Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Cédé | Dévédé | Koncert | Könyv ]


Ysaÿe-szonáták Baráti Kristóffal

Szerző: Lehotka Ildikó
2013. június 14.

 Eugène Ysaÿe egyszerű családból származott, patkolókovácsnak készült, de a kor meghatározó hegedűművésze lett. Nemcsak virtuóz hegedűsként – Franck neki ajánlotta a csodálatos A-dúr szonátát –, hanem zeneszerzőként is tevékenykedett, igaz, nem sok művet írt, ezek közé egy vallon nyelvű opera is tartozik. Hat hegedű-szólószonátája közül a II. és a III. hallható a koncertpódiumokon.

Az op. 27-es, a barokk, klasszikus hagyománynak megfelelően hat műből álló ciklus szonátáiról (de nem minden tételről) elmondható, hogy csapongó, a forma, szerkezet majdnem mindegyikben lazán kezelt, capricciószerűek ezek a művek, ne keressük a nyitótételekben a veretes szonátaformát. Nem titok, hogy a szonátákat irtóztató technikai nehézségek szövik át, szinte az összes, ami a hangszerre elképzelhető, de nem szabad a virtuozitást az előtérbe helyezni, ahogy Liszt, Paganini, Wienawski és más, olyan komponisták esetében sem, ahol ez a fajta hangszerjáték is adott. Ysaÿe zenei nyelvezete sokfelől táplálkozik, a hat szonátát meghallgatva talán a barokk korszak előtti tisztelet – Bach-idézet, a műfajok, tánctételek (allemande, sarabande, a szviteket nyitó prelúdium), a mesterien a hangszerre írt fúga bevonása több szonátában is – és az impresszionista ecsetvonások, az egészhangú és kromatikus skála (szeletek), a bővített akkordok bőségesen jelen vannak, de rendkívül kiegyensúlyozottan. Eugène Ysaÿe zenei világa megkapó, hol szürreális, hol egészen karcsú, másutt sejtelmes, hol nagyon drámai. A középkor hangszere, a duda is megszólal két tételben (II. szonáta 3. tétel, V. szonáta, 2. tétel, itt csak pillanatokra), a zeneszerző-hegedűművész szerencsésen ötvözi a régi korok zenéjét a sajátjáéval. Maximálisan kihasználja a hegedű hangtartományát, beleértve az üveghangok használatát.
Ha a száraz statisztikát vesszük, két egytételes, egy két-, egy három- és két négytételes szonáta képezi az op. 27-es, 1923-ban komponált ciklust. A darabok között van olyan, mely nem a legtökéletesebb, de a II. szonáta minden szempontból kimagasló. Hogy a ciklus darabjai összefüggnek, mutatja, hogy egyes motívumok visszaköszönnek a szonátákban. Mindegyik szonátát egy-egy hegedűművész kollégájának dedikálta a szerző.

Az I., Szigeti Józsefnek ajánlott szonáta Grave tétele a barokk és impresszionista elemeket használja, csodálatos zene, tele feszültséggel, Baráti előadásában élnek azok a szakaszok is, melyekben zeneszerzői döccenést hallunk, a hegedűművész ízléssel, gyönyörűen kivitelezett magas hangokkal tolmácsolja a tételt. Izgalmas a sejtelmes ponticello a zárás előtt. A Fuga tétel számomra néha súlytalan, viszont érzékletes a fúgatéma megszólaltatása minden esetben. A zárás nagyszerű, az utolsó előtti ütem négyvonalas F-je bámulatos, feszültséget teremtve készíti elő a Lentót. Jóval könnyedebb tétel az Allegretto poco scherzandoso, itt valóban a tréfajelleg dominál, graciőz, elegáns játékot hallunk. A záró Finalét nem érzem elég fajsúlyosnak, inkább szökellnek a hangok, így a kis, nyújtott ritmusok esetében más karaktert kapunk, a II. szonátában is hiányolom a nagy tenutókat, a hosszabb hangokat.
A Jacques Thibaud-nak ajánlott, Bach-idézettel kezdődő II., a-moll szonáta maga a csoda, elképesztő a Dies irae végigvezetése a művön, ezerféle köntösbe öltöztetve. Baráti előadásában az I., Obsession tétel izgalmas, de helyenként a technikai megoldások kapnak inkább hangsúlyt, nem a zeneszerzői ötletek. A Malincolia csodálatosan kitöltött hangokkal szólal meg, a karakter kiváló, itt csak a tétel végén szerepel a középkori sequentia. A Danse ombre, benne a dudazenével (II. variáció), kifejezően egyszerű, a virtuóz rész (VI. variáció) remek. Valóban eljutottunk a variációkon keresztül a témához, fantasztikus úton. A záró, őrületesen jó tétel, a Les furies nagyszerű tolmácsolásban szólal meg, bár itt is kevés a nyomaték helyenként, a sequentia hol fent, hol lent jelentkezik, kristálytisztán.
A III., d-moll szonáta (Enescunak ajánlva) telve van a bizonytalanságot, lebegést keltő zenei jegyekkel, bővített hármashangzat-felépítéssel nyit, helyenként a tizenkétfokúsággal is kacérkodik a szerző. Gyönyörű a bevezető, mintha a hegedűs jóvoltából éppen akkor születne meg. Az erőteljességet itt is hiányolom (hangsúlyjelek pedig vannak a kottában, bár ezeket mindenki másképp játssza). Baráti a tétel végére azonban megteremti a feszültséget, kár, hogy a záró akkordok súlytalannak bizonyulnak.
A No 4., Fritz Kreisler számára dedikált e-moll szonáta Allemande tétele is bachos, prelúdiumszerű, Baráti felfogásában szép a bevezetés, a ritmika valóban a lassú táncot jeleníti meg. Csodálatos hegedűhangokat hallunk a második szextolás szakasznál, az arpeggiók kiénekeltek. Szintén gyönyörű, hangulatos a Sarabandot nyitó pizzicatós szakasz, szép a felső szólamokkal ellátott rész, majd a dallamot az éteri magasságban hozó is. A záró Finale szökellése virtuóz, a díszítések peregnek, a kettős fogások kristálytiszták, talán helyenként több súlyt képzel el az ember.
A No. 5-ös G-dúr, Mathieu Crickboomnak ajánlott szonáta I. tétele (L’Aurore) természetfestő, izgalmasak a kettős fogásos tremolók, a záró arpeggiós szakasz tisztasága, virtuozitása lenyűgöző. A II. tétel (Danse rustique) könnyed, elegáns, sok-sok akkorddal, az első részt kicsit vaskosabbnak képzelem, a csapongó második rész (Moderato amabile) sok-sok apró karakterkülönbséggel egy-egy pillanatképet idéz fel.
A No 6., E-dúr szonáta, melyet Manuel Quirogának ajánlott Ysaÿe, úgy kezdődik, mintha egy hegedűverseny lenne, a spanyolos kolorit is megjelenik a műben, kacér, helyenként frivol zenei világgal. Az Allegretto poco scherzando tüzes táncot ígér, mely aztán elképesztően virtuóz, szinte játszhatatlan magasságú, hihetetlen technikát igénylő zenei anyagba torkollik – Baráti sziporkázik ebben a szonátában.
A fiatal hegedűművész egy 1703-ban épült Stradivarin játszik, a hangszer hangja gyönyörű, kiegyenlített, Baráti tónusa lenyűgözően szép. Csodálatos lírai részeket hallunk Barátitól, másik jellegzetessége a kecses, elegáns játék, a zenei gondolatokat végigviszi, íve van a tételeknek. Jól érvényesül a sokszor ad hoc jelleg, bár Ysaÿe pontosan megkomponálta a szonátákat, mégis van egyfajta elbűvölő fésületlenség néhány tételben. A dinamikai árnyaltság végiggondolt, -vitt, Baráti figyelemre méltó lemezt készített. Nem tudom, hányféle felvétel létezik a ciklusról, Barátié a felső kategóriába tartozik.
A kihajtható papírtok jól kezelhető, fekete-fehér felvételeket látunk a fiatal művészről, illetve a Kodály Központról és a hangversenyteremről (a zeneszerzőről sajnos nem). Szívesen olvastam volna többet Ysaÿe szonátáiról (nem csak angolul), a keletkezéstörténetről, az egyes darabok jellegzetességeiről.

Link:
Trónörökösök a színen – a klasszikus zeneművészet új nemzedéke


Oldaltérkép