Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Cédé | Dévédé, film, tv | Koncert | Könyv ]


Jó levezetés – vasárnap a Szigeten

Szerző: PP, fotó: leho
2011. augusztus 23.

 A vasárnap nálunk is jól hangzó nagy és itthon kevésbé ismert neveket, valamint tehetségeket tartogatott. Mindhárom nemzetközi nagyszínpadon kitűnő zenekarok léptek föl (például Manic Street Preachers, White Lies, Cheikh Lô, Cowboy Junkies, Sonata Arctica), s külön öröm, hogy az egyiken magyar volt a headliner (Tankcsapda). Két érdekesnek ígérkező énekesnő lépett föl az A38-wan2-n: Marina Lambrini Diamandis és Selah Sue, és az MR2-Petőfi is jó hazai erőkkel, változatos palettával várt.

Az már reggel látszott, amikor megérkezett a Sziget stábjától a személyes programfüzet aznapi műsoraira invitáló e-mail, hogy az utolsó nap sem tudok mindenütt ott lenni, ahol szeretnék, még Budapesten és a hajógyárin belül sem.

  
 

Aztán már benn dobott az egyébként nyomott hangulatomon, hogy a bejáratnál épp elcsíptem egy hagyományos házasságkötést, mindenki örült. Ám a helyrebillentést végképp a Gogol Bordello szolgáltatta, a megszokott őrültségekkel, jókedvvel szervírozták az önmagában nem is annyira ütős számokat, azonban amit a színpadon művelnek, az kell ebben az idősávban a nagyszínpadokra. Ha az előadásukat nézi az ember, önkéntelenül kisimulnak ráncai, s egy időre feledi a rögvalóságot.

  
 

Majd az előző napon felbuzdulva a Fidelio Octopus nagysátrát céloztam meg, ahol Garaczi László Ovibrader című előadását mutatta be a Pillanat Színház Bagó Bertalan rendezésében. A fejhallgatóval fejvértezve élvezetes/nyugtalanító/homlokráncolós gondolatokat ébresztő darabot élvezhettünk a férfilélek, -gondolkodás, -beállítódás csúcsairól és mélységeiről – Garaczi-tálalásban.

 
 

A másfél órát nem bántam meg, ugyanakkor az irodalmi agykurkászást le kellett önteni sörrel meg némi finn metállal, a Sonata Arctica húzta épp el a Rock-Metal Nagyszínpadon a fémzene kedvelőinek számos nótáját. Nagy szó és szép gesztus a rendezők részéről, hogy a banda külföldön jól csengő neve ellenére a fő műsorszám aznap este itt a Tankcsapda volt, olyanok után, mint a Judas Priest vagy a Motörhead.

   
 

Révedezésre egyébként amúgy sem jutott idő, hiszen ha puhább kiadásban is, de egy még nevesebb rockbanda lépett föl újra a Pop-Rock Nagyszínpadon, a walesi Manic Street Preachers. Tíz lemezükről szinte csak slágereket vittek színre. A frontot tartó gitáros James Dean Bradfield és a basszeres Nicky Wire, valamint a dobos Richey James Edwards olyan zenét játszik, amely átlép az egyes stílusokon, és akár a grunge, akár a metál rajongói szívesen hallgatják. Jó értelemben vett dallamos rockzenéjükben minden megvan, ami a nagyszínpadra kell: ismert dalok, jó zenészek, ütős szólók, és aki fan, az énekelheti a fülbemászó nótákat. Egyszóval az egyik legjobb bulit láttam a Pop-Rockon, illetve háromnegyed órát belőle, hiszen másutt is zajlott az élet.

   
 

Át kellett ruccanni a Tankcsapdára, hogy mit szól a külföldi metálközönség (Lukács: ez mégiscsak a szájba… [M]agyarország!) a honi legnagyobb koncertező rockegyütteshez. Ez viszont azzal járt, hogy nem láthattam a szenegáli Cheikh Lôt, pedig először léptek föl nálunk, s ugyanígy a mutatós görög Marina Lambrini Diamandist (Marina and the Diamonds) sem, sajnos nem vagyok robot.

     
 

A Tankok viszont kitettek magukért a Szigeten, nyugodtan írhatjuk, hogy szokás szerint megtöltötték a teret, erősen kezdtek, hiszen fülledt, forró nyári este volt (s a Duna-parton egy-két nő aznap este is biztos megkérdezte)… Nekik sem esik nehezükre összeállítani egy másfél órás blokkot (jóval hosszabb lett) a húzódalaikból, majdnem le is ragadtam, de a józan ész elvitt egy kis kitérőre, a Cowboy Junkiesra.

   
  

A kanadai együttes 1985-ben alakult, a három Timmins testvér alkotja a magját, s itt is – igaz, már nem hamvas, de nagyon vonzó, érett – nő az ikon, Margo Timmins. Az együttes meghitt perceket szerzett a sajnos eléggé sovány közönségnek, a bőség zavara némely nap nemcsak a Sziget kis-, hanem nagyszínpadainál is érezhető volt. Ebben a versenyben a Világzenei eléggé hátrányos helyzetű, hiszen a terep egy távoli csücskében fekszik, így aki több vasat tart a tűzben, az lehet, hogy lemond a negyedórás sétáról. Ezt az elvet követve három szám meghallgatása mi is maradtunk a Pop-Rock, a Rock-Metal és az A38-wan2 háromszögében. A Tankcsapda végig hatalmas hőfokon (volt némi lángcsóva is) szolgálta ki a közönségét, járt a rock and roll rugója, még jóval este tíz után is dübörögtek, mindenkinek bebizonyítva: itt vannak.

 
 

A nap utolsó meglepetése számomra a 22 éves belga énekesnő, Selah Sue fellépése volt. Nagyon sokan préselődtek össze az A38-wan2-n, gondolom, a több mint tízezer holland/németalföldi jó része itt nyomult. És nem csupán a csinos előadó két szeméért jöttek, ami persze nem hátrány, de egész koncertidőt kitölteni csak a szép pofival nem lehet. Selah Sue esetében közel sem a külcsín dominál, nagyon tehetséges, jó előadó, aki képes magával ragadni a dalait nem is ismerő publikumot is. Szívesen megnézném egész estés változatban is.

  
 

Mindent egybevetve vasárnap sem jutottam el mindenhová, de az ismert jó zenekarok mellett belevizslattam olyanok produkcióiba is, amelyeket még soha nem hallottam, pedig megérdemlik. Nem baj, „szólókoncertek” idén és jövőre is lesznek, a Sziget pedig 20. alkalommal remélhetően az idei jó felhozatalt még inkább megfejeli.

 

Augusztus 8., –1. nap
Augusztus 9., 0. nap
Augusztus 10., 1. nap
Augusztus 11., 2. nap
Augusztus 12., 3. nap
Augusztus 13., 4. nap:
Ezek csak szavak
Egy másik aspektus: Sziget Napló


Oldaltérkép