Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Cédé | Dévédé | Koncert | Könyv ]


Születésnapra: Kincses Veronika két lemeze
Respighi és Saint-Saëns dalai

Szerző: Lehotka Ildikó
2011. szeptember 7.

 A dalirodalomban jócskán van még felfedeznivaló, hiszen csak Schubert dalait, vagy azokból néhányat ismer a zenehallgató, a többi zeneszerzőéi jórészt ismeretlenek, jószerével azt sem tudjuk, ki is írt dalokat. Maga a műfaj virágzott a romantika korában, aztán egyre jobban a háttérbe szorult. Ha a koncertek műsorát nézzük, alig találkozunk a klasszikus dalesttel, a zenekari dalok ebből a szempontból hálásabbak. Kihalt a kamarazenélés, a dal műfaja éppen ennek a nemes időtöltésnek kedvezett.

Ottorino Respighi és Saint-Saëns nem a dalaikról ismertek, bár Respighi életművének talán legjelentősebb szelete az opera műfajához kötődik. A dal és az opera más és más zeneszerzői technikát igényel, talán nem véletlen, hogy Schubert, Mendelssohn, Brahms nem írt operát, Schumann Genovévája sem a műfaj prototípusa. Debussy oeuvre-jében a Pelléas és Mélisande mellett csak néhány dal fért el, a sor szinte vég nélkül folytatható. Bár Respighi és Saint-Saëns dalainak formálása, hangzásvilága teljesen különböző, mégis érdemes összevetni a két szerző darabjait, hiszen egy viszonylag rövid időszakban készültek, az egyik a ciklikusságra törekszik, a másik önálló dalok füzére, a kíséret, hangulatok özöne más és más a két szerzőnél. Még ha rákényszerítenék a hallgatót, akkor sem tudná eldönteni, melyik szerzőnek jobbak a dalai, ki ábrázolja pontosabban azt az érzésvilágot, amit a versek rejtenek.
 Respighi dalai rendkívül izgalmasak, sokszínűek, nem köszönnek vissza ugyanazok a fordulatok, talán ez a legnehezebb egy miniatűr műfajnál. A hangulatok megjelenítése fantasztikusan találó, a zongorakíséretekben sokszor belehalljuk Respighi zenekari színeit. Ugyanúgy szerepelnek egyszerű, pentaton dalok, mint a legcizelláltabb impresszionista harmóniafűzések vagy a régi korokat idéző dallamok, a ritmika is változatos. Helyenként meglepően egyszerű, puritán a kíséret, máshol zavarbaejtően banális, ez az eklektikus megjelenítés teszi igazán unikálissá a ciklusokat. Különleges a tempók sorakoztatása, mintha a zeneszerző tartózkodna a végletes tempóktól. A Hat lírai dal mindkét sorozatának verseit négy-négy költőtől válogatta Respighi, az 1909-es Hat dal hat, a Négy lírai dal egyetlen szerző verseire készült. A ciklikusság Respighi dalainak esetében igen szerencsés, mind a négy sorozat jellegzetes, mindegyikben szinte szivárványszerű ívet fedezünk fel. Az 1920-ban írt Négy lírai dal jól mutatja a szerző fejlődését, ezek a darabok már-már a zenekari dalok felé mutatnak, kitárulkozó érzelmeikkel, vállalt szenvedélyességükkel.
A csodagyerekként feltűnt Saint-Saëns operaszerzőként is elismert, de inkább szimfonikus művei szerepelnek gyakrabban. A francia dalok, a mélodie-k világa olyan, mint egy ékszerdoboz, egyáltalán, a francia zene kimeríthetetlen, eltér az európai zenefelfogástól a barokk korszak óta. Fantasztikus dalokat találunk a romantikus szerzőktől, a francia Hatok, Roussel, Satie, Ravel, Debussy és a legtöbb századfordulós francia zeneszerző életművében is fontos helyet foglalnak el.
Saint-Saëns első románcait hatévesen írta, a műfajhoz élete végéig hű maradt. Kezdetben a német Lied, elsősorban Schubert (az akkordfelbontásos Ave Maria mintájára készülhetett az Este a tengeren) és Schumann volt hatással rá, a lemezen bőven találunk példát, később a korszak oly kedvelt, majdhogynem kötelezően használt keleti-egzotikus zenei világát is megtaláljuk a dalokba építve, és a szalonok világának könnyedebb, érzelmesebb dallamait is. Izgalmas a hosszan, kromatikusan felfelé lépkedő Holdfelkelte című dal, ez már előremutat az impresszionizmus felé. Saint-Saëns esetében nem merül fel a kérdés, hogy vajon miért nincsenek ezek a dalok hangszerelve, annyira egyértelmű, hogy a mélodie-k csak zongorakísérettel (és egy esetben még harmóniummal is) létezhetnek.
 Mindkét szerző dalait Kincses Veronika és Péter Szabó Anikó előadásában halljuk, Ottorino Respighi ciklusai először szerepelnek lemezen. Ha egyetlen szerző több műve szerepel egy-egy kiadványon, fennáll a veszélye annak, hogy egysíkú lesz az előadás. Kincses Veronika esetében ez fel sem merül, hiszen olyan hangszíneket kever ki, hogy a majdnem azonos hangulatú dalok is más értelmet kapnak. Bátran él a nem képzett hangok éneklésével, ez nagyszerű a helyenként „áriásított” Miért maradnék egyedül című dalban. Az énekesek közül kevésről mondható el, hogy mind az operák, mind az egyházi vokális művek, mind a dalok tolmácsolásában egyaránt otthon van, az énekesnő mindhárom műfajban kiváló.
Egészen más énekesi megoldásokat hallunk tőle a Saint-Saëns-, mint a Respighi-darabokban, a tágabb zeneszerzői stíluskínálat miatt is, jóval több a könnyedebb, gondtalanságot, spanyolos koloritot mutató, majdnem a kuplék világáig nyújtózó dal. A Respighi-daloknál a nagyobb egység, a ciklus kerekké formálása a nehéz feladat, tökéletesen megvalósult az énekesnő és Péter Szabó Anikó tolmácsolásában, és a lemez nagy érdeme is, hogy rámutatnak a ciklusok egységességére, egyben a szerző fejlődésére.
Kincses Veronika hangja fűszeres, zamatos, ez különösen a Saint-Saëns-dalokat teszi igazán élvezetessé. A zenei megoldások minden esetben pontosan tükrözik a mű mondanivalóját, a kis darabok felépítése, színezése nagyon jó. Péter Szabó Anikó játssza a zongoraszólamot, igazi kamarazenélést élvezhetünk.

Hungaroton, 1999, Hungaroton, 2000


Oldaltérkép