Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Cédé | Dévédé | Koncert | Könyv ]


Abbahagyott bekezdések
Láng István szerzői lemeze

Szerző: Lehotka Ildikó
2010. március 10. 6.56

 Láng István a magyar zeneszerző-generáció tapasztalt, meghatározó alakja. Művei igen ritkán hallhatók, pedig a Hungaroton és a Bartók Rádió közös sorozatában megjelent lemeze alapján egy jellegzetes hangú, kivételesen jól hangszerelő zeneszerzőt ismerhetünk meg. Láng István lemezén három, különböző műfajú darab szerepel, egy hét, rövid tételekből álló mű, mely a hangulati elemek tárházát vázolja fel, egy szimfónia és egy kantáta, e két utóbbi műfaj létjogosultságát bizonyítják a felvételek. Egyszerűek a címek (ez nem természetes manapság, és a XX. században sem volt az), de mély tartalommal a művekben.

Láng István 2002–2003-ban írt Abbahagyott bekezdések című műve héttételes, egyiknek sincs lekerekített, szabályos befejezése. Az első tétel izgatottsága, vészjósló hangulata a meghatározó, ennek ellentéteként érzékletes a második tétel lassúsága, a trombiták unisono hangjából induló motívumok kibomlása nagyon szép, szinte tájképszerű, egy-egy fuvallattal, ütőhangszeres, éppen csak hallható zajokkal. Az angolkürt kiemelt szerepe itt is hangsúlyos. A vonós hangszerek ostinato pizzicatói nagyon jó alapot adnak a többi vonós hangszer dallamcsíráihoz. A tétel fúvósok által játszott középső részének anyaga nem mellőzi a karikírozást. A harmadik rész a tételkezdő ostinatodallam többféle, igen izgalmas hangszerelésű és hatású megjelenítése.
A IV. tételt nyitó és részeit elválasztó következetes timpaniütések, a kamarazene-jellegű hangszerelés is nagyon találó, a végén a tremolóval. A következő tétel szordinált vonós kezdése, majd a rézfúvósok hasonló zenei anyaga újra az intim hangzást hozza, a téma végigvonul, mindig egy másik tulajdonságát mutatva. A következő tétel hol szarkasztikus, hol drámai hangvétele, hol a kettő egyszerre teremti meg a feszültséget, az egyéni hangot. A záró tétel a legkompaktabb, a hangulati elemek, az ütőhangszerek használata itt a legszembeötlőbb. A hangszerelés talán itt a legdúsabb, sok a csak egy-egy hangszert megszólaltató dallamcsíra, de a teljes zenekart is játszató rész. A darabban semmiféle sokkoló hangzást nem tapasztalunk, bár a cím utal arra, hogy nincsenek befejezve a tételek, mégis egésznek érezzük a kompozíciót.
Az 1993–1994-ben írt VI. szimfónia – 39 vonósra egytételes, de hat egymásba olvadó részből áll, melyeket a hallgató meg tud különböztetni a tempójelzés alapján. Az osztott szólamok dús, többrétű, vagy éppen áttört, helyenként kamarazenekari hangzást hoznak, a viszonylag sok szóló, több hangszer szólója is figyelemre méltó, a kizárólag vonós hangszerek használata tehát nem jelenti azt, hogy egysíkú lenne a szimfónia. A hangzásvilágba beletartozik a nem szép hang, azonban ez nem bántó, az üveghangok használata pedig a vonós hangszerek ismeretét bizonyítja. Láng a bőgőt is egyenrangú szólamként szerepelteti, a hangulatfestés ezáltal válik egyedivé. A szinte láttató disszonanciák ebben a műben is a drámát, a komorságot hangsúlyozzák, nagy ellentétként. Az egy hangból, oktávugrásokból nyíló mű rendkívül kifejező, a szólamok, a hangzás finomságai igazán szépek. A mű rádiófelvételét sok európai rádióállomás sugározta.
Orbán Ottó, a XX. századi magyar költészet egyik kimagasló alakja verseire készült 2004-ben Láng István kantátája, a Gyémánt a Föld porában. Maga a műfaj mintha megszűnt volna, de legalábbis nagyon háttérbe szorult. A szöveg öt, négy Orbán Ottó- és egy Kosztolányi-vers soraira épül, szólista nincs, csak férfikar. Rendkívül kifejező a kantáta, a férfihangok félelmetes tartást adnak – az előadóknak is köszönhetően – a műnek. Láng István az énekkart kiválóan kezeli, helyenként mintha a zenekar részét képeznék, máskor pedig elementáris erejű „szinte” felkiáltásokat ír elő. Erőteljes és meghökkentő az ellentét a harmadik dalban, az „Éjszaka jön…” zenei festése egészen csodálatos, a hárfa, a basszusklarinét hihetetlen intim hangzása, majd a disszonáns textúra érzékelteti a „csillagtalan sötét”-et. A negyedik dal (Dal a semmiről) a ’sötét’ szóval és a zenei anyaggal kapcsolódik szervesen az előzőhöz. A szünetek rendkívül feszessé, feszültté teszik a dalt, mely az előzővel együtt a mű lelke. A záró dal dodekafon témája a rezeken háromszólamú kánonként jelenik meg, többféle szimbólumot is el lehet képzelni hallgatása során.
A felvételeken az MR Szimfonikusok játszanak, az első művet és a kantátát Tihanyi László vezényli rendkívüli elánnal, zeneiséggel. Kovács László a szimfóniát dirigálja, meggyőző erővel szól a zenekar. Az MR Férfikara (karigazgató: Strausz Kálmán) kitesz magáért, a dinamikai megoldások különösen fontosak a műben, a férfihangok erejét jól kihasználja az együttes. A zenekar kiválóan teljesítette a feladatát, ilyen nehézségű művek esetében mindig vannak apró hibák. Hogy a lemez megjelent, maga nagy öröm, mindenkinek ajánlom. Érdemes bogarászni a kortárs művek között, felfedezni azt a világot, mely oly távol áll az emberektől. Biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb ráérez az ember egy-egy zeneszerző gondolatvilágára (Láng esetében egy kissé maliciózus, néha komor világra), ennél nem is lehet nagyobb felfedezése a hallgatónak.

 Láng István

Abbahagyott bekezdések 22’57”
VI. szimfónia – 39 vonósra 22’25”
Gyémánt a föld porában – Kantáta Orbán Ottó verssoraira 24’58”
Összidő: 70’34”

MR Énekkar Férfikara
Karigazgató: Strausz Kálmán
MR Szimfonikusok
Vezényel: Tihanyi László (1–7, 9–13), Kovács László (8)

Hungaroton Records, 2009
DDD
HCD 32575


Oldaltérkép