Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Cédé | Dévédé | Koncert | Könyv ]


Mini-Fesztivál Bozayval és nagyzenekari esttel

szabói
2014. február 4.

Bozay AttilaA Mini-Fesztivál harmadik eseménye egy operafilm vetítése volt, a záró este pedig a hagyományosan nagyzenekari koncert. Bozay Attila Az öt utolsó szín című operája a Millenniumi Operapályázatra született, sokan esélyesnek is tartották az egész estés művet. Bozay az eredményhirdetés előtt meghalt. Az öt utolsó szín viszont él, élő zene magvas mondanivalóval, megkapó zenével.

A Müpa előadótermében vetítették le a filmet (2002-ben készült a felvétel), előtte Olsvay Endre bevezető szavait hallottuk. Olsvay elmondta, hogy Bozayt a Az ember tragédiája utolsó mondata késztette a komponálásra. Bozay életében a hármas szám fontos, első operáját végül nem vállalta, a második a Csongor és Tünde, a harmadik Az öt utolsó szín – a művet nem tudta befejezni, három növendéke, Tallér Zsófia, Fekete Gyula és Kovács Zoltán dolgozta ki az alapos hangszerelési utasításokkal ellátott particella alapján az operát.
 A háromfelvonásos opera (szövegét is Bozay jegyzi) zenei nyelvezete minden felvonásban más, nagyszerű mű, a zenéje máig ható.
Ugyanúgy máig ható Durkó Zsolt Halotti beszéd című, Párizsban díjnyertes oratóriuma, mely a fesztivál záró műveként szólalt meg. (Durkó egy darabja mindig elhangzik az eseménysorozaton, tisztelegve az alapító előtt.) A szenvedést, haragot, őskáoszt is kifejező, plasztikus mű két szólistája, Pintér Dömötör és Philipp György a nézőtérről vonult a színpadra. Nagyszerű előadást hallottunk, ki kell emelni a Nemzeti Énekkart, az együttes minden korszakban otthonosan mozog. Az oratórium kifejezetten nehéz, és ezen nemcsak a tiszta éneklést kell érteni, hanem az atmoszférateremtő képességet. Philipp György a mű minden finomságát ábrázolta, remek módon helyezkedett a zenébe, Pintér Dömötör helyenként bátortalanul, de szépen tolmácsolta szólamát. Jó volna többször hallani ezt az darabot!
A koncert első felében három kompozíciót hallottunk, Kovács Zoltán Vae victis című nyitánya a hangerőt képviselte. A (túl) nagyzenekarra készült darab „variációs formájú induló. A szerkesztés különlegessége: már a téma felhangzása előtti bevezetés is variációja a témának”. A darabban öt ütőhangszeres is közreműködött, a zenei anyag, unisono dallam a hangszercsoportok kettőzésével szólalt meg. Viszonylag a nyitány elején egy fúgát sejtető témát hallottunk, ez végül nem bontakozott ki. A Vae victis merített a filmzenei megoldásokból is, érdekes volt, de nem kiemelkedő.
Tóth Péter Canzoniere
című darabját már hallottam a bemutatón, a szép hangzású darab előtt a Nemzeti Énekkar egy tagja felolvasta a Petrarca-szonetteket. A Canzoniere megmaradt a dallamos olasz nyelvnél, a szerző gyermekkórust is előír a záró, visszatérésszerű részben (a gyermekkórus mindig félsiker), és egy mezzo énekest. A dalciklus nyitása igen kellemes a fülnek, a magas vonósok és a hárfa szerepeltetése mindig egyfajta intim, bensőséges hangulatot kelt, legyen az dallamos vagy akár kortárs zene. A mozgalmasabb rész kezdete is izgalmas, bár nem egyedi. A MÁV Zenekar pontatlanságai nem befolyásolták a darab befogadását. Meláth Andrea tolmácsolásában ez alkalommal kevésnek éreztem a finomságot, lágyságot.
Virágh András Gábor 2012-es Concerto for orchestra című művének I. tétele a Carmen kürtszólójára utal (Necram), a középső tétel Perpetuum mobile. A nyitótétel érdekes, de helyenként számomra követhetetlen volt, elsősorban a ritmika miatt, de a motívumkapcsolatok hiánya vagy éppen a túl erős volta, a zenei visszautalások sem könnyítették meg a hallgató dolgát, a lassú szakasz kellemes volt. A középső tétel a ritmushangszereket állította előtérbe, később apró motívumokat, -csírákat hallottunk (elvarratlanul maradtak). A zenefolyam közepe kissé leült, ebben a tételben is éreztem egy kis zavarosságot. A „fergeteges” Finálé vonós zsizsegései tetszettek. A három mű közül ezt éreztem a zeneileg legmerészebb nyelvezetűnek.
A MÁV Zenekar jól játszott az esten, igen nehéz egy kortárs zenei koncertet tökéletesen, pontosan végigjátszani. Antal Mátyás karmesteri érdemei nyilvánvalóak, a dirigens nem sokkal a koncert előtt vállalta fel a beugrást, így is érthetően, világosan utasított, a kényes helyeken (bőven volt ilyen) biztonságot adott a zenészeknek.
Durkó 80, Bozay 75 éve született, a koncertsorozatot ők is szívesen hallgatták volna.


Oldaltérkép