Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Cédé | Dévédé, film, tv | Koncert | Könyv ]


Múltakból gyúrtak képet
30y: Szentimentálé

Szerző: terminátor, fotó: PP (Sziget 2011, Ördögkatlan 2012)

 November 29-én mutatta be új audiovizuális csomagját a 30y: lemezpremier és filmbemutató zajlott az új-régi Átrium Film-Színházban. Lévai Balázs filmetűdje, a Szentimentálom kellemes, elszállós, élvezetes háromnegyed órával ajándékozott meg. A 28 dalos, másfél órás, több évig érlelt, csendes-ülős Szentimentálé lemez (cédé és bakelit) azonban közel sem ilyen könnyen fogyasztható zeneanyag, a címe ellenére súlyos, eklektikus, egyben nehezen adja meg magát.

Lassan a cédékorszak utáni világban járunk. Egyik ismerősöm egy színvonalas gitárzenét játszó alkalmi grupp neves zenészeként a minap posztolta ki viccesen, hogy tavalyi lemezükből már százat eladtak. Az együttesek előtt manapság különböző menekülési útvonalak állnak. Vagy csak koncerteznek, és ügyet sem vetnek „sorlemezek” megjelentetésére, vagy nem foglalkoznak a lemez mint mérföldkő koncepcióval és más módszerekkel élnek, vagy továbbra is megmaradnak az albumok meghatározta iránynál. Az utóbbi utat választók ezt vegyíthetik különféle XXI. századi eszközökkel, ilyen a Tankcsapda legújabb dobása, és nem hagyományos a 30y-é is.

 

A pécsi rockzenekar albuma a ma megszokott formátumban, de dupla bakeliten (150 számozott készült az indulásra, majd 100 karácsonyra) és letöltési kóddal is megvásárolható. Nemes Tamás, a Drum & Monkey Records képviselője a lemezbemutatón beszélt az általuk ennél az albumnál alkalmazott új eljárásról: a társproducerség lényege, hogy elővételben mindenki hozzájárulhatott a lemez megjelenéséhez (mintegy ötszázan éltek a lehetőséggel). Cserébe nevük felkerült a lemezborítóra, illetve sorsolás után közülük százan láthatták a filmetűd bemutatóját (a bakelitet rendelőket alanyi jogon meghívták az eseményre).

Legyen olyan, amilyenbe’ fürdünk, mint az óceánba’,
bokád körül aranyhalak,
alul csönd van, felül lárma,
alul alsók, felül felsők,
alul úsznak, felül szállnak,
középen meg emberirtót fecskendezek, nem sajnállak!

Ha van ilyen skatulya, akkor asztalbeszakító poplemez. A pop nem az én műfajom, bár az Európa Kiadó óta egy kicsit... A Szentimentálé is csak unplugged jellege és érzelmi túlfűtöttsége miatt lehetne „pop”, ám a szöveg és néha a zene a felvonultatott instrumentumok ellenére e várt könnyedséggel éppen szembemegy. A fúvós vendégzenészek például az Egypár (szerintem Egy pár) című, a sorban második szám után már csak búbánatot fújnak, ha előveszik hangszereiket. Az alaphangot a színes zenei anyag ellenére többnyire az egy szál gitár/zongora adja. Nem túl bonyolult, de változatos, finom kis dallamok, harmóniák. A rockos zajok nélkül így még inkább felerősödik a szöveg szerepe. Olyan lelki mélyfúrások kerültek a korongra, mint például az Emberirtó (ez a kedvencem a cédéről a saját számok közül), a Felhő csorog vagy az Olyankor.

    

A filmetűd után furcsa volt végighallgatni a lemezt, egyrészt a másfél óra nem ideális a ma pillanatot megragadó forgatagában, másrészt a zenei anyag szerkesztése, úgy érzem, nem hibátlan. Míg majd mindegyik szám önállóan életképes, bárhol megállja a helyét, de a kevesebb több lett volna. Túl sok a lemez végi feldolgozás, kilóg és kicsit húzójellegű Bogozd ki lágyabb változata – noha mindegyik remek darab és szívesen hallgatom.
A cédé kicsit becsapósan kezdődik, az Öltöztetnéd megint vidám felütés, bennem ördögkatlanos hangulatokat kelt, ez a 30y ottani lenyomata miatt is lehet (a lemez végi Csönded vagyok is ezt erősíti). Az „Egypár” e mélabús vidámságot fejeli meg, harsogó, teliszájú rezesekkel, bár kétperces sincs. Ha a filmet vesszük alapul, annál az egyik fő életérzés „a szívedben nyár lesz, vagy legyen inkább tavasz” meg „ugye, jó az élet, mégis jól lett kitalálva”, ám ez a lemezre már nem annyira igaz. A harmadik szám az addigi vidámságot mind hangulatával, mind gyerekkori fájó sebeivel, mind hosszával semmivé teszi. Ez a villoni, „egy öröm és száz gyötrelem” hangulat válik inkább uralkodóvá a korongon.

Az élet nem mély óceán,
a hajónk nem ring rajta,
mint dinnyehéjak a Dunán.
Képekből gyúrunk múltat,
múltakból gyúrunk képet,
engeded vagy még tartanád,
se élet nincs, se óceán,
a szavak hullámverése,
dadog a csónak oldalán,
olcsó gumimatracok közt csíkos kék-fehéren vagy felhők közt az égen.

Egymást követik a jó és jobb dalok, sok zenei és szövegbeli utalással az elődökre. Remek felütéssel („Annyi jó szagú nő van”, „Tüzet raktam a szívembe”, „Elrobog az élet, ahogy erdei kisvasút”, „A világ lepedőjén nemcsak atkák laknak” stb.) kezdődik a legtöbb dal, de mindegyik szól valamiről – ez korántsem megszokott a műfajban. Az „énszeretlektégedugyeteisdejónekünk” és az „énszeretlektégedtemiafenéértnem” élethelyzetek ezekben a nótákban ismeretlenek. Színekből, szagokból, nedvekből, gyerek- és ifjúkori hangulatokból áll össze a változatos emlékanyag. Még a banális érzéseket is izgalmasan, olykor költőien dolgozzák fel. Erre a széles palettára ráfér az elszállós-angyalkergetős-ufóvárós-tábortüzes „Ufo” éppúgy, mint az önironikus Azt hittem, érdemes – „Van ez a szar élet, bár szebb is lehetne, / ha nem volna kényszer, hogy minden szar este / eljátsszam, milyen szar nekem ez az élet, / hogy örülj, ha hozzáméred majd a tiédet” – vagy a szép szerelmes Olyankor.

  

A bő feldolgozásblokk erős, perfekt előadásokat hallhatunk, mind a Bergendyk (Papírsárkány, Iskolatáska) nagyszerűek, mind a másutt is megidézett Baksa Soós-féle A család (Kex) és a Csönded vagyok (Cseh Tamás), ezek élőben is ütnek. Az utolsó dal, a Szélkiáltó-kánon (Szelet kiabálok) kissé túl vidám a Szentimentálé végére, a filmbe viszont nagyon is illik.
Azt hiszem, érdemes nagyon sok szám miatt berakni a lejátszóba vagy ráengedni a tűt. Ez az egyik legérdekesebb lemez a magyar könnyűzene 2012-es termésében.

 Képekből gyúrunk múltat,
múltakból gyúrunk képet,
velem nem történt meg,
veled megtörténhet.
(Mindhárom részlet az Emberirtó számból való)

Drum & Monkey Records, 2012

A zenekar honlapja

Facebook-oldala
A Világ lepedője című klip, rendezte Lévai Balázs

30y
Beck László – dob, vokál
Beck Zoltán – gitár, ének
Gradvolt Endre – gitár
Sárközy Zoltán – billentyűs hangszerek, vokál
Varga Ádám – basszusgitár, vokál


Oldaltérkép