Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Cédé | Dévédé, film, tv | Koncert | Könyv ]


„Ezek csak szavak” – szombat a Szigeten

Szerző: PP, fotó: leho
2011. augusztus 18.

 A szombat a Thirty Seconds To Marsé (USA), vélte előzetesen (rosszul) az egyszeri szigetlakó, ám ez a nap is több meglepetést tartogatott. Nem is igazán a belengetettekre gondolok (a walesi Lostprophets vagy az angol Kaiser Chiefs és Kate Nash), hanem Hindi Nahra, a Superbutt, a Hiperkarma fellépésére, illetve az Octopus egyik valóban összművészeti előadására, Závada Péter és Süveg Márk zenés felolvasására.

Fél négykor kezdtük ámokfutásunkat, a Pop-Rock Nagyszínpadon a horvát Overflow becsülettel dolgozott a rekkenő hőségben, de őket hiba volt ide tenni ezzel a programmal, a kuriózumok nélküli iparos rockzene a Szigeten már kevés egy alig ismert együttestől. Ugyanez mondható el a Rock-Metalon kezdő osztrák The Sorrow produkciójáról – érdektelenség is övezte mindkettőt. Lehet, hogy a MR2-Petőfin kellett volna nyitni, mert az Anna and the Barbies bulijain mindig történik valami szemnek-fülnek inger.

 
 

Ami viszont nagyon jó választás volt, bár véletlenül csöppentem bele: Hindi Nahra, a marokkói származású francia énekesnő nagyon finom és egzotikus műsora, éneke egészen elvarázsolt, nem is hallottam eddig róla, nagyon profi, és egy igazi Csernobil. Kár, hogy nem nézhettem végig, mert a „nagyobb név” kedvéért odébb lapátoltam a csónakot: a színes Kate Nash várt a nagy-nagy színpadon, a szemtelenül fiatal, szintén nagyon profi és mutatós popzenész gitározott, zongorált és természetesen nagyon jól énekelt, ám előadása nekem mégis kicsit szoft volt, azt éreztem, amit a Pulpnál: össze van rakva, jól szól, mégsem hengerel le.

 
 

De míg odaértem volna, tettem egy kis kitérőt a Rock-Metalra, ahol a Superbutt valami olyasmit csinált, mint előző nap a Subscribe és a Depresszió, röpködött a rockwell, és hatalmas legális tornára ösztönözték a népet, őrült pogózás, ereszd el a hajamat kerekedett a koncertből. Az ilyen spontán délutáni happenningek miatt is van létjogosultsága a külön metálos nagyszínpadnak, noha a por miatt (hétfő kivételével napközben soha nem esett) ezt a teret is be kellett volna borítani műanyaggal.

   
 

Az angol énekesnő után vágta a Blues Kocsmához, ahol a még általam nem látott Psycho Mutants mutatta meg, mit művel. Bár kicsi a színpad, nagyon jó helyen van, s korábban kiderült már például a Háború és a Póka Egon Experience esetében is, ha az egyik fő csapásirányon sétálva „az emberek”meghallják a(z akár magyar) jó zenét, leragadnak. Ez történt ezúttal is, a kezdeti gyér érdeklődés és fél óra örömzenélés után táncba, csápolásba csapott a hangula, dugig telt a tér.

 

Mindezek után belekóstoltunk a magyar felhozatalba, a Kowalsky meg a Vega legalább olyan jó, mint mondjuk két évvel ezelőtt, de őket az augusztus 20-i érdi főtéravató bulin úgyis egészben megnézem, így loholás tovább, az Ektomorfra, amelyről eddig csak jót olvastam, első hallásra nem volt rossz, de annyira ismeretlenek számomra, hogy további kísérletet kell tennem velük.

  
 

Majd jött a Hiperkarma, s az élet mindig hoz újat. Nemrég az énekessel készült interjút olvasva azt hihettük, Bérczesi Róberttel majd’ minden rendben, erre a beállásban összeakadó nyelvvel kijelentette, hogy azért ilyen szétesett, mert előző este hagyta ott az a nő, akivel le tudta volna élni az életét. A technikusok agyára is ment – aztán csaptak egy hatalmas koncertet, hiszen akit már hagytak ott, az még inkább átérezte ezt az egészet, ezek a dalok még jobban ültek, sőt a mélybe hatoltak.

   
 

A Hiperkarma végigmerengése miatt a Lostprophets kezdetéről lemaradtam, s csak két szám alapján gondolom, hogy a tálalás ugyanolyan jó volt elejétől a végéig, mint amit láttam, de ennyi kevés a véleményformáláshoz. 

 
 

Következett a Thirty Seconds To Mars, amelyet egyszer már dicsértünk, s ez azóta is áll: igazi nagyszínpadi banda, jó zenével, show-val, markáns – főleg a nők fantáziáját megmozgató – frontemberrel. Pompás befejezés volt aznap sokunknak.

    
 

A végére hagytam, mert csak részben kapcsolódik a Sziget fő profiljához. Jártam az Olvasóligetben, de nem vágott földhöz a látvány, nem történt gyakorlatilag semmi, árnyas a hely, művészek festegettek, aki akar, olvashat (de ez így van a placcon vagy a sivatagban is) – és kész, ennyi szigeti inger mellett ez édeskevés. A Fidelio Octopus Összművészeti Helyszín nagysátrába azonban Balázs Eszter Anna és munkatársai érdekes és jó programokat állítottak össz minden délutánra. A kiszemelt programon az Akkezdet Phiai két tagja, Süveg Márk (Saiid) és Závada Péter (Újonc) olvasott fel, mondott-hiphopolt el (nagyon tetszett Süveg Márk Ezek csak szavak című betéte) saját szövegeket a remek aláfestő zenére, melyet Sabák Péter triója, az Amőba improvizált.

 
 

Nagyszerű volt babzsákon heverészni két dübörgés között, és mind a frappáns, szellemes alteres szövegek, mind az alájuk simuló ízléses zene igazi kikapcsolódást és feltöltődést jelentett, a Szigetre ezekből az alternatív programokból kellene több. Balázs Eszter Anna elmondta, hogy melléjük (szerintem rájuk) szervezték az új helyszínt, az Európa Színpadot, s az érzékeny programjaik néha nem állják ki egy-egy keményebb zenekar hang-próbáját. Hiába beszéltek ilyenkor a fellépő együttesek vezetőivel, technikusaival, ők nem hajlandók alább adni (szempontjukból teljesen érthetően). A fejhallgatók ilyenkor segíthetnek, ám nem mindig jut mindenkinek belőlük. Az Akkezdet Phiai énekesei előtti barokk zene tényleg élvezhetetlen volt.

    


Átellenben egy kritikusabb hang:
Sziget Napló – 2011. augusztus 13., szombat

Oldaltérkép