Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Cédé | Dévédé | Koncert | Könyv ]


Bécs melletti Denevér
Fesztivál Kirchstettenben

Szerző: Lehotka Ildikó
2011. augusztus 21.

 Az operettjátszás egyre inkább háttérbe szorul, az operettek világa talán kevéssé illik a mai világunkba, pedig a történetek kellemesek, könnyen követhetőek, a vége mindig jó, és a nagyoperettek zenéje minden szempontból míves. Könnyű, felhőtlen, de mégis tartalmas szórakozást ígérnek ezek a darabok, és valószínűleg mindenkinek eljön az a pillanat az életében, hogy kíváncsivá válik a könnyű műfajnak tekintett operettek világára.

Mára a musicalek vették át a francia második császárság és az Osztrák–Magyar Monarchia békebeli világának és történeteinek a helyét, igazodva a kor követelményeihez. Az operett műfaja kezd elhalványodni, szerepe azonban jelentős, hiszen egy rövid korszak zenei lenyomata, és ez a néhány évtized folytatás nélkül maradt, de a dallamforgácsok, a könnyednek tűnő melódiák jócskán megtalálhatók a XIX–XX. század fordulója zeneszerzői megoldásaiban.
Ifjabb Johann Strauss A denevér című operettje a mai napig műsoron van, sikere mindig garantált, s bár az 1874-es bemutató nem keltett nagyobb figyelmet, mégis hat évig játszották a darabot. A kritikusok úgy gondolták, hogy a zeneszerző maradjon csak a keringőknél, ha már ebben a műfajban érdemelte ki az elismerést. Ifj. Johann Strauss nagyobb lélegzetű darabjai közül A denevér mellett A cigánybáró című operettje a legkedveltebb a műfaj rajongói számára.
Nyári zenei fesztiválok szinte mindenütt vannak, és a nyári fesztiválokra szinte sehol nincs elég pénz. Különösen nehéz olyan eseményeket szervezni, melyek sok közreműködőt kívánnak és nívós előadásokat kínálnának a közönségnek, talán ez az oka, hogy opera, operett csak elvétve szerepel a kisebb fesztiválok műsorában. Nem messze Bécs mellett, Kirchstettenben jó néhány éve, 1999 óta rendeznek fesztivált a kastélyban, nagyon változatos eseményekkel. Meg kell említeni azt is, hogy rengeteg önkéntes segítő viszi előre a fesztivál ügyét, a szponzorálás is megoldott, minden apróságra ügyelnek a mosatástól a szakadt kosztüm megvarrásán át a szendvicsek kenéséig, a büfé választékáig.

 
 

Ezzel az összefogással sikerül azt elérni, hogy minden évben megvalósulhasson a fesztivál a 160 férőhelyes teremben, és minden évben megszólalhasson egy opera vagy operett. Az idei évben A denevért láthatta a közönség, öt alkalommal, több magyar közreműködővel. Mivel a terem befogadóképessége szerény, ezért a zenekar létszáma redukált, a rendezésnek pedig igen kompaktnak kellett lennie. Némedi Csaba rendező egy falatnyi helyre álmodta a darabot, a színpad egy alacsony emelvény volt, egy kifutóhoz lehet hasonlítani, körben ültek a nézők és a zenekar is. A díszlet egyetlen ágy és néhány szék, az ágy hol az emelvényen, hol az emelvényig vezető kis helyen kapott helyet. Szerepet volt az erkélynek is, bár igen nehéz volt Alfrédnak bejönnie a nézők háta mögül. Az emelvény szolgált tehát minden esemény alapjául, jelzésértékű székekkel, mégsem érezte a néző, hogy takarékos lett volna a díszlet, a szereplők a tér minden centiméterét bejátszották.
A főszereplő a nagyszerű Kolonits Klára volt, Rosalinda szerepének minden kis mozzanatát érzékeltette, most is a tőle megszokott legmagasabb nívón énekelt. Alakításában Rosalinda volt úriasszony, kokott, hisztérika, mindaz, ami a kikapós hölgy figurájában rejtőzik. Áriái közül a Csárdás a koloratúrás változatban hangzott el, ritkán (sose) hallani így, a magyaros íz a magyar szöveggel lett teljes. Bár Orlofsky nem a szorosan vett főszereplő, Bárány Péter azzá tette. A dekadens, nihilista arisztokrata Orlofsky felidézése remekbe sikerült, hála a sokévi orosztanulásnak, Bárány Péter szinte tökéletes kiejtéssel mondta a szavakat. A szerep mezzoszopránra íródott, most kontratenor énekelte, ezzel is karikírozva a gróf degeneráltságát. Bárány Péter színpadi jelenléte sütött, a rágózás, az erőteljesen, festéssel hangsúlyozott szem még Drakulára is utalt talán.
 Nagyszerűen tolmácsolta a pezsgős pohárköszöntőt (Ich lade gern mir Gaste ein), mind énekes, mind színészi megvalósítása igen izgalmas volt. Szécsi István Eisensteinje kellemesen hangulatosan jelenítette meg a férjet, aki egyfelől kissé pipogya, másfelől a boldogságot keresné más oldalán (is). Herbert Wüscher Alfrédja tetszett, festett arca kevésbé, a neki rendelt más operákból való részletek találóan színesítették a szerepet. Martin Zoglmann Frankja kevésbé tűnt karakteresnek, mint amit a szerep elbírt volna, Étienne Gillig börtönőrként nem fegyverzett le. Frosch szerepe bár igen hálás, a lehetőséggel tudni kell élni. Mark Zimmermann dr. Falke szárnyai alá bújt be, éneklése nagyon jó volt, a szerelemhimnusz (Brüderlein und Schwesterlein) igen andalítóvá vált. Gerd Jaburek dr. Blindként való megjelenése – hála a jelmeztervezőnek – igen szerencsés volt, Iris Holzer Idája frissnek, cserfesnek, igazi szubrettnek hatott, és helyenként érzéki vonásokkal színesítette a darabot, a karintiai dialektusról nem is szólva. Nasrin Rossmann Adélja, és Shirin Asgari ál-Adélja is eredeti volt, a szobalányok rátartiságát, hanyagságát, trampliságát emelték ki leginkább. A celebvilágot szerette volna a rendező közelíteni a békebeli bécsi életérzéssel, az énekkari tagok kezében volt fényképezőgép, mikrofon, a rágógumi az előadás kötelező elemévé lépett elő.
A kiszenekar játéka nem tűnt a legtökéletesebbnek, az oboa hangja élesen szólt, én a két hegedűt egyáltalán, a kamarazenei megoldást kevésnek találom, hiszen az operett nagyon fontos része hárul a zenekarra. A nyitány pezsgő, füstölősen gyors tempója dúsabb hangzással érvényesül igazán, szívem szerint a zongorát is elhagytam volna a letétből. A perzsa karmester, Hooman Khalatbari rutinosan irányította az előadást, egy szimfónia kapcsán jobban meg lehetne ítélni karmesteri kvalitásait.
Mindent összevetve egy habkönnyű, de nem felszínes, igen tartalmas darabot láttunk, olyan előadásban, melynek minden pillanatából sugárzott az együttjáték öröme, a közös cél iránti összefogás, a szórakoztatni akarás. És ez a mai világunkban igazán becsülendő. Jövőre ugyanitt Mozart Figaro házassága kerül bemutatásra, Némedi Csaba rendezésében.

  

Istvan Szeczi – Eisenstein
Kolonits Klára – Rosalinde
Martin Zoglmann – Frank
Bárány Péter – Orlofsky
Herbert Wüscher – Alfred
Mark Zimmermann – Dr. Falke
Gerd Jaburek – Dr. Blind
Iris Holzer – Ida
Étienne Gillig – Frosch
Nasrin Rossmann – Adele
Shirin Asgari – Adele
Kammeropernorchster Schloss Kirchstetten
Vezényelt: Hooman Khalatbari
Rendező: Némedi Csaba

2011. augusztus 13., KlassikFestival im Schloss Kirchstetten


Oldaltérkép