Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Cédé | Dévédé, film, tv | Koncert | Könyv ]


Nagy testvér és kistestvér – MRA-díjkiosztó a Wigwam 2 Rock Caféban

Szerző: leho
2008. február 2. 8.56

Az AB/CD fődíja (a serleg) és Nagy Beáta alapaítványi elnökA Fehérvári úti Wigwam Rock Klub belvárosi kistestvérénél zajlott február 1-jén, péntek este, illetve szombat hajnalban a Magyar Rockzenészekért Alapítvány új kezdeményezése, „Az év MRA-zenekara 2007” díjkiosztó rendezvénye és gálaestje. A Krúdy Gyula utcai barlangot a nagytestvérénél kisebb, bensőségesebb bulikra találták ki, amilyen a pénteki is volt. Három fellépő szórakoztatta az egybegyűlteket, s a koncertek között, a fel- és teljes leszerelésnél, csatabárdelásásnál hirdették ki a szakmai és a közönségdíjas nyerteseket, helyezetteket.

Még soha nem jártam a kistestvérnél, de szerencsére tudtam, hova kell menni. Előtte feltérképeztem az internetes hadiösvényeket, ám a jópofa honlap nem segít az eligazodásban, illetve úgy, ha a fórumból indulunk ki, ahol több bejegyzés épp a szórakozóhely elérhetőségét tudakolja.
Csinos csaposlány fogadott, és nem szólt közbe, amikor tüzes- (akciós rövid a finn testvérektől: 400, kommersz korsó sör 390 forint) és egyéb vizeimet kértem, pedig nem is a Tizenhat tonnából jöttem. LCD-tévéken zenei csatornák műsora ment, s ravaszul a magnóból szólt alá a vadorzó zene. Van melegkonyha is (napi ajánlat Komancs burger, 1590), s a barlang belső termében tartják a koncerteket. Kállai János, a K3 (és a Cry Free) gitárosa elmondta, hogy a koncertterem elég jól szól, valószínűleg a faborítás miatt.

  !Diablura!

A 8-ra meghirdetett kezdés valamennyit csúszott, de addig is lehetett szavazni, ugyanis az „év MRA zenekara 2007 közönségdíjat” egy kétfordulós, interaktív verseny győztese kapta. Az első körben online lehetett szavazni az MRA oldalán az ott szereplő több száz együttes valamelyikére. A határidő l Nagy Imre (Dzsimi)ejártáig közel 150 zenekarra érkezett több mint 12 ezer szavazat. Az első forduló győztese, mint később kiderült, a !Diablura!, már a részeredménnyel is nyert: felléphetett a rockeseményen. A fő közönségdíjat azonban a helyszínen 10-ig leadott szavazatokkal lehetett még befolyásolni. A pultokon ott volt a lista, mely bandákra lehetett szavazni a megvett, egyáltalán nem borsos belépődíj ellenében.
A tapolcai fiatalokból álló !Diablura! kezdett, három gitár, dob, ének felállásban. A srácok több hónapja nem léptek föl, és sokan még a nevüket sem hallottuk, bár mint Atkától, az MRA kuratóriumának tagjától (aki az este az időkitöltő dumagép hálátlan szerepét is betöltötte) megtudtuk, a 2006-os pápai tehetségkutatón az énekesük a koncert „torka” lett. Fiatalos hévvel kezdtek, a torok valóban tehetséges, de a gitárok elég sokszor lenyomták, néha alig lehetett hallani, így érteni is. Többnyire saját számokat adtak, a két szólógitár a folyamatos zúzás mellett felváltva variálta az alapmotívumot. A dalok eredetisége még hagy kívánnivalót maga után, de a hozzáállás, a dinamika dicséretes. A számaik mai aktuális, hétköznapi témákat boncolgatnak: háború, pénz, átverő jó barátok, lecsúszás stb. Érdekes feldolgozás volt a Bonanza Banzai 1984 című nótájának rockos előadása. Annak idején távolságtartással figyeltem a nekem túl sok géppel dolgozó csapatot, bár a szövegeik tetszettek – ez a szám így zene volt füleimnek, és persze nem árt a ma már átalakult (de el nem veszett) nagy testvérre is gondolni néha. A !Diablura! igazi hatalomdöntögető energiával nyomta le koncertet.

  Horváth Ferenc (Franky)  Fekete István (Pittu) – ritmusgitár
  Bakodi Gábor (Szunyi)  Bella András (Andriska) – szólógitár

Annyi azért sejthető volt a koncertműsor összeállításából, hogy a Freeze Out (Mr. Big-tribute) vagy a  Szabados Attila, Nagy Beáta és Nagy Attila (itt az Eldorádó képviseletében)K3 lesz a szakmai nyertes, ehhez sok tüzes vizet nem kellett inni. A második fellépő, mint megtudtuk, az éppen második búcsúbuliját tartó Freeze Out lett az év MRA-zenekara 2007 díj nyertese. Kicsit visszás, de a kitüntető címet és a hozzá kapcsolódó, az Eldorádó zenekereskedés által felajánlott 40 ezer forintos vásárlási utalványt egy éppen feloszlott banda nyerte – ám a 2007-es teljesítménye alapján.
Megtelt a barlang, a tribute-fesztivál
után már nem meglepetés számomra, hogy nagyon sok nő volt kíváncsi a fiúkra. Egy kemény magtól például alig lehetett fényképezni, gyanítom, egykori/aktuális/jövendő barátnők lehettek, az egyik játszott Mr.  Big-szám, a Wild World alapján vad indián táncot jártak és folyamatosan megörökítették önmagukat, jó, néha a zenészeket is. A szellemes és jól is éneklő – sokkal jobban szólt az ének és a gitár is, mint a !Diablura! esetében – Szabados Attila és társai rögvest jó hangulatot teremtettek, és a nálunk kevésbé ismert Mr. Big igényes, dallamos rockzenéjét tökéletesen tolmácsolták. Volt móka, kacagás és dögös rock and rollok, a mindenki által ismert slágerük hullámzással, örömtüzekkel, indián és cigarettafüstjelekkel – s a közönségük velük fújta legalább a nóták refrénjét. A fiúk megmutatták szólótudásukat is, a dobosuk például zenésztársai meglepetésére is igen hosszas ritmusbemutatót tartott. Kitűnő hangulat, poénok és hosszas búcsúzás következett, amit még a K3-ra várók is elfogadtak, hiszen egy (második) búcsúbulin hagyni kell elköszönni a bandát. Szemmel láthatóan jóban vannak, tehát inkább a más zenei ösvényekre lépésről, a saját szerzemények felé fordulásról lehet szó, mint széthúzásról, találkozunk még velük, ha nem is Nagyban és együtt. (Hamarosan interjú olvasható a zenekarral, zenekarról oldalunkon.)
Következett a közönségdíj kiosztása. Az első a !Diablurá!-t (idétlen toldalékolni ezt a nevet) megelőzve a miskolci AB/CD együttes lett. 100 ezer forint értékű stúdióhasználatot nyertek a Have-Rock Stúdiótól, s hamarosan mi is bemutatjuk őket.

  Kovalik Miklós  Szabados Attila
  Szabó Zolika  Szentmiklóssy Laszló

Következett az éccaka fénypontja, a K3. Kállai Janit jól ismerjük. Fegyelmezetten tolja, ahogy ő mondaná, a Deep Purple-t a krájfríben, de kreativitásának ez, úgy tűnik, kevés, ezért alapította meg több mint tíz éve instrumentális zenét játszó bandáját. Utolsó előtti lemezükön (Above the World) még gépi effektek, szintetizátor, samplerek is szóltak a masszív gitárhangzás mellett. Már az sem volt érdektelen, ám talán túl sok mindent akartak megmutatni magukból egy lemezbe sűrítve. A legutóbbi korongjukkal viszont, the end of evolution, már egy sokkal letisztultabb, kiforrottabb zenével örvendeztették meg rajongóikat. Scholtz Attila egyszerűen gitárzúzdaként mutatta be őket, sokat nem tévedett, mert amit elővezettek, abban minden volt, amit gitárral és dobbal elő lehet adni; jóval kevesebb Satriani, mint korábban (egy időben Satriani-tribute-ként fungáltak), alkalmanként torzítás, nagyon sok dallam; Jani, mint egygitáros Siva, hat kézzel játszott a kőkemény, nem kevésbé virtuóz és sokhúros basszusalapokra építve (Szuna Péter) – feszes, nagyon sok energiát kívánó, izgalmas ritmikai alapokon, akár egy számon belül hatalmas váltásokkal (doboknál: Nagygyörgy Gábor). Néha csak kapkodtuk a fejünket, egy-egy könnyedebb, emészthetőbb dallamnál már éppen meg akartunk pihenni, amikor valami elképesztő szóló, tempóváltás következett – egy improvizatív, minden pillanatában valami izgalmat, újdonságot tartogató zenei szövetet gombolyítottak. Már kezdem érteni, miért áll szóba/egy koncertdobogóra a K3-mal Jordan Rudess Dream Theater-billentyűs vagy Tony McAlpine, Billy Sheehan és Virgil Donati (Devil’s Slingshot); legközelebb, március 11-én az A38-on Richie Kotzen vendégei lesznek, ők melegítenek be.

  K3 munkában

Nem tudom, Janiék hogy állnak a szovjet irodalommal, de mintha ott bábáskodtak volna Osztrovszkij művének – Az acélt megedzik – születésénél (fogták a cerkáját?). Hatalmas bulit csaptak, szinte beledöngöltek a padlóba. Még sokáig hallgattuk volna, de ezúttal ennyi fért bele; a befejező blokk az utolsó előtti lemez két veretes darabjából állt, ám lecsupaszítva a szintiktől, és még több élőzenét hozzápakolva. Brutális volt. És ma hajnalban, megtörve eddigi Wigwam-szokásaimat, csak a K3, a BKV nem büntetett.

 Az AB/CD fődíja (a serleg) és Nagy Beáta alapaítványi elnök   Szuna Péter
  Nagygyörgy Gábor  Kállai János

(A K3-játékhoz ötlet: Vodka3)

  


Oldaltérkép