hubertust, szénsavmentes vízzel. Ez a kettő az én fétisem. Kora tinédzserkorom minden ízét érzem a Hubertusban. Ha nagy baj van, és égen-földön nincsen Hubertus a környéken, akkor megengedő vagyok a Becherovka irányába. Pálinkával nem tudok énekelni. Az nagyon erős nekem, és nagyon legörcsölök tőle hirtelen. Sörözni meg nem tudok. Ilyen jelentős allűrjeink vannak! Nem vagyunk nagyon kényesek a színpadon sem. A színpadi munka pedig akkor jó, ha a körülötted lévők is élvezik, ha együtt tudsz dolgozni mindenkivel. Kecske [Kellényi Gergely] meg Balázs [Koncz Balázs] látják el a színpadi dolgainkat, és Zsolti [Pálocska Zsolt], a hangmérnökünk dolgozik a pultban. Nem tudom elképzelni, hogy feszültség legyen a színpad szereplői között. Szeretünk együtt dolgozni a színpadmesterrel, ő ismeri a rendjét a színpadának, mit hogyan csináljunk stb. Nem hiszem, hogy forradalmi tett lenne, hogy én énekes hősként a rám vetülő reflektorok fényében fikáznám a színpadmestert. Ez nem hőstett. Másfél órára mi, akik együttműködünk a produkcióban, vagyunk a 30Y, közösen. Kéréseink vannak, és próbáljuk használni az olyan szavakat, mint a „lécci” meg „köszi”.


Oldaltérkép