Szerző: Czékus Mihály
2009. november 21. 6.56

Mai penzumunkban egy gitárost és egy a szakma és a közönség által egyaránt elismert lemezt mutatunk be. Érdekes számok, különös hangulatú zenék jellemzik a két korongot. Érdemes tehát bogarászni a rengeteg felvétel között, legyen az ismert vagy kevéssé ismert előadó, kiadó, az ember mindig talál valami újat, valami érdekeset, persze a teljesen átlagos kategória még mindig uralja a piacot, de az átlagos sem rosszat jelent, legfeljebb tömegcikket.

David Gogo: Different Views

Nem is olyan régen épp a Papiruszportál hasábjain boncolgattuk a kanadai származású gitáros, David Gogo aktuális lemezét, az Acousticot.
A közelmúltban – a minőségi gitárzene híveinek legnagyobb örömére – elkészült az előadó, David Gogo új korongja, a Different Views. Az új produkció koncepcióját tekintve hasonló az elődjéhez, ugyanis a repertoárjában kizárólag olyan művek szerepelnek, amelyeket Gogo önállóan vagy társszerzői minősítésben írt.
A lemezborítót szemlélve és a cédélejátszó kijelzőjére pillantva nagyon úgy tűnik, hogy a kanadai gitáros végleg a „rövid lemezeket készítő előadók” táborában marad, a mostani album játékideje is alig éri el a 40 percet (ugyanezt a hibát lehetett felróni az Acousticnak is).
Az előadó már a nyitó számban (Too Late To Stop Now) kifejezésre juttatja, hogy amit az elkövetkezendő szűk háromnegyed órában hallunk, az nem ábrándos lelkű leányszobákba való produkció, hanem energikus – néha a keménységtől sem mentes – gitárzene. A gyorsabb és súlyosabb számok közé csak elvétve ékelődik néhány lírai tétel (az Erase Any Trace, a Relax és a Since You’ve Gone).
Ha a lemez célközönségét kellene meghatározni, akkor azt mondanám, hogy a 30 feletti korosztály, és ezen belül is azok, akik az elektronikus trükköktől mentes, valódi hangszerekkel előadott zenét szeretik. David Gogo a futószalagon szállított műrock- és műblueszenéknél sokkal intelligensebb és érdekesebbet csinál, amelyben éppúgy helye van a fajsúlyosabb gitárfutamoknak (pl. a Goldban), mint a visszafogott játéknak. A gitárcentrikusság ellenére ez az anyag a falbontó metálzenét imádók számára lepkesúlyú lesz. Azonban aki egyformán szereti mondjuk a rockot és a bluest, valamint nem tiltakozik, ha néhány populárisabb elem is „becsúszik” a produkcióba, az ezt az albumot is könnyen megkedvelheti.
Sajnos arra csak halvány remény van, hogy a Different Views albumról bármelyik szám feltűnjön a haza kereskedelmi rádiók műsorán. A hazai rádiók másként vannak „kódolva”…

Cordova Bay Entertainment Group Inc., 2009
Honlap 

Brian Groder: Torque

Kevés olyan produkció van, amelyet a közönség és a szakma is egyaránt elismert, ugyanis az esetek többségében vagy az egyik, vagy a másik oldal fanyalog. A „kiemeltek” közé tartozik a trombitás Brian Groder Torque című albuma is, amelyet mind a két oldal osztatlan sikerrel fogadott. A korong a nagy presztízsű Downbeat magazintól a Best Of 2007 címet is elnyerte.
Az amerikai muzsikusra azután figyelt fel a tengerentúli dzsesszvilág, miután a 90-es évek elején megalapította a Brian Groder Ensemble névre hallgató zenei formációját. A banda egymás után dobta piacra az újabbnál újabb free jazz korongjait (Ancestral Tongues, Perihelion, Incantation). Mára Grodert generációja legeredetibb előadójának tartják. A Torque című lemez a negyedik a muzsikus diszkográfiájában. A bő 50 perces albumon 14 felvétel kapott helyet – valamennyit ő írta.
A nyitó felvétel, a Spellcast egyből kiszakít bennünket a magyar valóságból, és egy minden ízében lüktető metropolisban találjuk magunkat. Aztán a folytatásban a város fölé emelkedve vagy éppen a legmélyére hatolva (ki-ki megérzése szerint) igen lendületes free szárnyalásnak lehetünk fültanúi (Beetwixt és Divering Orbits). A két tételből álló Behind The Shadows Part 1-2-ben kortárszenei vizekre evezünk. A két, mondhatni zaklatott atmoszférájú kompozíció után az Iotában egészen jólesik „ráfeküdni” a trombita lebegő és a bőgő simogató hangjára. De a pihenés nem tart sokáig, hiszen megállíthatatlanul száguldunk tovább. Repülőnk törzsét és szárnyait olyan számok jelképezik, mint a Cross-Eyed, az Involution és a Fulcrum. A repertoár utolsó negyedében még kapunk egy viszonylag könnyebben emészthető, kicsit filmzenés számot, a Tragic Magicot. A lemezt egy zaklatott hangvételű darab, a Water Prayer zárja. Aki fülbemászó dallamokra vágyik, annak nem igazán ajánlott ez a tudatot gyakran megterhelő produkció. Viszont aki szereti a kísérletező kedvű muzsikusokat, és hajlandó bevállalni a fel-felbukkanó elvontságot is, annak sok izgalmas percet tartogat ez az album.

Latham Records, 2007
Honlap