Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Cédé | Dévédé | Koncert | Könyv ]


Thomas Hampson a Budapesti Mahler Ünnepen

Szerző: Lehotka Ildikó
2007. szeptember 23. 18.07

 A harmadszor megrendezett Mahler-ünnep záró eseménye Thomas Hampson dalestje volt szeptember 16-án. Nem túlzok, ha azt állítom, nagy várakozás előzte meg a világhírű bariton koncertjét, hiszen még sohasem járt nálunk, holott – tudtuk meg tőle a ráadások előtt – 15 éve Bécsben lakik. Műsora Liszt- és Mahler-dalokból épült fel. Az énekes a barokk stílustól az operetteken és musicaleken keresztül mindenben járatos, zenei palettája nem válogat könnyebb és nehezebb műfajokban, népszerűsíti az amerikai zeneszerzők dalait, songjait, mégis, talán Mahler áll hozzá a legközelebb, hiszen műveinek egyik legelismertebb tolmácsolója.

 Mahler-bakelitek kiállítva az Üvegterem előttLeonard Bernsteinnel való munkája meghatározta életét és Mahlerhez való viszonyát, manapság Hampson az egyik legelismertebb Mahler-énekes. Színpadon való megjelenése már lázba hozta a közönséget, ilyen forró és hosszú tapsot talán nem hallottam a közelmúltban. Tudjuk, hogy a daléneklés nagyon intim műfaj, igazából csak rétegközönsége van, a Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterme azonban megtelt. A rendkívül megnyerő, magas férfi Liszt néhány dalát énekelte elsőként. A hat dal mindegyike remekmű, Liszt nagyszabású műveivel azonos fajsúlyú. Egy egészen másmilyen Liszt mutatkozott meg, az intim, a végletekig szenvedélyes, a tömör. Hogy miért nem halljuk ezeket a dalokat? Talán mert fajsúlyos előadók kellenek, és hozzá közönség. Előadói szempontból a rendkívül hirtelen karakterváltások miatt a rövidebb-hosszabb dalok mindegyike nehezen megfogható. A mély érzésvilágot szinte lehetetlen kivetíteni, vagy félnek feltárni az esendő ember gondolatait, bogarászni a legjobb, legillőbb karaktereket. A Liszt-dalok összeállítása az egyszerűbbtől indult és A három cigányig vezetett. A liszti hangulatot tökéletesen adta át a közönségnek Thomas Hampson és Wolfram Rieger, a Dalaim mérgezettek XX. századba mutató kezdése, a dal fájdalma, tépelődése, jajveszékelése, a szinte durva hang mind a rövid, de a legmélyebb, legkínzóbb világot tárták fel. Az ő szeme a lágyságot és a halál fuvallatát idézte, A vad szél zúg kezdeti megpihenése, a hirtelen bevágó, a romantikára jellemző kényelmes (de nem giccses) rávezetések, a szinte pasztorális kép megjelenítése tette a dalt elgondolkodtatóvá. A három cigány talán az egyik legszebb Liszt-dal: a verbunkos zene, a cimbalomszerű hangzás (Rieger kivételes játékában) keveredik a panasszal, az elégedetlenséggel.
Az Egy vándorlegény dalai jóval nagyobb ismertségnek örvend, mint a Liszt-darabok. A ciklus Mahler egész életén keresztül fontos volt (céltalan vándorlás), a szövegeket is a zeneszerző készítette. A vándorlegény útja egyenesen vezetett a Csodakürt-dalokig, ebből kaptunk egy csokrot szünet után. A kezdő dal, A kisdobos szenvtelensége, a vibrato-nélküliség, a vállalt fejhang jelezte a kilátástalanságot, a romantika egyik kedvelt témáját, és a döbbenetes, dalzáró Gute Nacht egyetlen hangon belüli ezerszínűsége az est egyik csúcspontja volt. A második csodát számomra a néhány nappal korábban hallott 4. szimfóniába is átemelt A mennyei élet című dal tolmácsolása jelentette. A mini-szimfónia/dal (az első tétel nyitó zakatolása is a dalban szerepel, többször) zenekarszerű hangzása Rieger felkészültségét mutatta, a dalt záró, mély régióban le-föl lépő kvart a szimfóniában hárfákon szól, nem tudtam magam kivonni a zenekari hangzásból, elemi erővel hatott rám. Az Ősfény (a 2. szimfóniában is szerepel) csendessége, eszköznélkülisége emelte a lelkünket végül magasba. És még három ráadást (Fantázia, Kis rajnai legenda, Ki szerezte ezt a kis dalt?) is kaptunk, Mahlert természetesen.
Wolfram Rieger olyan vehemenciával és háttérbe vonulással volt képes az estét végigzongorázni, hogy az hihetetlen. Technikai képességéhez nem férhet kétség, zenei gondolatai, azok sokszínűsége nélkül Hampson talán nem tudott volna így kibontakozni, de ez fordítva is igaz. Nagyszerű páros tolmácsolta a kivételesen szép dalokat.
Thomas Hampson vérbeli művész: megjelenése, szerénysége, felkészültsége nem mindennapi, koncertje pedig sokáig emlékezetes marad. Nem spórol az előadói eszközökkel: kiszakad belőle a hang, de éppoly természetességgel énekel pianót vagy csúszik fel a hangra, nem szégyelli, nem tartja femininnek a suttogást, a vállaltan nem szép hangokat, hiszen ettől lesz emberi a dal. Nem volt hibátlan hangi állapotban Hampson, nem énekelt mindig tisztán, hol a mély, hol a magas hangok voltak kevéssé megoldottak, mégis rendkívüli előadót hallottunk és láttunk. A zene iránti szeretet minden mozdulatából sütött, a zongoraszólamot az első pillanattól saját szólamának is érezte és éreztette. A koncert végén a karzatra függesztett Mahlert ábrázoló kép előtt is meghajolt, a közönséget, az új koncerttermet tapsolta meg, így leírva persze színpadiasnak tűnik, de nem volt az. Egy pillanatok alatt kapcsolatot teremteni képes ember köszönte meg, hogy vele éltük a zenét, a csodát.

Liszt: Dalok
A Rajna sima árján (Im Rhein, im schönen Strome; Heinrich Heine)
Majdnem holttá vált a lelkem (Anfangs wollt' ich fast verzagen; Heinrich Heine)
Dalaim mérgezettek (Vergiftet sind meine Lieder; Heinrich Heine)
Az ő szeme (Ihr Auge; Ludwig Rellstab)
Vad szél zúg a bércen (Es rauschen die Winde; Ludwig Rellstab)
A három cigány (Die drei Zigeuner; Nikolaus Lenau)
Mahler: Egy vándorlegény dalai (Lieder eines fahrenden Gesellen)
Mahler: Balladák és példabeszédek – földi lét és túlvilág (Balladen und Gleichnisse – Diesseits und Jenseits) – részletek A fiú csodakürtje (Des Knaben Wunderhorn) dalciklusból
A kisdobos (Der Tamboursg’sell)
A toronybeli fogoly dala (Lied des Verfolgten im Turm)
Ahol a szép trombiták szólnak (Wo die schönen Trompeten blasen)
A földi élet (Das irdische Leben)
A mennyei élet (Das himmlische Leben)
Ősfény (Urlicht)

Közreműködött: Wolfram Rieger – zongora


Oldaltérkép