Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Cédé | Dévédé, film, tv | Koncert | Könyv ]


Szilaj, intelligens zúzda – a három kaszás (K3) lemezen és élőben: Garden of Death

Szerző: CD Kalóz
2009. november 25. 6.56

 Több hallgatás után is úgy voltam vele, mint Micimackó a mézescsupraiban lévő mézzel, folyton újra kell kóstolni, hogy tényleg olyan jó-e, mint korábban véltem. Leesett az állam, bár ezt vártam: ez a lemez nagyon penge, kompakt (diszk és) egész, kisimítja a ráncokat, a föltupírozott szürkeállományt, és már visz is, véged. Kétség sem férhet hozzá, jó helyen jársz, a halál kertjében, és a három kaszás már köszörül… (Nov. 26-án a Dieselben!)

After garden party

Stílusosan egy garden party keretében kellett volna bemutatni a cédét, vagy egy temetőben, de az After Music Pub is megfelelő helyszín volt november elején. A ruhatáros tortúrán átesve egy barikolt szilvóriummal melegítettem be, valaki azt írta a minap, hogy a ZZ Tophoz sör, meg esetleg tequila illik, hát akkor a K3-hoz szilvórium, meg esetleg sör. Láttam már őket párban a külvárosi Téglagyári Megállóban, tribute-fesztivál sztárvendégeként, Paul Gilbert és más nagyhalak előzenekaraként, de önállóan még soha, itt volt az ideje. Náluk már a soundcheck is esemény, figyelni, ahogy Kállai János gitárhangerejéhez felhozzák a basszust és a dobot. És közben vér nélküli ujjgyakorlatokat végeznek, ki-ki a saját kaszáján.

 Kállai János Szuna Péter

Kellemes klubhangulat alakult ki a beállás alatt, a kicsi nézőtér zsúfolásig megtelt, s rákezdtek. Mivel a refréneket mindenki tudja, ezért az egyre inkább Lemmyre szőröző Jani csak a legszükségesebb infókkal lát el, K3, új lemez, tagok stb. De nem is kell több. Meg nem is fér bele, Nagygyörgy Gábor Hofit idézve akkora tempót diktál, hogy a két gitár győzze követni. [Győzik-e?] Szuna Péter egy „butított” öthúroson, a „komolyabb” számoknál hathúroson bont, épít vagy szólózik, amire épp szükség van. Nagyon széles a repertoárja, a koncert után elmondta, hogy számos formációban számos stílust szívesen játszik, élvezi, mint azt láthattuk-hallhattuk is. Kállai Jánost
pedig nem kell különösebben bemutatni a hazai gitárnyűvőket szúrós szemmel figyelő közönségnek. Már írtuk, hogy szinte nemi életet él hangszerével (de azért már van egy két hónapos gyermeke is), nincs az a hang, amit az instrumentum ne adna ki magából a kedvéért.
Két félidő volt a halálkertben, meg kellett közben pihenniük, végig intelligens zúzást hallgattunk valami egészen elképesztő odafigyeléssel előadott produkcióban. Minden hangnak, félhangnak, szünetnek megvolt a helye, néha úgy éreztem, bár így tudnék bánni a szavakkal, mondatokkal. Amit trióban el lehet érni szín- és tempógazdagságban, hangszeres virtuozitásban, variációban, fűrészelésben-sikálásban, elvadult és majd lágy szólóban, azt elérték. Őrületes bulit csaptak! A végén úgy éreztem magam, mint egy kalózcédé, amin átment az úthenger, és még jól is esett neki.

Nagygyörgy Gábor 

Garden of Death

A lemez az Above the Worldből nőtte ki magát, míg a banda megjelent a halál kertjében. Nagyon üdítő az új, cizellált koncepció szerint hallgatni a régi jó riffeket, már-már slágerszerű dallamokat átfazonírozott köntösben, miközben ez a ruha egyszerre csinosodott és egyszerűsödött. Az indusztriális szintetizátoralap eltűnt, és a lemezanyag egy letisztult, még tovább spilázott, variált (mint kiskutya…), a sallangoktól megszabadított, szigorúan csak élő hangszeres esszenciává érlelődött. Egyensúlyban van minden a korongon. Akár elindulhatunk a borítótól: sötét, kaszás tónusok, kicsontozott egyszerűség számcímek (ugyanez a római stíl látható az új honlapon) és portrék nélkül, épp csak a hátsó borítón egycentis, piros, szinte pálcikaemberkék mutatják, hogy ez egy trió, ha valaki a K3-ból nem jött volna rá. Az az alázat süt a borítóról, amivel a zenéléshez fognak.
Belépünk a kertbe, apró, idegesítő zajok, szélcsengő vagy egy nyikorgó fémkapu. Az első szám Skid Row-s felütésénél persze tudjuk, Janiéknál az első hangok célja csak szolid beetetés, ráhangolás, késleltetés (de a 8. számé azért eléggé el van találva), hogy aztán suhintson a kaszás. Minden pótszertől mentes virgázás folyik, de ezt olykor mindkét gitáros egyszerre elköveti, s alatta pedig ott a néha alig követhető tempó. A 2. szám gitárzúzása alatt például Péter és Gábor egy egészen más, zseniális témát bont ki úgy, hogy az egész együtt még fajsúlyosabb. Aki döngetést akar, persze az is megkapja a magáét az 1. szám végén, a 3. számban vagy épp a 4. végén. Általában ekkor kezdem az autóban önkéntelenül püfölni a kormányt, s az 5. (dartvéderes szuszogással indul, ami éppen oda illik) gyors részénél veszem észre, hogy ez a szembe jövőknek is tetszik (jó az ízlésük).
Visszatérve a 3.-ra, nem mintha gyengét tudnék említeni, banális riffekkel kezdődik (más együtteseknél ez a non plus ultra), majd a feszes alapot végig megtartva agyoncizellálják a témát minden irányba, talán még az üveghegyen-hangon is túl, amerre gitárral meg dobbal el lehet menni háromnapi hideg élelemmel, drasztikus tempóváltásokra kapkodjuk a fejünket, egészen nagy magasságokba emelkedik mindhárom muzsikus. Péter nemcsak itt, hanem a 8.-ban is kiváló szólót fakít. Jani meg szinte a 45 percen keresztül. Hogy satrianis-e még? Szerintem már csak kállais, a nagy elődök tudását, stílusát, amit érdemes volt tőlük, azt mind beépítette a K3-ba.
 Unikális magyar zenekar, már csak a magyar kertévéknek, -rádióknak kellene felfedezniük őket (nem fogják). A nyugati zenészek azonban szívesen veszik, ha a K3 játszik előttük, sőt, amerikai sikamikás válogatáslemezre is felkerültek, az előző lemezükön a Dream Theater billentyűse is feltűnt, már csak itthon kellene prófétává válniuk. Kállai Jani mindenesetre a banda erőteljes külföldi promotálásán dolgozik – természetesen a folyamatos próbálás mellett. Mint elmondta, napi több órát foglalkozik a promócióval, tűrhető kinn az érdeklődés a K3 iránt, pl. holland és lengyel koncertszervezők is szívesen látnák őket, itthon pedig a LiveSond, a Concerto és a Powerground segít be nekik, de már ausztrálok is puhatolóztak náluk.
A Garden of Death ehhez mindenesetre kiváló alapanyag, sötét és fifikás, nem szőke rocklemez. Hölgyeim és uraim, K3: a halál kertje, tessék befáradni! A három K (kaszás) türelmetlenül vár, és nem ereszt.


Oldaltérkép