Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Cédé | Dévédé | Koncert | Könyv ]


A Mesterhegedűs – Ottó Péter interjúkötete Kovács Dénessel

Szerző: szabói
2008. szeptember 9. 6.56

 Kovács Dénes nevének hallatán rögtön Beethoven Hegedűversenye jut az eszembe. Az a gyönyörű tónus, mellyel Kovács Dénes játszik, feledhetetlen, a zenei megformálás, a szinte tökéletes tolmácsolás miatt nem is igen hallgatom meg mással a nagyszabású versenyművet. Kovács Dénes nemcsak hegedűsi mivoltával írta be nevét a magyar zenetörténetbe, hanem a Zeneakadémia rektoraként való tevékenykedése miatt is. Ottó Péter könyvét az Európa adta ki.

De ki is volt a hamar nemzetközi hírnévre szert tett zenész? Erre kapunk választ Ottó Péter interjúkötetéből, mely az Európa Könyvkiadó gondozásában jelent meg 2007-ben. Ottó Péter Németországban élő zenetanár és író kérésére a ritkán nyilatkozó Kovács Dénes beadta a derekát, ekkor már tudta, hogy nagybeteg. A véletlen folytán – Ottó a Milstein-életrajzot fordította és küldte Kovács Dénesnek – kezdték el a beszélgetést. Kovács Dénes nem a szavak embere, nem igazán nyílt meg rögtön, ez a nyitó fejezetből is kiviláglik. Gyermekkora nem volt könnyű, tizenegy testvérével együtt. A hegedülést titokban kezdte ötévesen, bátyja hangszerét próbálgatta. Rövid idő múlva megmutatkozott rendkívüli tehetsége, jöttek a zeneiskolai évek, a segítség egy főispántól, majd a Fodor-zeneiskola, Rados Dezső tanár úrral, később pedig a Zeneakadémia. Közben a háború, nyomorgással, nélkülözéssel, gyári munkával tizenévesen. A csodagyerekből pedig szép lassan egy kiváló kvalitású muzsikus lett. Bár ő sem sokat utazhatott a kapitalista Nyugatra, nevét mégis ismerték, koncertjei telt házzal mentek. Huszonöt évesen – egy kölcsönhegedűvel – megnyerte a Flesch-versenyt Londonban, az opera elsőhegedűse volt, majd mestere, Zathureczky utóda a Zeneakadémián. Rektorságának ideje alatt jóval liberálisabb szemlélet uralkodott, újításait örömmel fogadták.
Kovács Dénes személyisége azonban nem a szakmai ranglétra magaslatairól bontakozik ki, hanem mint ember kerül közel az olvasóhoz. Szinte nem is szívesen beszél az elért eredményekről, inkább a szakmai alázatot hangsúlyozza, a zenészi létezés követelményeit, az állandó megújulást, az ismert művek újbóli felfedezését. Nem ült a babérjain, következetesen dolgozott. A nehéz körülmények – nem volt lakása, pedig megszületett első gyereke, nem volt megfelelő hangszere, hol itt, hol ott gyakorolt – ellenére optimista maradt, a politikai életben nem vett részt, holott szinte alapkövetelmény volt egy világhírű intézet vezetőjétől. Egy ország hördült fel, mikor egy újságcikkben megjelent, hogy nagy hegedűsünknek se hangszere, se lakása nincs, végül mindkettőt kapott. Bepillanthatunk – de tényleg csak pillanthatunk – magánéletének fontos állomásaiba, ötször nősült, mind a négy feleségével kapcsolatban csak a szépre emlékszik. Néhány szóban beszél barátairól, pályatársairól, kollégáiról, úgy, hogy megelevenedik előttünk a művész. Kovács Dénes életútja a (néha) bőségesen idézett kritikákon belül is megjelenik, ezek apropóján folytatódik a beszélgetés.
Ottó Péter kérdései érdekesek, bár sokszor az az ember érzése, hogy magát is előtérbe helyezi, különösen a szakmai tárgyú részeknél.
Kovács Dénes emberi és szakmai helytállása példamutató, több olyan mondatot is kiemelhet, megszívelhet az olvasó, mely örök érvényű lehet, ars poeticaként is felfogható. Minden gondolata a zene körül forog, elemző módon közelít a művekhez, sosem felejti el, milyen törékeny és tünékeny egy-egy darab megvalósítása, mennyire függ az embertől a hangszerkezelés. Kovács Dénest többször hívták zsűrizni is, szívesen vállalta a feladatot, azonban szembesülnie kellett azzal, hogy nem mindig a tudása alapján ítéltetik meg a versenyző. Ezzel a fajta döntéshozással Kovács Dénes képtelen volt azonosulni, soha semmilyen kompromisszumot nem volt hajlandó kötni.
A könyvet a plakátok, újságcikkek mellett fényképek is gazdagítják. A négy évszakon belüli fejezetcímek segítenek a tájékozódásban, névmutató is szerepel a könyvben, valamint Kovács Dénes életének jelentősebb állomásai. A kötet nagy erénye, hogy az emberi helytállás mellett egy nem mindennapi hivatás örömeit, nehézségeit, szépségét tárja az olvasó elé. Ottó Péter találó címet adott könyvének: A Mesterhegedűs.

Fülszöveg

„Az utóbbi idők legnagyobb zenei tehetségét fedezték fel Szolnokon. (…) A nem mindennapi tehetséget – akiről szakértők megállapítása szerint pár év múlva világszerte beszélni fognak – Kovács Déneskének hívják, ötesztendős, édesapja külvárosi kiskereskedő. (…)
Nemrégen Kovács Déneskét a Stefánia-intézetbe kellett vinni, ahol bemutatta tudományát.
Akik hallották, megilletődtek” – írja a Nemzeti Jövőnk 1936. augusztus 8-i száma. A jövendölés valóra vált, Kovács Dénes játéka hallatán aztán még sokan megilletődtek határon innen és túl. A legzajosabb sikerét Londonban aratta: huszonöt éves korában megnyerte a nemzetközi Flesch-versenyt, s attól kezdve művészként és később pedagógusként is évtizedekig nagy egyénisége volt zenei életünknek.
Ez a kötet Kovács Dénes (1930 – 2005) életinterjúja. A mindig is vonakodva nyilatkozó művészt egy Németországban élő zenetanár és író, Ottó Péter bírta szóra. Tabutéma nem volt, a szép művészi sikerek mellett a legszemélyesebb emberi kudarcokról is beszélgettek. Az emlékezésből kiderül, mit jelentett sokgyerekes vidéki nagycsaládban felnőni, a háborút kibírni, tizenéves fejjel gyári munkásként dolgozni, a legendás Zathureczky Ede tanítványának, később utódjának lenni, kivívni a sikert és aztán elviselni. És kiderül, hogy embernek milyen volt Kovács Dénes, aki rühellte a politikát, remekül főzött, ötször nősült, és fütyült a pénzre… Másfél éven keresztül folytatott beszélgetéseik végére az akkor már súlyosan beteg mesterhegedűs halála tett pontot.
A kétszeres Liszt Ferenc-díjas, Kossuth-díjas kiváló művész hangfelvételeken őrzött természetes hegedűjátéka hallatán ma is újra meg újra megilletődik az ember. Az egykori csodagyerek, aki már ötévesen tudta, hogy a zenét nem lehet akarni, csak szeretni lehet, akinek lételeme volt a muzsika, élete végéig vallotta: „Az előadó-művészetben az ideálom: ahogy beszél az ember.” – Mintha Madáchot olvasnánk: „A művészetnek is legfőbb tökélye, ha úgy elbú, hogy észre nem veszik.”

Ottó Péter: A Mesterhegedűs
Kovács Dénes emlékezik

Európa, Budapest, 2007

Kötött, 155×235 mm, 272 oldal, 3500 Ft
ISBN 978 963 07 8427 6

Az Európa további zenei tárgyú könyve:
Várkonyi Judit: A Díva – Palánkay Klára emlékezik


Oldaltérkép