Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Cédé | Dévédé | Koncert | Könyv ]


Szabadi Vilmos két cédéje

Szerző: Lehotka Ildikó
2005. november 1. 8.50

 A Hungaroton gondozásában megjelent két Szabadi Vilmos-lemez egyikén a több versenyt nyert hegedűművész Bársony Lászlóval Haydn hat, hegedűre és brácsára írt szonátáját, a másikon Homor Zsuzsannával Vecsey Ferenc darabjait játssza, a borítón azt olvashatjuk, hogy világpremiert hallgatunk. A két lemezen két külön világot tár fel számunkra Szabadi Vilmos.


Haydn hat szonátája hegedűre és brácsára

Haydn életművében a hat hegedű-brácsa szonáta (Hob. VI:1–6.) természetesen  nem foglal le olyan kitüntető helyet, mint a szimfóniák vagy oratóriumok. Kellemes, „használati zene”, melynek drámai mondanivalója nincsen, hiszen nem is e célból készült a hat háromtételes darab. A kor igénye hívta életre Haydn tollából ezeket a rövid szonátákat, mivel akkoriban mindenki tudott legalább egy hangszeren játszani és három nyelven írni, olvasni, beszélgetni. Talán technikailag nem olyan nehezek a szonáták, mint egy romantikus mű, azonban – ahogy Mozart esetében is – az apró, első hallásra/olvasásra jelentéktelennek tűnő részletek, frázisok, hangsúlyok, karakterek stb. teszik a darabokat hangulatossá, érdekessé (és nehezen előadhatóvá).

A hat szonáta mindegyikében szerepel Haydn egyéni stílusára jellemző komponálásmód,  igaz, nem sűrítetten, hanem tételenként egy-két megoldás.

Az első szonáta (F-dúr) legjobban sikerült része a második tétel. Nemes, szép hangzásban, gyönyörűen megformált dallamívekben – melyeket a brácsa érzékenyen kísér – merülhet el a hallgató. Különösen jól sikerült a piano árnyalatainak legkülönfélébb megjelenítése, a hangerő nagyon kifejező dinamikája.

Az első tétel kidolgozási részénél egy árnyalatnyi sürgetést vettem észre, a reexpozíció viszont igazi visszatérés volt: ízes karakterek, felszabadult zenélést hallhatunk. A harmadik karaktere nehézkes indításkor, a vége felé ez eltűnik, túl sokszor hangsúlyozzák a harmadik negyedet, mely ugyan a haydni stílus egyik alappillére, de itt soknak találtam. A lezárás frappáns, a menüetthez illő.

Az A-dúr szonáta első tétele bővelkedik zenekari hangzásokban, néha a versenyművekre jellemző virtuozitást sem nélkülözi.  A korai klasszikát sejtető ritmikája és maggiore-minore viszonya az előadásban kiemelten szerepel, ezt a menüettnél is észrevehetjük.

A B-dúr szonáta első tételének karakterválasztása telitalálat: a játékos részek, hármashangzat-felbontások, futamok, visszatartások, az egész a cédé legszebb pillanata közé tartozik. Ebben az Andantéban éreztem úgy, hogy a zenei anyag tökéletes, hallgatónak és előadónak is élvezetes a tolmácsolás.

A D-dúr szonáta zenei anyaga szintén a versenyművek hangulatát idézi, a kifejezően előadott, szuszogásoktól sem mentes Adagióban némi barokkos utánérzésünk támad. A menüett jól elkapott, szándékosan darabos, sáros csizmás nehézkessége a késői szimfóniák hangulatát vetíti előre, melynek része a kurta-furcsa lezárás is.

Az Esz-dúr szonáta karakteres, zenekarszerű Moderatójában a híres haydni humor egy pillanatra felsejlik. A triolák gyöngyöznek, a visszatérés előtti egy hang gördülékenyen vezet előre. Szabadi Vilmos technikai tudása és zenei megformálása nagyszerűen fejezi ki a klasszikus stílus magvát, lényegét. A mély régióban induló, kissé borongós lassú tételt, mely mintha csellókon szólna, most is a Menüett követi, itt játékos, sziporkázó előadással, nagyszerű lezárással.

Az utolsó szonáta (C-dúr) könnyed Allegróját vérbő előadással játsszák. Az Adagio ebben a szonátában is szépen kidolgozott, a hangzás és érzelmi töltés tekintetében míves játékban gyönyörködhetünk. A Menüett sziporkázó középrészével méltó befejezése mind a szonátának, mind a lemezt záró felvételnek.

Szabadi Vilmos és Bársony Péter előadására a tökéletes összhang jellemző. A hat szonátát tökéletes technikai biztonsággal, a stílusnak megfelelő vibratóval játszották. Bársony Péter Szabadi Vilmos minden zenei mozzanatát értően, érzően segítette. A kamarazenélésben nem kísérőként, hanem mint társ vett részt. Hangszerének hangszíne szép – írjam, hogy bársonyos? A fiatal művésztanár zenei alázata követnivaló.

Nagyszerű ötlet volt Haydn e kevéssé ismert szonátáit kiadni. Láthatjuk egy megrendelésre dolgozó zeneszerző stiláris fejlődését a jól ismert későbbi szimfóniákig, belepillanthatunk abba is, hogyan komponált meg kevésbé fajsúlyos, az életműve szempontjából nem jelentős szonátákat.

A kísérőfüzetben található részletes elemzés Gyenge Enikő munkáját dicséri. Sajnos ebben az ismertetőben is visszaköszönnek a magyar–angol hibrid kifejezések (BBC Philharmonic zenekar, Kyoto Fesztivál).

Haydn Joseph (1732–1809)
Hat szonáta hegedűre és mélyhegedűre Hob. VI:1–6.




I. F-dúr szonáta/Sonate No. 1 in F major (Hob. VI:1.) 12’31”
1. I. Allegro moderato 5’02”
2. II. Adagio e sostenuto 4’33”
3. III. Tempo di Menuet 2’56”
II. A-dúr szonáta/Sonate No. 2 in A major (Hob. VI:2.) 11’42”
4. I. Allegro moderato 3’36”
5. II. Adagio 4’02”
6. III. Finale – Tempo di Menuet 4’04”
III. B-dúr szonáta / Sonate No. 3 in B flat major (Hob. VI:3.) 9’15”
7. I. Andante 4’31”
8. II. Adagio 2’53”
9. III. Menuet 1’51”
IV. D-dúr szonáta/Sonate No. 4 in D major (Hob. VI:4.) 11’01”
10. I. Moderato 5’05”
11. II. Adagio 3’23”
12. III. Tempo di Menuet 2’33”
V. Esz-dúr szonáta/Sonate No. 5 in E flat major (Hob. VI:5.) 11’24”
13. I. Moderato 4’23”
14. II. Adagio 3’56”
15. III. Tempo di Menuet 3’05”
VI. C-dúr szonáta/Sonate No. 6 in C major (Hob. VI:6.) 12’10”
16. I. Allegro 4’43”
17. II. Adagio 4’19”
18. III. Tempo di Menuet 3’08”

Összidő: 68’34”

Szabadi Vilmos – hegedű/violin
Bársony Péter – mélyhegedű/viola
Recording producer: Gusztáv Bárány
Balance engineer: Gusztáv Bárány
Edited by Gusztáv Bárány
Recorded at Hungaroton Studio on 20–23 December, 2004
Scores: Henle Verlag, München (2004)
Booklet editor: Enikő Gyenge 

2005 Hungaroton
DDD

HCD 32361

Vecsey Ferenc Caprice fantastique. Darabok hegedűre és zongorára

Már a cédé címe is nagyszerű, mindent kifejező választás. A 2004-ben készült és 2005-ben megjelent felvétel  Vecsey Ferencnek, a 20. század nagy hegedűsének hegedűre és zongorára írott karakterdarabjait tartalmazza. Érdekes módon ő nem hódolt a népzenei elemek műzenébe való olvasztásának, mint szinte kivétel nélkül kortársai. A két Preludio e fuga kivételével, melyekben a zongora nem szerepel, a többi darab túlcsorduló, sokszor szentimentális érzelmeket mutat be, fantasztikus tolmácsolásban. Míg a Haydn-felvételen Szabadi Vilmos törekedett a stílusos előadásmódra, e lemezen hallhatjuk ezerszínű hegedűhangját, tökéletes technikáját és azt az egyéni játékmódot, mely csak rá jellemző. Hallhatóan szívesen, élvezettel játssza Vecsey rövid darabjait, kiaknázza érzelmi mélységüket. Nagy ívű dinamikai váltásokat hallhatunk a megfelelő helyen és időben, a vibrato is kifejező, az egészen minimálistól kezdve a dús, romantikus előadásmódra jellemzőig, sokszor indokolt hangszínváltással egybekötve. Igazán magas hangokat a Haydn-felvételen nem hallhattunk, e művekben azonban rácsodálkozhatunk a súrlódásmentes, kristályosan csengő magas régióra is (pl. Menuette, Devant un tombeau, Valse lente). A lassú tempójú darabokban a hangok az utolsó pillanatig intenzíven szólnak (Devant un tombeau, Nuit du Nord, Chanson nostalgique, Maria Wiegenlied). A hasas hangindítások ebben a stílusban szinte kötelezőnek számítanak (és jól is esik hallani), a Haydn-szonáták esetében azonban nem, bár ott is hallhattunk ilyen megoldást. A balkéz-technika rendkívüli kifinomultságához tartozik a hegedűművész üveghangjainak játéka és az oktávmenetek, kettős fogások is, vonókezelése, különösen a spiccatók, nagyszerű.  A cédé utolsó bravúrfelvételén (La campanella, Paganini h-moll hegedűversenye [op. 7.] rondótétele nyomán) szinte az összes hegedűtechnikai elemet hallhatjuk.

A zongorakíséret természetesen szerves részét képezi a szalonzenéhez közel álló harmóniáival, Homor Zsuzsa tolmácsolása sem többet, sem kevesebbet nem ad, mint ami a feladata, támasza a hegedűnek, ettől nagyszerű a közreműködése.

Ha jól emlékszem, Szabadi Vilmos a Magyar Rádió által meghirdetett hegedűversenyen is egy romantikus művel, Brahms Hegedűversenyével nyerte el az első díjat, így nem csoda, hogy otthonos a romantikus zenében, jártas e korszakban. E darabokat nagyon könnyű a giccs felé vinni, nagy erénye az előadásnak, hogy ez nem történik meg. Szívből jövő, szívhez szóló zenében gyönyörködhet az a hallgató is, aki most kirándul először a komolyzene, a hegedű hangzásának világába.

Vecsey Ferenc (1893–1935)
Caprice fantastique
Karakterdarabok hegedűre és zongorára


  

1. Rêve (3 Morceaux no. 1) 3’26”
2. Conte passioné. Andante 5’42”
3. Valse triste. Allegretto 2’42”
4. Chanson triste. Andante 2’19”
5. Menuette (3 Morceaux no. 2). Allegretto 3’00”
6. Preludio e fuga I. Andante 4’08”
7. Preludio e fuga II. Allegro 5’08”
8. Souvenir. Andantino 1’56”
9. A Toi. Molto sostenuto 1’49”
10. Devant un tombeau. Adagio 8’49”
11. Nuit du Nord. Très lent 3’41”
12. Humoresque (3 Morceaux no. 3). Allegretto 1’04”
13. Valse lente. Adagio – Rubato assai 3’31”
14. Caprice fantastique. Quasi presto 3’47”
15. Pourquoi. Très lent 3’02”
16. Cascade (Caprice No. 2). Allegretto 3’23”  
17. Chanson nostalgique. Andantino 2’18”
18. Reger–Vecsey: Mariä Wiegenlied. Allegretto 2’15”
19. Paganini–Vecsey: La campanella. Allegretto moderato 6’26”

Összidő: 69’47”
Szabadi Vilmos (hegedű/violin) 
Homor Zsuzsanna (zongora/piano) 1–5, 8–19

Recording producer: Pusztási Katalin
Balance engineer: Csintalan László
Edited by Pusztási Katalin
Recorded at Hungaroton Studio on 25–26, 30–31 October, 2 November, 2004
Scores: edited by Rózsavölgyi, Budapest 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 12, 16, Carl Fischer, New York 9, 10, 11, 15, Bote & Bock, Berlin 13, 14, 17, 18, 19
Booklet editor: Gyenge Enikő

2005 Hungaroton
DDD
HCD 32333

Link:

Haydn – a gotterhalte atyja: www.papiruszportal.hu/site/?lang=1&f=&p=10&n=125
Az európai zene történetének korszakai: www.papiruszportal.hu/site/?lang=1&f=&p=38&n=14


Oldaltérkép