Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Cédé | Dévédé | Koncert | Könyv ]


Kamarazenekarok, zongoraversenyek a Tavaszi Fesztiválon

Szerző: szabói
2009. április 6. 6.56

Fazil SayA Budapesti Tavaszi Fesztivál bőven kínált kamara-zenekari koncerteket, mindegyik együttes az élvonalban vagy majdnem ott van. A Skót Kamarazenekar mint egyfajta kulturális nagykövet koncerteket ad a világ számos helyén, fesztiválok kedvelt vendége. Magyarországra Piotr Anderszewskivel érkezett a zenekar. A Mahler Kamarazenekar szintén magasan jegyzett, a tagok a Mahler Ifjúsági Zenekar tagjaiból kerültek ki, koncertjük szólistája Fazil Say volt.

Az 1974-ben alakult, egyéni hangzásáról és különleges műsorválasztásáról híres Skót Kamarazenekar műsorválasztásának érdekessége, hogy szinte Mozart-estet tartottak, elsőnek viszont Johann Christian Piotr Anderszewski (fotó: Sheila Rock)Bach Lucio Silla nyitányát(Op. 18/2.) játszották. Mozart két zongoraversenyét is előadni rendkívül fárasztó, az utóbbi koncerteken sokszor szólt két versenymű is az előadótól. Érdekes dolog két versenyművet is hallani, esetünkben Mozarttól, hiszen óhatatlanul összevethetjük, melyik tetszett jobban és miért. Piotr Anderszewki mindkét művet nagyszerűen játszotta, nem egy kaptafára, sok előadóval ellentétben. A két koncert hangulati különbözősége – a mozarti dallaminvenció, harmóniai fűzések ellenére – bemutatta a zeneszerző bámulatos, mindig csodált tehetségét, hogyan lehet egy meghatározott, véges hangzásvilágból ennyiféle módon megragadni a pillanatnyi érzéseket. Hogy erre is ráirányulhatott a figyelem, jórészt a félig magyar Piotr Anderszewski előadása kellett. A művész rendkívül érzékenyen tolmácsolta a versenyműveket, billentése páratlanul gazdag hangzást hozott. Frazeálási, dinamikai megoldásai azt sugallták, hogy a műveket így kell játszani. A szóló nem hozott újat, Mozarttól már annyian és annyiféle módon játszottak, hogy már csak a legextrémebb előadások hiányzanak, bár Glenn Gould fékezhetetlen tempói, vagy a leglassúbb interpretálások sem ismeretlenek. Anderszewski – elvetve a szólista attitűdöt, kamarapartnerként játszott, ha kellett, vezényelt, bátorított, kamarazenekar és szólista egy emberként muzsikált. A közönség nagyon lelkesen fogadta a versenyműveket, ráadásnak a B-dúr zongoraverseny zárótételét játszotta újra, majd Bartók Három csík megyei dalát. J. C. Bach Lucio Silla nyitánya és Mozart Esz-dúr divertimentója jól illeszkedett a műsorba, az Esz-dúr divertimento (KV. 113.) nagyon szép pillanatokat hozott, a második tétel lágysága, a negyedik pezsgő, életvidám forgataga tetszett.
A Mahler Kamarazenekar Schumann, Beethoven és Brahms műveit játszotta. Schumann Genovéva Fazil Saynyitányának (Op. 81.) kezdése igen gyengén sikerült. A lassú bevezetésben a vonósok szinte iskolásan, lötyögve, átlagos alatti hangzással játszottak, az indokolatlanul kiemelt szólamok zavarólag hatottak. Egy huszárvágással a gyors rész élénksége, a lelkes fiatalos, tüzes, szép hangzás feledtette az előzményt. A zenekar merészen játszott, a rezesek szólama külön élmény volt. Beethoven III., c-moll zongoraversenye a török Fazil Say szólójával rendkívüli perceket szerzett. Fazil Say már öltözékével sem – fényes, szürke, kaftánszerű frakkhelyettesítő – prezentálta a megszokott megjelenést. A zenekari bevezető alatt nézegette a közönséget, rátámaszkodott a zongorára, majd rá is feküdt a kezére, később vakarózott. Egyszer a jobb kéz trillájánál az orrát is igazgatta. Azonban az első belépésétől kezdve fantasztikus teljesítményt nyújtott. A főtéma nem a hagyományos vaskos, drámai, metafizikai volt, inkább szemlélődő, fel-feltörő hullámokkal. Az éteri szépségű, E-dúr lassú tétel sem a megszokott előadást nyújtotta, édes kis semmiségnek hatott. A zárótétel rondótémáját Say először mackósan mutatta be, majd játékosan, mindig más karakterrel játszotta. A 2/4-es kóda frappánsan zárta a művet. Fazil Say egyedi, saját kadenciával fűszerezte a művet, mindenféle stílusokon ívelt át a virtuóz játék, én maradnék a Beethoven-félénél. Persze nem Say lett volna, aki a hagyományos kadenciát játssza.
Ráadásként sem egy jól bevált karakterdarabot, vagy virtuóz művet adott az extravagáns művész, hanem Mozart C-dúr zongoraversenyének lassú tételét, melynek a karaktere hasonló, mint a c-moll versenymű Largójáé. A következő ráadás is meghökkentő, egy improvizatív, saját mű, a Black Earth, török népdalra.
Fazil Say rendkívüli előadó, végletessége talán Glenn Gouldéhoz hasonlítható. Művészi tolmácsolása felejthetetlen, gyönyörű tónusok a zongorán, kiváló formálókészség, a zenekari anyag tökéletes ismerete (beintések a szólamoknak). Ő az az előadó, aki hallgatni kell, nem nézni.
Brahms III., F-dúr szimfóniája (Op. 90.) a maga hosszúságával, tömörségével nehéz dió, a koncerten nem sikerült a zenekarnak felülmúlnia az első részben hallottakat. Az első tétel nem lélegzett, masszaként hatott, a második tétel viszont szépen szólt. A triós formájú harmadik tétel nem érintette meg a lelket, a zárótétel viszont megmutatta a zenekar nagyszerű képességeit.
Daniel Harding vezette az együttest, nagyszerűen. A Brahms-mű talán nem illeszkedett a zenekar profiljába, hiszen kamaraegyüttesről van szó, a mű pedig – a Genovéva-nyitánnyal ellentétben hosszú. Harding kézmozdulataival mindent ki tud fejezni, pálcahasználat nélkül is, rendkívül lelkesen vezényelt kissé szűk öltönyében.
Mindkét kamarazenekar igazolta, hogy az élvonalban vannak, a két szólista pedig nyereség volt a közönségnek. Két világ, de azonos színvonalú játék zenekarok és szólisták részéről.

Március 26., Művészetek Palotája – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Skót Kamarazenekar

Március 30., Művészetek Palotája – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Mahler Chamber Orchestra


Oldaltérkép